Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-30 / 22. szám

célú alapítványaik s adományaik. Crescit sub pondere palma! Mint érdekes dolgot megemlítem, hogy ezen ado­mányok egy része mi módon gyiil Össze. Egész Bara­nyában alig van hitsorsosaink között egy-két vagyonosabb uri család, s így ha egyházat vagy iskolát építeni, javí­tani akarnak, százakat vagy ezreket áldozó patronusokra nem támaszkodhatnak. Hanem segítenek magukon, vagyis áldoznak hiveink valódi demokratikus módon. Egy-egy gyülekezetünk felfogja valamelyik szomszéd puszta ara­tását részből, kimegy öregje apraja a tarlóra és egy­két nap alatt keresnek ioo—600 frtot, és ezt egyértel­müleg isten dicsőségére fordítják. A felsorolt adakozások talán a közgyűlésre is lel­kesitőleg hatottak, a midőn a dislocatio előterjesztése utan püspök űr felemiitette, hogy minden segédlelkészünk el van helyezve, egynek kivételével, kit tartós beteges­kedése miatt nem alkalmazhatott, s ki szűk anyagi viszo­nyok közt vergődve gyógyíttatja magát Pesten: egy alairási iv indíttatott meg ; alig negyed óra alatt 147 frt gyűlt részére. Ereztük, hogy ily szellemnek kellene áthatni egész egyházi életünket. Ha egy tag szenved, minden tag sietne a fajdalmat enyhíteni. Ha itt-ott egy ároni vagy tanitói özvegy, árva család nyomorog, ha egyik másik kis egyházunk saját erejéből nem képes lábra kapni: egy csekély adaga a közösség érzetének, a lelkészi és tanári kar, az összes egyházak tettleges rész­véte megszüntethetné a nyomort. A nagy számú ministeri intézvények között talán egyik legérdekesebb az, mely a lelkészeket feljogosítja, hogy a 3-ik korosztályon túllevő és besorozva nem levő egyéneket szabadon megeskethetik, nem kutatván, hogy állottak-e sorozás előtt vagy nem ? Szintén érdekes az is, hogy az egyházi pénztárak által elfogadandó nyug­táknál is — kivéve némely elősorolt eseteket — a bélyeg­törvények szigorúan megtartandók. Közgyűlésünk — de az »örvendetes" jelző elhagyásával tudomáséi vette, de egyszersmind felirt a kormányhoz, hogy a múltra nézve, ha netalán itt ott egyházi testületeink pénztárnokai nem ismerték volna kellőleg a bélyegtörvényt, vettessék fátyol. Ajánlok a közönség figyelmébe egy másik intézményt is; nevezetesen azt, mely a polgári iskolákról és egyszers­mind arról szól, hogy az ily intézetekből kikerült ifjak előtt minő pályák tárulnak fel. Jegyzőkönyvünk egész terjedelmében hozandja. Hazánkban, kivált relorm. egy­házunkban ma is nagy még az oly tájékozatlan szülék száma, kik fiaikat nem akarván mesterségre adni, más módot nem ismernek, minthogy küldik fiaikat a gym­nasiumba, hogy ennek 8 osztályát s valamelyik fakultas 4 évét, még vagy 4 gyakorlati évét átnyomorogják, s azutan kapjanak egy 7—800 vagy ha kedvez a szeren­cse, egy 1200 frtos állást. Mai napság olcsóbban is lehet üdvözölni. Elvégezheti az ember 3 év alatt a polgári iskolát, és azonnal lehet teensúr, 4—500 frt ezután év­ről évre fokozódó fizetéssel. Valóban méltó ezen intéz­mény a figyelmes átolvasásra. Van egy csapat intéz­mény a selyemtermelésről is, hanem ezeknél talán többet ér Bezerédy Miklós úrnak egy szintén ezen ügyben püs­pök űrhöz intézett s a közgyűlés elé került levele, melyben tudatja, hogy ő szarvánál íogta meg az ökröt, t. i. gyűjtött 250 frtot oly célból, hogy ezen tanító képezdénk valamelyik tanára kiküldessék a selyembogar­tenyésztés és selyemtermelés egyik főtelepére Görcbe, hogy itt elméletileg és gyakorlatilag elsajátítva az e tekintetben szükséges tudnivalókat, azután idehaza azokat a leendő tanítókkal közölje. A közgyűlés Kiss Kálmán urat a n. körösi képezde egyik faradhatlan ta­. nárát jelölte ki e célra. B. Vay Miklós conventi elnök úrnak a középta­nodai törvényjavaslattal szemben az összes ref. gond­nokok és püspökök részéről követett eljárásáról szóló levelére egyhangúlag kimondatott, hogy a közgyűlés legszívesb köszönetének kifejezése mellett teljesen he­lyesli azon eljárást, és az országgyűléshez általuk be­terjesztett feliratot egészen magáévá teszi, azzal min­denben egyetért. A Szondi-Kenessey ügyben hozott múlt évi hatá­rozat fentartatik, ehhez képest a dunántúli püspök úr ezen alapítványi okmány hiteles másolatának megkül­désére felkéretik, addig óvakodunk a perindítástól. A Baldácsy alapítvány jelen állását ismerik e lapok olvasói, legfeljebb azt említem meg, hogy a magyar biztos, társaságnak a kölcsönzés körül tanúsított készségért s a kamatlábnak saját jó szántából lejebb szállításáért köszönet szavaztatott. Az államsegély pénztárból kiosztatott segélykép : egyházaknak 1350 frt, lelkészeknek 1180 frt, kölcsönkép 5°/0 ii,3óo frt, évközben 1800 írt, ezenkívül adatott a theol. intézetre 3000 frt, slavon missióra 500 írt. Majd felolvastattak a septemberi convent reánk vonat­kozó határozatai, melyek tudomásul vétettek, a kíván­tattak beterjesztése elrendeltetett, a felállíttatni tervezett központi énekügyi bizottság tagjaiul Baksay, Kovács Alb., Szász K. s Szilády Áron neveztettek ki; convent képviselőink utasítattak, hogy a miután e. kerületünk részé­ről is az egyetemes tanügyi bizottság javaslatára teendő észrevételei legközelebb beterjesztetnek, határozzon a convent végérvényesen iskolaügyünket illetőleg. Mindezek elég gyorsan s könnyű szerrel letárgyal­tattak ; de annál nehezebben boldogult a keddi ülés, mely a zsinati előmunkálatokkal foglalkozott. A gyűlést megelőzött napokon egy népes bizottság foglalkozott az e. megyei vélemények összeállításával és egy ezeken alapuló jelentés s javaslat készítésével. Ezen jelentés ke­rült a mondott napon szőnyegre, melynek néhány pontja élénk vitát idézett elő. Egyik ily pont volt, hogy mi­után a septemberi convent már határozott az első zsi­nat szervezetére és megalakítására nézve, van-e joga e. kerületünknek ehhez még hozzá szólani, vagy nincs ? Molnár Alad. s id. Gr. Ráday szerint nincs, mert hi­szen épen a mi kerületünk végérvényes határozati jog­gal ruházta fel conventi képviselőinket; míg a bizottsági

Next

/
Oldalképek
Tartalom