Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

ben is oly mellék tantárgy gyá degradáltassék, mint ő akarni látszik. Ez lehet az én egyéni nézetem, de szeretem hinni, hogy a felekezet tagjainak nagy többsége, — még a vallás iránti közöny mai korszakában js

>

— így érez és ekként gondolkozik. Végül azt mondja, hogy másik tévedés számításomban az, „hogy rendkívüli tantárgyak tanítására is veszek számításba tanárt, pedig a javaslat azon tantárgyaknak még tanítására sem kötelezi a felekezeteket.* ítéljen bár ki! nem Molnár Aladár úrról áll-é itten az, a mit ő rólam irt? — vagy is, nem ő számit-é azoknak hiszékenységére, kik szerinte „a bizottság munkálatát még nem ismerik?* Hiszen azon melléktantárgyak e következők: i., valamely hazai nyelv; 2., angol, francia és olasz nyelv; 3. rajz és gyorsírás; 4. műének. — Ki képzelheti úgy, ő rajta kívül, a debreceni főgymnasiumot, hogy abban isteni tiszteletünknek egyik főalkatrésze, az éneklés, mint műéneklés is ne tanittassék ? Ki nem botránkoznék meg azon, ha a szülők, az arra képes gyermekeiket ottan a rajzra, vagy az angol és francia nyelv bármelyikére tanár nem léte miatt, nem taníttathatnák? Most is vannak ezen tantárgyak tanítására tanáraink s szükséges, hogy jövőre is legyenek. íme, t. olvasó, én a Molnár Aladár úr válaszával nem ugy bántam, mint ő az én felszólamlásommal. En nem válogattam tételei közt, hanem végig mentem minden állításain; s igyekeztem feltüntetni, miként akarja ő bebizonyítani, hogy Debrecenben nem 33, hanem 24 tanár kellene. Bizony ő az, ki ugy ezen nem „téves*, hanem szántszándékos állításai- és számításából, mint tanügyi önkormányzatunkat fenyegető javaslatának »régi marott*-jától „megkímélhette volna a közönséget.* Kiss Albert. TARCA. A Brahmo Szamads legújabb története Indiában. (Folytatás). De mint áll a dolog az erkölcsi tisztasággal ? Nincsen erkölcsiség a Bhaktiban ? Nincs. A valódi Bhakti túl van a moralitás és immoralitás határain. Az erkölcsi tisztaság alapjának előbb biztosítva kell lennie, mielőtt a Bhaktit meg lehet kezdeni. Minden bűnt előbb el kell távoztatni, és azután lehet csak megkezdeni a Bhakti mívelését ; egy kép körvonalai lehetnek jók és helyesek, de magukban véve kemények, szárazak és tökéletlenek ; csak ha meleg színekkel kitöltetnek, lesznek élők, szelídek s bájolók; épen így egy ember jelleme is lehet jó és tiszta, de egyszersmind kemény . és rideg ; csak ha a szeretet, gyöngédség és béke szépségével van ékesítve, leszen a jellem teljessé. A Bhakti a szentség talaján nő, s színnel és szépséggel emelkedik fentszárnyalásra.* Ezen mystiko-ask etikus törekvések láthatólag bizonyítják ugyan, hogy a Brahmo-Szamads reform nem pusztán mívelődési és felvilágosodási mozgalom, hanem sokkal inkább a vallásos kedély mélységéből származott, de egyszersmind azt is érthetőleg mutatják, hogy Szen mily veszélyes mellékútra kezdi vezetni barátait. Hogy ezen irány viszássága ujabban felismertetett, bizonyítja a ,Brahmo Public Opinion**) egy cikke — 1878. nov. 28-ról — ezen felirattal : „A mysticismus és az igaz kegyesség.* Cikkiró a többek közt igy szól: „A kegyesség, a mysticismus betegség, egy beteges ingerlékenység, melyet a túlfeszített képzelő tehetség idéz elő, s melyre az áhítatos érzelmek korlátlan és idétlen uralma vezet j néha. Ezen beteges érzékenység különböző módon nyilatkozik. Először határozott előszeretetet mutat a képek és ábrándok iránt, a tények mellőztével, a lélek szokásszerű borzalmat árul el minden tényleges vagy gyakorlati iránt, és egy képzelt világ szépségein édeleg. A második és egykorú hatása a valódi élet, a férfias és méltó lét utáni küzdelem kötelességeinek kicsinylése. Mindebből önként következik a jellemnek szerencsétlen ' anomaliája. A mystikusnak bizonyos értelemben soha sincs szabad ideje. Folytonosan a képek világában mozog. kilőtte visio tolong visióra. Szótlan és néma, mert örömeinek bensősége igen nagy. Csudálatos összhangot fedez fel ott, hol közönséges emberek több ellenmondásra akadnak, mély értelmet talál ott, hova a közönséges értelemmel biró emberek balga bizonytalansággal tekintenek. Nála nem az ész a biró az igaz felett, hanem a képzelet. A mi a fantáziának tetszik, azt igazságnak veszi és csakhamar hitcikké avatja. Ez elfogadtatván más ábrándokat szül s lassanként körülfonja a lelket a theoriák, eszmék, fogalmak, képek egész hálózatával. A beteges lelkiállapot e példái nem ritkák, és pedig még az oly embereknél sem, a kik nem vallásosak. Ki hinné, hogy Comte, a positivisták főpapja is, e beteges érzékenység egy áldozata lőn. Ugy látszik, hogy ő is a későbbi időben, fantastikus osztályzatokat hiteles igazságokul, egyéni érzelmeket az általános kötelesség parancsaiul fogadott el ... A visnuiták kiváló értelemben India papjai, ők a mysticismusnak majdnem tudományos határozottságot adtak. Ez mutatkozik isj teni tiszteletük öt módozatában : S.zanta, vagy az Isten tisztelése a békés lélek nyugalmával, Dciszyn, vagy az Istennek, mint Úrnak tisztelése, Batsalya, vagy az Istennek, mint gyermeknek tisztelése, Szakhya, az Istennek, mint egy barátnak és Madhura, vagy az Istennek mint egy szerető kedvesnek tisztelése. A második, harmadik és ötödik mód a legjobban kifejlődve van a visnuitáknál. Ezek bálvány-imádók és így mystikus hitüknek kézzel foghatóbb alakot adhattak. Vannak emberek, kik a betű szigorával teljesítik bálványuk iránt *) Szen elleneinek organuma.