Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

PROTESTÁNS EiiVHAZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H I VATA L: VIII. kar. Máiiautca 10, sz, 1. em, Előfizetési dij: Helybeli házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. ®jfT" Teljes számú példányokkal mindég szolg-áil!h.eltiink:- "T^f Azon t. előfizetők, kiknek előíizetésök lejárt^ annak megújítására felkéretnek. Szervezzünk prot, papi és tanári nyugdíj-és özvegy-árva-intézetet. Das Wiinschen thut es nicht, Anstrengung muss es machen ; Dem schlafenden Löwen lauft das Wild nicht in den Rachen. Riickert. Előttem fekszik kedvelt egyházi lapunk tavalyi évfolyama; igazi lelki gyönyörrel telik el szivem mindannyiszor, valahányszor előveszem azt s magam elé varázslom mindazon tisztes alakokat, kik nem kíméltek munkát, fáradságot, hogy lapunk olvasóinak bő lelki táplálékot nyújtsanak. A munka mily szép köre ez, mily észszerű itt a munkafelosztás s mily szorgalmasak a munkások egyenként s együtt véve! Elől mindenütt maga a fáradhatatlan szerkesztő; jobbról-balról a munkatársak. Legszembetűnőbb ezek közt az ősz pásztor az ő gazdag tapasztalataival s mindig friss, fiatal kedélyével; közel hozzá a mi éber Vigilünk, kinek legjobban fáj, ha őrállomásán olyasmit vesz észre, mit ostoroznia kell; balról a hü lelkipásztor jellemének idealizálója; majd ismét távolabb Democritosunk, a szellemes >

böngésző€ Emezek itt felkutatják prot. irodalmunk s hazai költészetünk termékeit, hogy azokból felmutassák a vallásos kedély drága gyöngyeit; amazok a hála s elismerés virágaiból koszorút fonnak azon kevesek számára, kik szívük sugallatára hallgatva, jótéteményeikkel bizonyiták be élő hitoket. Egynémelyek elmerülnek a multak tanulmányozásában, hogy az apák erényeivel s küzdelmeivel lelkesítsenek; mások gyűlésről-gyűlésre vándorolnak, hogy egyházunk jelenjének árny- és fényképeit előnkbe fessék. Amazok a tanügynek szentelik erőiket, ezek ellenőrzik a kormánynak egyház és iskola feletti főfeliigyeleti jogát és a hatalmas kath. egyház túlkapásait s vétót kiáltanak ott, a hol bajt, veszedelmet észlelnek. Ismét másoknak szűk a hazai határ, átlátogatnak Németországba s Hollandiába, Francia- s Angolhonba, sőt áteveznek a szabad Amerika ege alá, Philadelphiába, hogy ott vizsgálják a protestantismus vallásos életét s fáradságuk gyümölcsével felfrissítsenek bennünket. Legtöbben belbajaínkkal foglalkoznak s azokat kitartó szorgalommal gyógyítgatják. De ki tudná míndnyájok munkáját eléggé méltányolni? Annyi azonban bizonyos, hogy bár különböző tehetséggel, de mindnyájan egyforma szeretettel, egy és ugyanazon célra, honi prot. egyházunk felvirágozására törekszenek. E cél dicső, e cél nemes, bár tagadhatatlan, hogy nem ártana, ha ennek elérésében néha-néha leszállanának az ideák világából a realitás körébe. Ez leginkább magokra a lelkészekre vonatkozik, kik életérdekeiket eddig mellőzték, s úgy saját, mint övéik jövőjét elhanyagolták. Ily mulasztással szemben talán hasznosnak bizonyulna be az egyházi téren is, egy kis egoismus, kivált a nemes egoismus s főleg, ha ennek szolgálatában közvetve egyházunknak is jó szolgálatot tennénk. Erre kívánom én a kegyes olvasó figyelmét irányozni, midőn e tételt felállítom: Szervezzünk 41