Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

„Keresztyén hívek! Engedjétek meg, hogy ez óraban néhány szót intézhessek hozzátok, kik három éven keresztül az én dicsekedésem s az én büszkeségem valatok a Jézus Krisztus méltatlan szolgájáért, kit más irányú elhivatása, munkaköre messze vittek bár, de szíve tőletek el nem szakadt. Megtelik lelkem az emlékezet minden erejével, midőn minden arcról a régi szeretet érzései mosolyognak felém. Huszonhat esztendővel ezelőtt azokról az igékről szólottam először e házban, midőn Keresztelő szent Jánostól követeltetnék : vájjon kicsoda lenne ő ? „En kiáltó szó vagyok a pusztaban® — feleié. Nekem köztetek nem sokáig kellett kiáltó szó lennem a pusztában ; mert ti az általam hirdetett igéket bevettétek, s az elvetettem mag jó gyümölcsöt hozott. A dicsőség érette az Istené ! S midőn 23 évvel ezelőtt búcsúztam tőletek az ephezusi híveitől megváló Pál szavaival, mint a ki csak „átmentem közöttetek, predikalva az Istennek országát®, a szentléleknek köztetek maradását kértem az egek urától, s imádságom meghallgattatott: az úr lelke köztetek maradt, s az én emlékem is, hogy ma Pal apostol korinthusbeliekhez írt II. levele III. részének eme szavaival élhetek : Avagy van-e szükség ajánló levelekre ti köztetek, vagy van-e szükségem nekem a ti ajanlástokra mások előtt ? hiszen megértvén, hogy ti az Istennek a mi szolgalatunk altal szereztetett levele vagytok, mely nem kőtáblára, hanem szíveitekbe és nem tintával, hanem az élő Isten lelkével van beírva. Oh, köszönöm, hogy nem ejtettétek ki szíveitekből a ti sziveitekhez útat talalt szavaimat. Rövid idei csekély szolgalatomért annyi a fizetés, mely nem három, hanem harminc esztendőre is bő jutalom volna. Mert ti is, mint a Jézus, nem a szolgalat értéke és mértéke, hanem a szív készsége szerint adatok meg a bért. Mert mi lehet gazdagabb jutalom, mint a szeretet és annak azon állandósaga, mely magát elfelejtetni nem engedi ? Véghetetlen hálával tartozom ezért nektek; mert Isten igéjét szerettétek bennem. Nem ástam el az egy talentumot, melyet kaptam, hanem igyekeztem köztetek gyümölcsöztetni erőmhöz képest, s az bő kamatokat adott! 23 esztendőn keresztül a kamatokat a tőke mellé tettétek és most egyszerre a visszaemlékezés e drága kincsével jöttetek előmbe, így szólván: neked adjuk, vidd el magaddal. Elfogadom a szeretet e jeleit, s e sokat érő emlékeket szívem táblájáról csak a halál hideg keze mossa le. Dicsekedésem és büszkeségem lesztek, a mig élek; sőt az élet után is, ha majdan számadásra hivatom : rátok mutatandok . . . Es most a mindenható Isten áldását kérem a mennyből rátok, most és mostantól fogva mindig ! Ha életem elmúlna, mielőtt láthatnálak, tartsatok meg emléketekben és ne mondjatok egyebet, mint azt, hogy hü voltam hozzatok és az evangéliumhoz, és most még egyszer isten hozzatok ! Különös, hogy egy lelkipásztor kétszer is búcsúzik ! . . . . De akkor árván hagytalak titeket, most derék és buzgó férfi vezérlete alatt. Oh, vajha e pásztorotoknak is az a jutalma legyen, a mi nekem volt! Az Isten áldasa legyen veletek i Oh, Isten népe! légy megáldva e templomban úgy mint magános hazaidban, a te imádságodban, az életben és a halaiban, az időben és az örökkévalóságban ! ! Amenl4 Isteni tisztelet után Szász Károly két újszülöttet avatott be a szent keresztség által az egyház kebelébe. — Csakhamar ezután meglatogatvan a varos kulturális intézeteit, híveinek áldásától kisérve eltávozott, magával víve azon hő óhajtásukat, hogy őt mennél előbb viszontláthassák. Signatura temporis. Baráti kéz a nyitrai püspöknek a trencsénmegyei alispanhoz intézett következő átiratát juttatta el hozzánk, mely tartalmánál fogva a legnagyobb figyelemre méltó : „Tekintetes alispán úr! Radimeczky Mihály egyházmegyémbeli szeleci plébános abbeli panaszát terjeszté ; elő, hogy Fiiina Ádám ágost. hitv. szeleci lakos, ki 1863-ik évben Kubics Katalin róm. kath. nővel érvényesen kiállított és most is jogerővel biró „téritvény® (Reversalis) mellett házasságra lépett, az ezen nejével nemzett két kiskorú figyermekét, István 8 és János 6 évest, dacára annak, hogy eddigelé a fenemlitett téritvény értelmében katholikus nevelésben részesültek, erőszakosan az ágost hitvallásra bírni és Krizsan István kis-sztemkóci ágost. vallású lelkész unszolásainak engedve, a már 8 éves István fiát, ki már két éve a szeleci katholikus iskolába járt, nem tekintve a fiu altal is nyílvánitott ellenszenvet, a kis-stemkóci ágostaiak iskolajaba járni kényszeríti, ugyanazt az ifjabb János fiával is teendi, ha ebben meg nem gatoltatik. Minthogy a lentemlített és hiteles másolatban ide csatolt téritvény szerint Fiiina Ádám ágostai és Kubics Katalin róm. kath. vallású házas felek által nemzett mindkétnemü gyermekek a róm. kath. vallásban nevelendők, és miután ugyanazt az 1868. évi LIII. törvénycikk 17. §-a szintén rendeli,'") mert ezen törvény behozatala előtt a téritvények érvényesek voltak és jogerővel bírtak és a fenti törvénynek visszaható ereje nincsen, és miután továbbá az idezárt bizonyítványokból kiderül, hogy Fiiina Ádám nemcsak a törvény ellenére fennevezett két fiát Istvánt és Jánost ágost. hitvallásban felneveltetni kívánja és erre Krizsán István kis-stemkóci ágost. vallasú lelkész által izgattatik, a mint ezt maga Fiiina Ádám is a b) alatti bizonyítványban beismeri, *) A hivatolt §. így hangzik : A jelen törvény életbelépése előtt kötött vegyes házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt.' Ha gondolóra vesszük, hogy itt t&roény határozatáról s nem önkényes kormány rendeletéről van szó, szeretnők tudni, hogy indokolhatja a nyitrai I püspök a maga követelését. Szerk,