Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

vános gyűlést hívott össze s elég szerencsétlen volt e célra oly helyiséget választani, a mely telett a felügyeletre Szennek ís befolyása volt, és ez azon kicsinyes fogással élt, hogy a légszeszcsövet lecsavartatta s így a gyűlés egyszerre teljes sötétségben maradt. Erre természetesen némi zavargások támadtak, mi ürügy öt adott Szen barátjainak arra, hogy az egész tiltakozási mozgalmat ugy tüntessék fel, mint a rendetlenségre izgatók, deákok és az. utcai csőcselék machinatióját. Szen egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy a Szamads nyilvános közgyűlésének elrendelése egyedül őt illeti. Azután egy ellengyűlést rendezett, melyre csak a szándékolt házasság pártolói hivattak meg, s ezek között olyanok is, kik eddig Szennek ellenei voltak épen azért, mivel a korai házasságot megtámadta. Itt könnyű volt helyeslő nyilatkozatot nyerni. Az ellenpárt — körülbelül háromezer ember — most egy neutrális helyiségben gyűlt össze. E gyűlésen nyugodtan kihallgattak a vádlók- és védőket, végül Szennek eljárása túlnyomó többséggel elitéltetett, és egy bizottmány neveztetett ki a Brahmo Szamads érdekeinek védelmére. Ez alatt közeledett a menyekző napja. Az egybekelés legközelebb Kalkuttában történt. Már a megelőző este differenciák merültek fel Szen és a brahminok között, miután ez utóbbik oly szertartásokat is akartak végezni, a melyeknél a többi jelvények mellett bálványképek is szerepelnek. Az angol kormány közvetítése folytán a brahminok rábirattak, hogy a legsértőbb szertartásokat részben elhagyják, részben csak a menyaszszony és atyja távollétében vegyék elő. Egy másik megaláztatás azáltal érte Szent, hogy ő mint egy olyan, ki kasztját elveszté, a mennyasszony ünnepélyes átadásának tisztét nem teljesítheté, hanem kénytelen volt ezt testvérének átengedni. Ha már a kalkuttai brahmo egyházban végzett esketési szertartás is mélyen sérté a gyülekezet tagjait, folytatása Kuts Behárban valósággal lázító volt a brahmoistákra nézve Itt teljes pompájában nyilatkozott az indiai pogányság. Sikertelen maradt Szennek minden tiltakozása, s végre ez már a parancsot is kiadta a malha bepakolására, miután — mint mondá — leányát visszavinni akarja Kalkuttába. Ekkor azonban tudtára adták, hogy ha visszalépni akar, ugy mindenekelőtt köteles a kuts-behári államnak megtéríteni a menyekzői kiadásokat vagyis 150.000 rupist s ez a vagyontalan férfiura nézve lehetetlenség volt. Kénytelen volt engedni, s valóban tragikus jelenet lehetett, midőn a jelenlevő brahmoisták imáit túlharsogta a pogány sokaság zajos ujongása, s kábító kiáltozása : Ulú, Dholsz és Daksz ! (Folytatása következik.) Gyurátz í. BELFÖLD. A pestmegyei ev. papi értekezlet IX ik gyűléséről. Majdnem teljes számmal látogatott papi értekezleti gyűlésünk f. é. május 25. tartatott meg Budapesten a fővárosi ev. egyház termében. Dobronyovszky Károly elnök, következő beszéddel nyitá meg a gyűlést : »Tisztelt értekezlet ! Szives örömmel üdvözlöm a t. testvéreket e 9-ik, illetőleg e mai 2-dik rendkívüli értekezletünk alkalmával. Rendkívülinek mondom, a mennyiben nem a rendes, megszokott kerékvágásban jár egy idő óta conterentiánk, de reménylem, hogy az igen tisztelt testvérek ismét a régi kerékvágásba fogják azt zökkenteni. Mert papi conferentiánk alakulásának intentiója, célja, a mint már több izben jeleztem, nem csupán az volt, hogy csakis mindig egy bizonyos helyen, teszem itt a központban conferálgassunk, de különösen az, hogy szétnézzünk, lássunk s tapasztalást szerezzünk magunknak a felől: hogy másutt s mások velünk egy téren működők, egy cél felé törekvők, hogyan működnek, hogyan mívelik a hasonló földet, hasonló viszonyok s körülmények közt, hasonló eszközökkel. Mert azt tartom, hogy rosszul míveli telkét az a földmíves, a ki sohasem nézi s nézheti meg, hogy tulajdonképen hogyan is megy másutt a mívelés; hogy áll ott a vetés, hogy néz ki az aratás. A mi működésünk tere olyan föld a szellem országában, mint a milyen akármelyik telek az anyagiban. Urunk Jézus maga az isten országát, melynek mi papok legilletékesebb, legtermészetesebb s legjogosultabb repraesentánsai vagyunk, — a szántóföldhöz hasonlítá. Es pedig 4 féle szántóföldhöz, Luk. 8. A mi itt a földmives részéről helyesnek találtatott, nálunk lelkészeknél feleslegesnek, vagy épenséggel kivihetetlen dolognak találtatnék-e ? Hiszen az a kis fáradság, áldozatkészség, alkalmatlanság dúsan kárpótoltatik, az ismeretlen vidék, a népélet, más egyházak nevezetességeinek megfigyelése, a testvér-házának s ároni családjának megismerése s más egyéb által, mi mindig kedves tárgya marad a szives visszaemlékezésnek. Hiszen vessünk csak egy futó pillantást, tartsunk csak egy rövid szemlet vándor conferentiánk 9-évi viselt dolgai, élményei felett, meg fogunk győződni: hogy azok nem voltak muló tünetek, mozzanatok, de szivünk s lelkünk állandó emlékeivé váltak. Ezen vándorconferenciánk iránti szép eszme a mint tudjuk, esperességünkben először is Albertiben pendíttetett meg 1871-ben, egy barátságos összejövetel alkalmával, melynek nyomán már jövő 1872-ben Pilisen jöttek össze az épen történetesen 12 számmal levő vándorapostolok, »Pest vidéki evang. papi értekezlet" cége alatt, hogy ott egy közös esperességi papi értekezlet létesítése 48