Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-16 / 20. szám
vaslaton végigvonuló korlátozási törekvés buzgalmában felvett felesleges törvényszaporitásnak; mert hiszen, alázatos nézetünk szerint, a közegészségi törvények létezése mellett nem szükséges a protestáns intézetekre külön törvényt hozni csak azért, hogy azok az iskolatartás legtermészetesebb és legelső föltételeiről gondoskodjanak, különösen most, midőn például iskolai lakok emelésére, tantermeinek berendezésére annyi buzgalmat és áldozatot fordítanak, hogy e miatt egyáltalában nincs miért pirulniok. A 70-ik szakasz majdnem szószerint való másolata a visszavett ^Tiz pont* egyikének s egyik tanintézetből a másikba való átmenetelt, továbbá alsóbb osztályból a felsőbb osztályba való lépést, az osztályösszevonást kivánja szabályozni, oly módon, hogy eddig élvezett jogaink jelentékenyen megszorittatnak. Ez ellen, már a ^Pontozatok* alkalmából is, méltán kifejeztük sérelmünket s azt ez alkalommal is meg kell ujitanunk, annyival is inkább, mert ebbeli jogunkkal mi soha vissza nem éltünk s intézeteink elöljáróságai mindenkor lelkiismeretesen igyekeztek arra, hogy kedvezmények e tekintetben ok nélkül és érdemetlenül ne adassanak. A törvényjavaslat 7 7-ik szakaszában több oly kívánalom van, melyet épen a jól értelmezett legfőbb felügyeleti jog köréből folyólag, természetesnek találunk s azoknak mindenkor szives készséggel teszünk eleget A statistikai adatokat, tanévenkénti kimentő jelentéseket, sőt az iskola anyagi helyzetét is feltüntető kimutatást, tudomásvétel végett mindenkor készek vagyunk felterjeszteni, felekezeti főhatóságaink közvetítése utján • de már ugyanezen szakasz d) pontjában, nem láthatunk egyebet, mint azt, hogy itt a javaslat valósággal megbénítani, sőt elnémítani látszik protestáns iskoláinkban még a szabad tanítási szellemet is akkor, mikor még a tankönyveket és kéziratokat is bekivánja eléadó tanárainktól s a mikor semmi biztosítékot sem látunk a törvényjavaslatban arra nézve: váljon nem fogja-e á miniszteri változó felfogás államellenesnek nyilatkoztatni a tankönyveknek épen olyan tételeit is, melyeket az elfogulatlan Ítélet épen tiszta hazafiságuaknak tekint s különösen akkor, mikor az eféle ellenőrzés egy tollvonással megsemmisíti az eddig fennálló sajtószabadságot, melynek megszorító eljárását módjában áll a minisztériumnak is alkalmaznia ott, a hol arra szükség van a nélkül, hogy a protestáns tanárok és irók működését csak épen ezért kellene külön törvényben szabályoznia. A 78. és 79. szakaszok, nem bízván meg elöljáróink ellenőrzésének komolyságában és eléggé szigorú voltában, tankerületi főigazgatói ellensúlyozást rendelnek el érettségi- és másnemű vizsgáinkon. Oly intézkedés, melynek sem jogi, sem célszerűségi alapja nincs, jogi azért, mert mi ily benső ügyeinkben való ilyen közvetlen ellenőrzést, törvényes elöljáróinkon kivül, senkinek másnak nem engedhetünk; célszerűségi pedig azért, mert a minisztérium által is bekért évi jelentésekből mindenki láthatja iskolai életünk hű képét, s valóban, épen a törvényjavaslat álláspontján, el sem tudjuk képzelni: mi komolyabb tenni valója akadna a vizsgákon megjelenő kerületi főigazgatónak abban az iskolában, mely már egész odáig megrendszabályoztatik, hogy még a tanárok kéziratai is ismeretesek a ministerium előtt ? Sőt mi protestánsok, egyáltalában nem nyugodhatunk bele az egész tankerületi főigazgatói intézmény olyan szervezésébe sem, a minő adatik annak a törvényjavaslat 54-ik cikkében, az mondatván róla ott, hogy az reánk, protestánsokra nézve a főfelügyelet közege. Törvényeink értelmében velünk szemben a főfelügyeletet, ő felsége a király nevében, egyedül csak a felelős magyar kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter képviselheti s törvényeink ilynemű közegeket nem ismernek, s az 1 79°/i• XXVI. t. c. 5. §-a világosan kifejezi, hogy a mindkét vallású evangélikusok saját hitfelekezeti elöljáróságaik közül szabadon választják legfőbb felügyelőjüket. A 82. §-t méltán olyannak tekinthetjük, a melyben tetőpontját éri el az előttünk levő törvényjavaslatnak jogainkat korlátozó irányzata. Benne az mondatik, hogy ahol a miniszter ^erkölcsi bajokat'' tapasztal, joga leend az intézetet bezáratni. Epen egyházi társaságnak, tehát közte a protestáns egyháznak is, sohasem lehetett az a szégyenletes célja, hogy ápolása, gyámolgatása alá vegye a bűnnek, az erkölcsileg kifogásolhatónak akármiféle nemét; de hát ki áll nekünk jót a felől, hogy a törvényjavaslat ezen pontjában említett ^erkölcsi bajok< ( szintén igen tág fogalmának nem ad-e különböző magyarázatot a különböző érdek és abból származó különböző felfogás s ez a roppant általánosság nem lehet-e majd, egy kis merészség vagy ellenszenv mellett, oly jogcim, melyre hivatkozva aztán, akármelyik protestáns iskola bezárható, ha egyszer életében, szellemében talán van valami olyan, mely nem tetsző annak, kinek más céljai is lehetnek. Mélyen tisztelt képviselőház! Az a féltékeny buzgalom, a melylyel iskolai ügyünkön csüggeni, nekünk protestáns egyház tagjainak, őseinktől öröklött szent kötelességünk, ime, ezekben kényszerít bennünket elmondani azon érzelmeket és aggodalmakat, melyeket bennünk a képviselőház asztalára tett miniszteri középiskolai törvényjavaslat támasztott. Eléadtuk azokat nyíltan, őszintén s különösen azzal a bizodalommal, hogy Magyar-