Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-27 / 26. szám

győződni arról, hogy nem egy tanar előadási tanfolyama, legyen bár az a » Collége de Francé* tanára öli meg, vagy tartja fenn a hitrendszereket. Mindazáltat ki kell nyilatkoztatnom, hogy én határozottan viszszautasítom magamtól egy rombolónak vagy apologistanak szerepét, a melyet, a mint állítják, el kell foglalnom. Nekünk itt más dolgunk van ; nekünk a tudományt kell mívelni, tényeket gyűjteni, azokat megítélni, törvényeit meghatározni. Valóban, a ki tudja, hogy mi egy tudomány, tudja azt is, hogy azt nem cívódásokból és vitatkozásokból csinálják és én erkölcsileg méltatlannak tartanám magamat ezen tanszék elfoglalására, ha itt más eszközöket használnék a történelmi igazság kutatására és szeretetére, mint a minek magában és magáért van becse. A földön különböző nevü templomok vannak, a melyekben az Örökkévaló imádtatik. Ez a hely is egy azok közül s itt O az igazság neve alatt imadtatik,- azon igazság neve alatt, a mely kizárólag benső értékeért és hasonlíthatlan szépségeért kerestetik. Es az igazság egy féltékeny isten, a ki hasonlóan Israel Istenéhez megtagadja gyámolítását azoktól, a kik imádásával idegen istenek imádásat vegyítik össze, s szentségtörőnek kiáltaná azt, a ki a tiszta tudományt a maga szenvedélyei, a maga gyülöltsége vagy proselytismus iránti heve álcájául merészelné használni. Ez a képmutató tisztelet a szentélynek csak profanatiója lenne. (Vége következik.) KÖNYVISMERTETÉS. ,,Protestáns pap." Gyakorlati havi szak-közlöny. Szerkesztik és kiadják Lágler Sándor és Kálmán Dezső, evang. ref. lelkészek. Kölesd. (Tolna). Előfizetési ára egész évre 4 frt., félévre 2 frt. Megjelenik minden hó 15-én. Mint életrevaló és hézagpótló gyakorlati vállalatot jó lélekkel ajánlom lelkész-társaim figyelmébe. A folyóirat beosztasa ügyes. Első része népszerű, homileticai dolgozatok szamara van megnyitva. A második rész kizárólag a lelkészi hivatal körébe vagó gyakorlati tárgyakkal foglalkozik kérdések és feleletekben. Az eddig megjelent 8 füzetből (melyeknek bírálatába bocsátkozni nem tartom magam illetékesnek) ítélve, én e gyakorlati válalattól sok szép eredményt várok. Remélem, várom nevezetesen, hogy az ott felszínre hozott eszméket, gondolatokat majd átveszik a papi értekezletek, tüzetesebben megvitatják s az üdvösnek, életre valónak Ígérkező reformokat csendesen, minden nagy rázkódtatás mellőzésével bevezetik az egyház társadalmi életébe. Attól sem tartok, hogy a ^Protestáns pap* hasábjai idővel üresekké, tartalmatlanokká válnának. Oly tért fogott kultiválása alá, hol kimerüléstől tartani nem lehet. Tárgy van elég és lesz is mindig, míg csak a prot. egyház élni fog. Mert a protestantismus életfeltétele : haladás, haladni a korral, idővel, felölelni s assimilalni minden valódi korszerű míveltséget, s eként eleget tenni a modern idők követelményeinek. Ott van például a gyámtárali ügye, cultus-reform, papi egyenruha, tanítók ügye s autonomialis nyomoruságainkból kifolyó számtalan elintézésre várakozó ügy stb. Minő szép és érdekes eszmecserére nyújthatnak mindezek alkalmat a „Protestáns pap* hasábjain ! Mily sok életre való nézet, gondolat láthat ott napvilágot ! Hány elrejtett valódi gyöngy, eszme tűnhetik ott fel koronként a köz jó számára, melyek máskülönben a mostoha körülmények nyomása alatt eltörpülve vesznének el ? 1 Hátha még a „Prot. pap* hasábjain felszínre került eszmék, reformtervek a papi értekezletek közvetítésével átmennének a gyakorlati életbe ?! S nézetem szerint, mint már fölebb is jeleztem, épen e lenne a főcél. Csoportosuljunk tehát! A hol még nincsenek, alakítsunk papi értekezleteket. Válasszuk egyik rendes közlönyévé annak a „Prot. pap^-ot, s tegyük ott esetről-esetre közzé működésünk eredményét. Ne abból álljon modernkedésünk, hogy vallásunk sarkalatos igazsagait ostromoljuk, gúnyoljuk, a biblia tekintélyét rendszerbe öntött sophismákkal aláaknázzuk, romboljunk, gáncsoskodjunk, kötekedjünk ; lianem modernkedjünk aként, hogy építsünk. Az elévültek helyett állítsunk ujat; de mindig jót, üdvöst és korszerűt. Zajtalanul, egyháztársadalmi uton igyekezzünk keresztül vinni a mar-mar halaszthatatlanná vált reformokat. Bizon nem válik szégyenünkre. Régi tapasztalásból tudjuk, hogy rajtunk senki nem segít, segítsünk tehát magunkon. Ha mi mindig csak a várán s boldog semmittevés napjait éljük, ha a mannát mindig csak felülről (convent, zsinat) várjuk, akkor mi voltaképen semmit sem cselekeszünk s egy szép reggel azon vehetjük észre magunkat, hogy a haladó kor figyelmére se méltatva, elrobogott felettünk, vagy mint előtte álló gyenge akadály eltiportattunk altala. Ismételve melegen ajánlom a „Protestáns pap*-ot lelkésztarsaim s a lelkészi értekezletek pártfogásába. Borsodi. Evangy. Lelkészi-tár. Szerkeszti és kiadja Cselder Márton. VII. füzet. íme a termékeny szerkesztő gyorssajtója alól ismét kikerült egy előleg-füzet. A hatodik hónapnak még csak derekan vagyunk s már is itt a Vil ik füzet, hetedik csomó! Meglátszik ebből, hogy van érett gabonánk, de vannak serény aratóink is, kik az Isten áldását csomóba kötni, csűrbe gyűjteni igyekeznek.. . Az előttünk fekvő füzet az egyházi szónoklat több gabna-fáját szórja elibénk, még pedig megrostált minőségben. En tehát csak sortirozni fogom őket, a megadott sorrend szerint. Az első beszéd szól a vasárnap megünnepléséről,