Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

házban s a protest. egyházban. Van szó a dogmáról, 1 az isteni tiszteletről, a sacramentumokról s az oktatásügyről lelkiismeretes pontossággal, dologértő bőséggel és igazsággal. A házassági jogba nagyon belebonyolul ; de ezen nem csodálkozom ; sőt azt hiszem, hogy ez sem eddig nincs jól leirva senki által, sem ezután nem lesz egész addig, míg az annyit sürgetett s annyiszor is igért polgári házasság által uj életelevenség nem öntetik ez egész sokat hányatott és minden oldalról feszegetett ügybe. Azok a szekeres házassági akadályok minden könyvben, persze a K.-éban is, híven és sorról sorra előadatnak ; mert megtűri a papiros. Le vannak bölcsen irva a magyar magánjogban, az osztrák polg. magánjogban, a gyakorlati paptanban és még isten tudja, hol mindenütt, míg olvasó és tanuló egyformán bele csömörük, jól tudván, hogy azoknak felére sem ad a gyakorlati életben senki semmit. A házassag megkötése és felbontása körüli eljárás is egészen szabálytalan levén, azt ugy egy kalap alá venni, ahogy K. akarná, nem lehet. Különösen nincs sokban igazsága a felbontásra nézve elmondottaknál ; annyi itt a visszaélés és szabálytalan találgatás, hogy nem is csodálom, ha ki nem igazodhatott; más magyar egyházjogi iró is épen így járt vele. Az utolsó vagyis hatodik rész „az egyházi vagyon *-ról szól. Nincs benne semmi más mondva, mint a többi auctorban. Röviden is elbánik K. e részszel, valami negyven lapon elmondván az egyház viszonyát a vagyonhoz, az egyházi vagyon egyházjogi viszonyait mind. Szerző eltagadhatlanul egy nagy munkát végezett így be; de sajnálom, hogy nem egész munkát. Önkénytelenül is elémbe tolult a kérdés : miért nem ír ez a nagy könyv jóformán egy hangot sem a gör. catholikusok s kivált gör. keletiek egyházszervezetéről ? Hiszen szerző csak tudja, hogy ezeket az 1868. évi 9. t. c. még bizonyos fokú autonómiával is ellátta ? Tudja, hogy ezek hatalmas szamban képviselik az ország lakosait szerb- és román ajkú metropolitájok kormányzása alatt ? Egynehány lapot tehát kellett volna ezek egyházjogának is szentelnie. 1871 óta, mikor az izraeliták egyházi és házassági ügyei országgyűlésileg lettek elintézve, még ezeket is meg szoktak említeni az egyh. jogirók, sőt az 1871. évi novemb. 15-én 26,915. sz. alatt kiadott ide vágó miniszteri rendelet röviden megismertetendő minden jogász- és theologussal. A szerzetesekről (542. 1.), apácákról, iskolák, jótékonyintézetek és egyetemekről oly futólag ir, hogy a ki tudja, mikép ezek milyen fontos és nagymultu közegek a róm. cath. egyház kormányzatában ; a ki tud valamit a vallás- és tanulmanyi alapról, a pesti egyetem keletkezéséről, a nevelés - oktatás ügyének hazánkban való hullámzásáról: az ennyivel megelégedve nem lehet; az K.-tól sokkal többet vár. Pedig mind ezekről, ott, a hol az egyházi társulatokról emlékezik, igen jól lehetett volna szólnia. Mind ezek után el nem hallgathatom, hogy a létező magyar egyházjogtani munkák közt a Kovács Alberté van legszebben, legérthetőbben irva. Sok helyen merész meghatározásokat s meglepően önálló felfogást kockáztat s ebben is páratlanul áll. A protestáns egyházjogot ennyi szorgalommal és utánjárással egy csomóba még senki össze nem szedte s e tekintetben sok jó, hasznavehető van munkájában. Kimondom tehát, hogy bár a K. könyve nem mindig felel meg a tényleges állapotoknak ; bár jórészét a most folyó protestáns egyházszervezkedési mozgalom elévüléssel fenyegeti; bár belőle sok helyen a felekezetiesség kirí; bár tárgyalási modora nem kielégítő : mégis egészen hiába nem dolgozott; vannak könyvének maradandó becsű részei, melyekre mindig öntudatosan reá mutathat. Egy magában, ugy amint van, nem használható a könyv ; mert igen sok helyen felrevezeti az olvasót, annyival inkább a kezdő tanulót. Viski K. Bálint. BELFÖLD. Üss, de hallgass meg! A Prot. Egy. és Isk. Lap 20. számában a dunántúli e. kerületnek a gymn. és reáliskolai törvényjavaslatra vonatkozó módosít ványában »a közvetlen felügyelet és a tankönyvek censurájára nézve* tett szövegezése »szegre húzó"- eljárásnak bélyegeztetve, helytelenítetik az ápr. 16-diki főgondnoki és sup. megállapodás illető pontjaival szemben. E nyilatkozat megköveteli, hogy kerületünk ez ügybeni eljárása kellő világlatban mutattassék be a t. lap olvasóinak. Az ápr. 16-diki felirat, a főgondnokok és superintendensek részéről azt nehezményezi, hogy „noha az első bekezdés szerint, az egyházi főhatóságoktól kívánja a ministerhez beadatni az adatokat, de végső bekezdésében ezt visszavonja.* Ebből látható, hogy a fent idézett felirat, a lényegét nem, csupán formáját nehezményezi; amidőn tehát a dunántuli e. kerület a feliratban neheztelt formai hibát kiköszörülő módosítványt formulázott, joggal hihette, hogy csak az ápr. 16-ki felirat értelmében járt el s épen nem »szegre húzott.* Ép igy áll a dolog a 78. §-ra nézve is, melyről a 16-diki felirat azt mondja : »nincs semmi biztosíték, hogy a látogatás rendelkezéssé ne legyen* ; a dunántuli módosítvány pedig ép a biztosítékról provideált, amidőn módosított szövegében hangsúlyozza, hogy »csupán tudomás vétel végett* és »rendelkezési jog* nélkül történjék az.