Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-13 / 24. szám

jönnie, hogy ujakat tegyen.) Látni való, hogy a kath. egyház a fejedelmi jogokkal és a népfenséggel, az aristokratikus és a demokratikus elvekkel veszedelmes játékot űz egyetlen egy cél kedvéért: az egyház mindenhatóságának érdekében. Itt e cél minden eszközt szentesít; ha kívántatik, rábírja a fejedelmeket szigorú kíméletlen eljárásra népei ellen; ha érdeke követeli fanatizálja a népeket uralkodói ellen. így halt meg III. Henrik király Clement Jakab dömés- és IV. Henrik Ravaillac Ferenc barát keze által. Világos, hogy felvetett kérdésünk első felére a felsoroltak után minden objectivitás mellett kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mi nem óhajtunk vallásos szellemű államot a római kúria értelmében; mert sem a fejedelmek állását, sem a népek jogait, egyszóval az államok törvényeit általa biztosítva nem hisszük. Maradjunk mi ezentúl is az idevágó protestáns elv mellett, mely a róm. kath. tannal szemben azt vallja, hogy a világi fejedelemség is isteni jogon alapul. Maga az Isten ad a nemzeteknek fejedelmeket, önmagának tartván fel azoknak felmagasztaltatását vagy lealacsonyítását; egyedül ő az, ki a hatalmat valakire ruházza vagy valakitől elveszi. Nem jön ugyan többé le az égből, hogy ujjával megjelelje azokat, kik az uralkodásra hivatvák, hanem gondviselése által léteznek minden országban törvények és rendszabályok, melyeknél fogva a fejedelem és fenhatóság kormányoz, és eme rendszabályok és törvények Isten által a népbe plántált geniusból keletkeznek. Ha tehát valaki e törvények alapján az uralkodói hatalommal felruháztatott, az épen annyit tesz, mintha Isten szava mondaná: Ez a ti királyotok, ez a ti kormányotok ! Ennek folytán kötelezve érzi magát a protestáns fejedelmének még akkor is a törvények által követelt tiszteletet megadni ha az feltűnő gyarlóságokban szenved, csak egyet tartván fenn magának ; lelkiismereti szabadságot vallásos mego J o o győződése tekintetében. Ezt teszi a protestáns ember annál inkább, mert először senkisem tökéletes a halandók között, és másodszor, a lélek vallásos érzelmei felett jogosan senkisem Ítélhet, mint egyedül az Isten. Azért is kiemeli a vestphaliai békekötés, hogy azon körülmény, hogy az ország lakói protestánsok, a fejedelem pedig katholicus, a polgári viszonyokra semmi befolyással nem bir; csak vallási tekintetben az alattvalók függetlenek a máshitű fejedelem akaratától. Ime itt rejlik a modern, felekezetnélküli állam elve, mely a szentírás szavaival így hangzik : Adjátok meg Istennek, a mi az Istené, és a császárnak a mi a császáré f vagy pedig Pál apostol intése szerint (Róm. XIII. i — 2.) >

;

Omnis anvma potestatibus sublimioribus subdita sít. lST

on est enim potestas insi a Deo: quae aulem sünt, a J)eo ordinatae sunt.€ Mi tehát mint vallásunk szolgái nem az állami c> hatalom feletti uralkodásra törekedünk, hanem közvetítők akarunk lenni az állam-hatalom és az alattvalók szivei között, mind a két tényezőt egyaránt intve, hogy: (I. Ján. II. 17.) >

y

A világ elmúlik, és az ö kívánsága is; a ki pedig az Istennek akaratját cselekszi, örökké megmarad.<

( Bierbrunner Gusztáv. ISKOLAÜGY. A prot. nőnevelésről. — Észrevételek Cinke J. röpiratára. — II. A „Kiáltó szó* második cikke a klérus taktikáját fejtegeti igen helyesen s rámutat, hogy az most saját fegyvereinkkel, az iskolákkal akar megverni minket protestánsokat, a nőnevelés számára állított és allitandó fényesen berendezett zárdákkal. Tökéletesen igaza van. Igen jól tudja a klérus, hogy a protestantísmus az iskolákat tekinti élete alapfeltételének s ezekkel akar most hatással lenni a szülőkre. Tehát Komarom, Eperjes, Miskolc, Ujhely, Sárospatak egyenként lattatnak el bőkezűen berendezett leánynöveldékkel. Csak nem rég nyílt meg egy zarda Szepes-Olasziban is. Mi pedig protestánsok vakon előmozdítjuk a klérus tendentiajat, mely nem lehet más, minthogy a női lelkeket, a kik jövőben anyákká lesznek, saját céljaihoz képest megfelelőg alakítsa. Önkéntelen eszünkbe jut Oroszország taktikája a nőnevelésben. '"') Az első közintézetet a nőnevelésre II. Katalin alapított 1764-ben a „Feltámadáshoz* címzett zarda épületében a Néva partján. Ezen időtől kezdve, a mai napig, minden uralkodó kiváló gondjává tette a leánynevelést. Bőkezűségre nézve páratlan, amit úgy II. Katalin, mint utódai tettek. Ezen intézetben 500 növendék vétetett föl bentlakásra és ott neveitett 6 éves koratói 18 éves koráig. Ezen 500 növendék 12 éven *) A nőlcépzés hazánkban Molnár Aladár. Budapest, I87Ó.