Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

got utasítja: hogy az alapítvány biztosításáról gondos­kodjék. 83. §. (e. 84.) Ha valamely prot. hitfelekezeti nyil­vános középiskola általában a jelen törvény követelmé­nyeinek meg nem felelne, jogában áll a vallás és köz­oktatásügyi ministernek, az illető iskolai főhatóságához, legalább félévi időközökben, három ízben intézett meg­intés után, attól a nyilvánossági jogot elvonni. Ily megintések, csak a jelen törvény hatályba lép­tétől számított két év eltelte után kezdhetők. A nyilvánossági jogtól megfosztott tanintézetek a magánintézetek sorába helyeztetnek, e jelen törvény VI. fejezetében a magánintézetekre nézve megállapított in­tézkedések alá esnek. 84. §. (e. 85.) Ha bármelyik hitfelekezetek vala­melyike, uj középiskolát akar felállítani, köteles e szán­dékát a létesítendő tanintézet megnyílta előtt, a vallás-és közoktatásügyi ministernél bejelenteni. A tiszáninnen való ref. egyházkerületnek a képviselőházhoz intézett kérvénye a gymnasiumi és reál­iskolai törvényjavaslat tárgyában. Magyarországi protestáns egyházunk s annak egyetemében a Tiszáninnen való ref. egyházke­rület is, az egész közmiveltség ügyét, annak a szellemnek való föltétlen hódolatból szolgálta, melynélfogva tudta azt, hogy elvész a nép, a mely tudomány nélkül való s minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, orszá­gunk is ledől s rabigába görbed, s épen azért minden tőle kitelhető, sőt sokszor magát is megr-1 o *_> erőltető áldozatot megtett arra nézve, hogy e té­ren való szolgálatai megfelelők legyenek az idő és a kor követelményeinek. Innen magyarázható meg azon igyekezetünk, hogy mi sohasem vona­kodtunk közoktatási ügyünket is a lehető magas­latra emelni s annak, hogy mi sohasem mondot­tuk azt, hogy immár a tökéletest elértük volna, azt hisszük: elég bizonysága az is, hogy több tanügyi dologban kezdeményezőkül léptünk fel még akkor is, mikor némely öröklött viszonyok közt élő tanférfiak merésznek tartották s töp­rengve fogadták újító lépésünket. Ennek tudatá­ban s azon meggyőződéstől áthatva, hogy az ok­tatás és nevelés ügyének egy folyton haladó s mindig magasabb lépcsőzetekre emelkedő életnek kell lennie, mindig hálás elismeréssel fogadtunk minden oly irányelvet, mely e téren az óhajtott siker magaslatára és e magaslat elérésének esz­közeire mutat s különösen bizodalommal tekin­tettünk azon törvényjavaslat elé, melyet a nagym. magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, a középiskolai tanügy rendezésére vonatkozó­lag, már regebben kilátásba helyezett; még pedig azért, mert hiszen ha valaki, úgy épen a közok­tatásügyi minisztérium s az általa alkotott tervezet vannak első sorban hivatva arra, hogy e 'tekin­tetben mélyreható vezéreszmékkel járjanak előt­tünk, s mert vártuk, hogy egy ilyen törvény ál­tal végre-valahára egy függőben levő életkérdé­sünk fog kedvezően és ránk nézve megnyugtató módon megoldatni. A mily természetes és ked­vesen táplált volt azonban reménységünk, épen oly lehangoló és fájdalmas csalódásunk most, mi­dőn immár a törvényhozó-testület elé is benyújtott törvényjavaslat előttünk fekszik s tanulmányozva különösen annak szellemét, megdöbbenve látjuk azt: minő sors van szánva abban iskolai ügyünk jövőjének, sőt, minthogy a protestantismusban az oktatás válhatlan összeköttetésben áll vallásunkkal, általában a protestantismus szellemének és ezen szellem erejével kivívott jogoknak. M. t. képviselőház! Alkotmányos hazai éle­tünk legközelebbi megmásíthatlan tényei többször bármennyire fájdalmas érzelmeket támaszthattak is bennünk, mi, magyarországi protestánsok, még mindig azon vigasztadó reményt tápláljuk keb­; lünkben, hogy a magyarországi törvényhozótes­tület az, melynek szine előtt egész nyíltsággal és leplezetlenül lehet beszélnünk mindig, a mikor csak igazaink és jogaink védelmezéséről kell gon­doskodnunk ; most is bizalommal fordulunk azért a törvényhozó-testülethez, mely hivatva van arra, hogy a beadott miniszteri törvényjavaslat sorsa felett határozzon, mély tisztelettel kérve, egyrész­ről a törvényjavaslatnak reánk protestánsokra vonatkozó részletére teendő észrevételeink szives meghallgatását, másrészről annak, óhajtásaink szerint leendő átalakítását. Mindenekelőtt fájdalmas szívvel, de habozás nélkül, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ha mi az előttünk fekvő törvényjavaslat keletkezésé­nek történetén végig tekintünk s a látszat leple alá kissé mélyebben nézünk, azon elszomorító tapasztalatra jutunk, hogy az egész középoktatási ügy rendezésére vonatkozó törvényjavaslat egyik főindoka tulajdonképen nem az e körbe eső dol­gok és állapotok fejlesztésének buzgalmában rej­lik, mint inkább azon törekvés érvényesítésében, hogy általa a protestáns iskolai önkormányzati jog szoríttassék meg. Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy a nevezetessé lett és egyértelmű roszalá­sunkra akkoriban visszavont > y Tiz pont< ( keletke­zési indoka tulaj donképen az vala, hogy némely gymnasiumok által elkövetett hazafiúi és nemzet­ellenes üzelmek megfékezésének alkalmából, egy­úttal jól átgondolt támadás intéztessék protestáns önkormányzatunk ellen; úgy, hogy igazán azon elv alkalmaztatott reánk, melynélfogva érzékenyen kellett volna lakolnunk oly hibákért és visszaélé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom