Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

nőnevelés fontossága s ezen ügy jelen állása a tiszáninneni egyházkerületben8

. Ebben szerző a nőnevelés fontosságáról beszélvén s a nőt, az őt megillető állásra emelvén a társadalomban : egyenesen a tiszáninneni egyházkerii let ellen fordul, mint a mely nem látja be annak szükségességét, nagy horderejét s csak is próbált valamit. Teljes életemben azok sorába tartoztam s akarok tartozni ezután is, akik minden jóakarat, igyekezet iránt méltányosak szeretnek lenni s így ítélnek. A méltányosság érzése fejti az igazság-szeretetet. Legyünk igazságosak a buzgalom mellett! ítéljünk igazsagosan ! De a tiszáninneni lielv. hitvallású egyházkerület a múltra nézve megtette a maga kötelességét, jobban, mint más egyházkerületek tették. Ez az egyházkerület volt első a hazai összes protestáns egyházkerületek közt, mely nőnöveldét állított. Ez történt ezelőtt 21 évvel, 1859 október 8-dikán. Tehát mint igen sok kérdésben, különösen az oktatás körül, zászlóvivő volt. Arról azután a protestáns szellem nem tehet, hogy szegények vagyunk, hogy folytonos áldozatkészség szükséges, hogy az oltár tüze el ne aludjék. — Tehát a múltra nézve mondom megtette kötelességét egyházkerületünk, az azután más kérdés, mit kell most tennie jövőre ? A többi egyházkerületekben voltak magán nőnevelő intézetek, vagy egyes egyházak védnöksége alatt álló leánynöveldék. Kérdem, máig is van-e a többi egyházkerületekben ilyen jellegű egyházkerületi leánynevelő intézetünk ? Tudtommal nincs. A debreceni egyház, kedvező anyagi viszonyai mellett s talán több ügybuzgalommal tetemes aldozatot hoz nőnöveldéje érdekében. A pesti prot. nőnövelde már évekkel ezelőtt feloszlott, a szatmári sok adósságtól terhelve, a központi zárdával igazán élethalai harcot vív. A tiszáninneni egyházkerületi leanynöveldének hatalmas telke, szerény, de igen ízléses iskolaja, laképülete, s igen kevés adóssága. Hogy a próbánál maradtunk volna, az sem áll, mert 21 év oly sok dolgot, mozzanatot mutat fel e leánynövelde életében, melyek már felül esnek a próbán. Evenként 80—90—100 növendék Borsod, Gömör, Abauj, Zemplén, Heves, Nógrád, Sáros, Szepes, Árva, Liptó, Turóc, Hont, Zólyom megyékből, kereste föl a nőnevelés e szerény focusát. Azt hiszem ez felül áll a próbán, valamint azon statisztikai adat is, hogy a 21 év alatt 1510 növendék nyert ebben oktatást, s ezek között több mint 500 vidéki. Ott van a beiratasi könyv, ott vannak legközelebbi évi értesítőink. Azonkívül pénztárából évenként 525 frtot tanári fizetés, 63 frtot pedig fölszerelési költség fejében fizet az egyházkerület. Mondom tehát, hogy a múltra nézve megtette kötelességét, más kérdés, mit kell már most tennie a jövőre ? Mert tennie kell. Az eddigi áldozatkészség nem elég, az ügybuzgalom kevés, a közöny merev ábrázattal lábát megvetette és .... a jövő pedig, a kor haladása, az európaivá lett nőkérdés sokat vár. Hogy a többi egyházkerületekben hogy all ez ügy ? Mondjuk ki, hogy igen rosszúl. Mi annyira féltékenyek vagyunk közép- és felsőbb iskolainkra, any-Tiyira el vagyunk foglalva a fiunevelés nagy gondjaival, hogy nem jut eszünkbe, hogy az első nevelőről, a legigazibb, legmaradandóbb hatású nevelőről, a leendő édes anya neveltetéséről gondoskodjunk. Mondjuk ki habozás nélkül, ne egyedül a tiszáninneni egyházkerületet vádolva, mely legalább megtette a maga kötelességét, mondjuk ki, hogy hiányzik bennünk a valódi protestáns ügybuzgalom a nőnevelésre nézve országszerte s e részben közönyösségünk kétségbeejtő. Azután mindjárt áttér szerző úr a miskolci egyházkerületi leánynevelő intézetre s annak magának megadván a kellő elismerést, azt mondja, hogy e miatt is egyházkerületünknek kell pirulnia, mert küzdeni hagyja azt a szegénység mellett, most már hatalmas versenytársával a zárdával. Erre is elmondom nézetemet, annyival inkább, mert e küzdelemben nekem jutott az oroszlánrész. Hogy a tiszáninneni egyházkerület azt a már igen megszokott szegénységet — mint atra curat — eliízze, ahoz igen sok kell, ahoz nekünk azok a kath. püspöki javadalmak kellenének. Szegények maradunk mi ezután is, akármit csinálunk, a meddig a tökéletes vallásegyenlőség meg nem születik. S így a mi illeti a pirulást, minden egyházkerületnek pirulni kell a dúsgazdag róm. kath. egyházzal szemben, mi nekünk tiszaninnenieknek talan legkevésbé, mert 21 év elteltével, a fényes zárda mellett is, szokott szellemben, fenakadás nélkül, mienk a nőnevelés vezérszerepe. Hanem egy égeti az én arcomat is Cinke úrral együtt. Ez az a közöny, melylyel mi protestánsok a nőnevelés iránt viseltetünk. Beszélünk, vitatkozunk errőlarról, talán mindenről, csak a leánynevelés kérdése olyan előttünk, olyan egész egyházkerületünk egyházi és világi elemei előtt, mely nem érdemel annyi időt a tárgyalasra, mint akármely legkisebb iskolatanitójának ügye. Ha pedig buzgalomból, lelkesedéssel teszünk valamit, azt észrevenni nem szeretik, nem akarjak. Hozhatnék itt fel igen jellemző példákat ezen közönyösségre nézve évről-évre, de ezekkel is majd úgy járnék, mint évi előterjesztéseimmel, agyonhallgatnának. Ha ez a közönyösség megszűnnék, akkor higye meg az igen tisztelt segédlelkész úr, itt legalább Miskolcon, nem kellene mint rémképtől félnünk attól a zárdától. Megmutatta a tapasztalat. Két éve, hogy szemben állunk vele, a növendékek száma az igaz, hogy nem száz, hanem csak 50, de hiszen ne kívánjunk lehetetlent. Ugyan ezen két év alatt nyitotta meg felsőbb két osztályát az állami polgári leanyiskola, mely tehát most 4 osztálylyal folytatja működését. Ugyan ezen idő alatt rendeztetett be az ágostai hitvallasú felsőbb elemi leányiskola. Ugyanezen idő alatt nyittatott meg az ipartanműhely. Szóval, intézetünk a rohamosan fejlődő tanügygyei szemközt all, harcol: csak arra vigyázzunk, hogy ha már a harc elején életképesnek mutatta