Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-16 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-HI VATA L : VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Wm Teljes számú péld.éixi.yokikia.l mixicLég- szolg-éil!h.CLÍ\m.k:- ^pSH Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök lejárt^ annak megújítására felkéretnek. A confirmáció. Időszerűnek vélem a confirmációi oktatásról s a confirmáció ünnepélyes megtartásáról szólni most, mivel nálunk dunamelléki reformátusoknál leginkább áldozó csütörtökön vagy azt követő vasárnapon szokták azt a gyülekezetekben megtartani. Az a hidegség, mely nálunk reformált keresztyéneknél, ha nem mindenütt is, de legtöbb helyen nyilvánul ez ünnepélyes aktus iránt, kényszerit engemet arra, hogy felhívjam ez ügy figyelmes megvizsgálására lelkésztársaimat. Én sok magyar ref. helyen láttam végbe menni a confirmációi ünnepélyt, de engemet ezek nem hatottak meg, sőt bevallom, hogy egész bensőmet hidegen hagyták s minden meghatottság nélkül hagytam el a szentegyházat. Szerintem pedig nemcsak maga a confirmációi ünnepély, hanem maga az oktatás erre, a lelkipásztori teendők között a legfontosabb s ha valahol szükséges, hogy a lelkész összeszedje teljes lelki erejét, úgy bizonyára szükséges e téren. Nem szabad szeme elől téveszteni, hogy a confirmándus növendékekből lesznek a gyülekezet jövő oszlopai, azért ezek fogékony lelkében Krisztus vallását megerősíteni úgy, hogy abból senki és semmi körülmény ki. ne irthassa, a lelkész van hivatva. Arra kell. törekedni a lelkésznek, hogy Krisztus vallása ref. hitvallásunk felfogása szerint legyen úgy szólva húsává és vérévé. Hogy pedig ezt tehessük, hogy mi átönthessük a keresztyén örök igazságokat a confirmándusok lelkébe, magunknak is át kell hatva lenni azon igazságok tói s tudnunk kell azokról oly melegen, oly hathatósan szólni, hogy azok a lelkész házánál vagy a templomban tartott órák örökre felejthetetlenek s kedvesek legyenek. Ha hitben erős, buzgó református keresztyéneket akarunk képezni egyházunk nak; ha áldozni kész egyháztagokat óhajtunk; ha nem akarjuk azt, hogy a hideg közöny, lágymelegség miatt a melegebb szívű és lelkű egyének egyházunkból kiváljanak s apróbb sekták keletkezzenek: úgy a confirmációi oktatást nekünk lelkészeknek kell hiven, buzgón, lelkesen felkarolni. Nagy munka ez, nagy fáradsággal jár, mert nyolc héten át naponként 4 órát adni bizony sok munkával, de még több készülettel jár. Ez a munkája a lelkésznek a legnehezebb, de állítom, hogy ezen munkája után várhat tövises pályáján legtöbb örömet is. Ha ily szorgalmasan fáradtunk a kedves gyermekek körül, akkor azt a napot, midőn elhagyják az iskolát s kilépnek a zajgó életbe, tegyük ünnepélyessé is. Igen, a confirmációi ünnepély hassa által őket, de hassa meg magát a résztvevő gyülekezetet is, hogy legyen e nap emlékezetes és mindig felejthetetlen! Én kiindulva azon igazságból, hogy a confirmáció ünnepélyes cselekvénye által vallásában lesz megerősítve az, ki mint csecsemő öntudatlan o 7 állapotban lett a szent keresztség által felvéve az egyházba, de hitéről bizonyságot nem tehetett; most azonban öntudatosan lesz a keresztyén egyház élő köve, 1. Pét. 2, 5; maga nyilvánítja ki azt, hogy ő mától kezdve a ref. keresztyén egyház tagja lesz, mely Krisztuson épült fel, Efez. 39