Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-02 / 18. szám

Soha ennél inkább a feje lágyára esett okoskodást nem hallottam. Ha ilyet laikus ember indítványozna gyógyszerképen, a hallgatók kacagó izmait tenné tűzpróbára; de hogy Celder Márton léphet föl ily positiv indítványnyal, azon már nem nevetünk, hanem megbotránkozunk. Celder a volt hittérítő, a ki kezében a könyvek könyvével bolyongott a nagy világban, eltiltja a nazarénusokat a biblia olvasásától; Celder a ref. lelkipásztor a hitélet, a ker. vallásos eszmék codexét kiüti nazarénus felebarátja kezéből. Tilalmazza azt a könyvet, melylyel a hittéritők pogányokat térítenek at a ker. egyházba, melyet az angol missionariusok ingyen is szórnak szét mindenfelé a végből, hogy a lelki vakságban szenvedő pogányokat annak olvasása által a ker. egyh. híveinek megnyerhessék. Olvashatja a bibliát pogány, budhista, tűzimádó, mohamedán, fétis - imádó, mert mind csak megigazulhatnak általa, csak a nazarénus nem, mert ezt épen a bibliával lehet tévútra vezetni. Honnan vette Celder Márton ezen indítvány logikai indokolhatásának képzelt lehetőségét, nem keresem, csak azt jegyzem meg, hogy Celder mint iró és szerkesztő esetleg elkövetheti azon attentatumot, hogy positiv indítványát saját közlönyeiben ajánlgassa, s azért szólalok fel, hogy ily dologtól a kedvét elvegyem. Hát tegyük fel, hogy a biblia terjesztő társulat átváltoztatja magát Celder szép szemeiért lucus a non lucendová, s nem ad a nazarénusoknak elárusitás végett bibliát, no hát mi lesz akkor? A nazarénusok nem tudván saját hitelveiket a biblia segélyével terjeszteni, megszűnnek létezni. Természetesen a biblia ösSzes példányai a biblia terjesztő társulat kezei közt vannak; világos, hogy nazarénus ember nem nyomathatná a bibliát, mert az összes nyomdák is nazarénus ellenesek; és Magyarország a három középázsiai khánság szélén esik, s az egész hazaban csak egy nyomda van, s csak az nyomható, a mi ellen a sejk-ül-iszlámnak nincs alaposabb kifogása. Lám, lám Celder barátom, mily positiv indítványnyal lépett fel, s csak abban tévedt egy kicsit, hogy nem Szamarkandban, hanem Debrecenben tette meg indítványát s nem is mint mohamedan mufti, hanem mint ref. lelkész és emeritus missionarius. A ker. ember, legyen az r. kath., protestáns, unitárius, baptista, nazarénus, valamennyi a bibliát tartja azon vallásos igazságok kútfejének, melyeket követ, melyekért lelkesedik. Ez azon örök forrás, melyből a ker. emberiség az élet tiszta vizét meríti, ugyan mért tiltanánk el ezen örökké vigan csergedező forrástól nazarénus felebarátainkat ? Hogy ki miként értelmezi a bibliát, az mindenkinek a maga dolga. Okos ember okosan, korlátolt agyú exegeta ostobán, a betürágás nemes művészete alapján körülvéve magát a commentátorok szalmacsóvaival a nélkül, hogy az élet tüzével tudná azokat lángra gyújtani. Tehát > a bibliából mindenki azt olvassa ki, a mit képes. Celder mást mint a nazarénus, S. római pápa is mást és így tovább. De azért nincs baj, megértjük egymást, ha a nazaréti Jézus szive indulatja lakozik mi bennünk. Csak hadd olvassa hát a nazarénus a bibliát, mert a mondó vagyok, hogy másképen nem fog megigazulhatni. Kun Pál Hivatalos jelentés a Baldácsy-alapitványról. (Vége.) Mindezek iránt az alapítvány kénytelen volt pereket indítani, másrészről pedig Földváry Árpád ur a Schweiger testvérek, mint báró Baldácsy Antal volt haszonbérlői altal ellene 67.000 frt és járulékai iránt indított per alapjan szavatossági pert támasztott az alapítvány ellen. Ezekhez járult végre, hogy a Földváry Árpád ur által az alapítvány ellen 70.393 frt. és járulékai iránt indított kereset felperes több hitelezője által lefoglaltatván, a követelés tetemes összegek erejéig az alapítványnál letiltatott. Ily körülmények közt arra, hogy az alapítvány a kölcsönös perektől megszabadúljon s veszély nélkül róhassa le az alapító levél szerint ráháruló terhet, szükséges volt mindenek előtt, hogy az özvegy és örökösök, valamint az örökösöknek egymásközt fenforgó viszonya rendeztessék s ezen idő alatt az egyezkedési lépések meg ne szakíttassanak. Több tárgyalás alá vett s ismét meghiusúlt terv után végre — rendeztetvén időközben az emiitett viszonyok — sikerült ezen helyzetet egyességileg tisztázni, s a folyó év elején az egyességet végleg megkötni. Az egyesség, melynél a bizottság azon erkölcsi tényezőt is szemmel tartotta, hogy az alapítvány nehézségek fölvetése altal nem lehet hivatva az örökösök vagyoni kibontakozását a dicső emlékű alapító iránti hálátlanság" nélkül megakadályozni, akkép létesült: hogy az alapítvány fennebb jelzett összes követelései kielégítéséül 40.000 frtot fogadott el oly módon, hogy ez az altala hitbér címén fizetendő összeg- és kamataiba betudatván, az elszámolás után még fennmaradt 30.000 frt tőke, s ennek 1878. évi augusztus hó 8-tól, mint az alapító halála napjától, 1880. évi március hó 10-ig számított 6°/0 kamatai fizettessenek készpénzben. Egyúttal megszüntettek a letiltások és mind a két részről folyamatba tett perek, úgy szintén okmányilag biztosíttatott az alapítvány minden további követelés ellen. A szükségessé vált s az egyesség értelmében azonnal lefizetendő 30.000 frt. iránt a bizottság ismét az első magyar általános biztosító tarsasághoz fordúlt, kérvén egyszersmind a fenforgó pénzviszonyoknál fogva a kamatláb leszállítását. A társaság ez alkalommal is lekötelező szívességgel ajánlotta fel az alapitvanynak támogatását, kijelentvén a bizottság kérvényére adott vala-