Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

azonban e tekintetben kitűnik, ott t. i. minden 13—15 éves gyakorolja az ismétlő iskolát. A hanyag egyhazakra nézve most ujolag komoly rendelkezés történt. A 13 —15 éves felnőtt leányokra nézve az a határozat mondatott ki, hogy azok csak oly egyhazakban kötelesek ismétlő iskolaba járni, a hol leánytanítók vannak, a többi helye­ken a felnőtt fiuk és leányok együvé jarása morális tekintetben nem levén célszerű. A felekezetbe áttérés a mult évben is szép számmál történt a római és a görög kath. egyházból, sőt a Mózeshitüek közül is. Atalanos lélekszám az e.-megyében 15.720. A szavazatbontó küldöttség a szavazatok eredmé­nyét bemutatván : a tisztikar 3 évre ekkép alakult meg. Az esperesi hivatalra egy par szavazat híjával az eddigi buzgó esperes Doktor János, a segédgondnoki hivatalra nagy szótöbbséggel az eddigi segédgondnok Varady Gábor választatott meg. Papi tanacsbirákká Bikky Fe­renc huszti, Göncy Dániel forgolanyi, Barta András fe­kete-pataki, Ladányi Pál viski, Szűk József péterfalvi lelkészek, világi tanácsbirákká Maramarosból Horváth Menyhért huszti k. járasbiró, György Endre országos képviselő, az ugocsai részből Nagyiday Ferenc földbir­tokos, Szentpaly István ugocsai alispán lettek; egy hely, a többiek után legfőbb, de nem elegendő szavazatot ka­pott Főris István ugocsai szbiró és Bodoky Lajos nyug. törvényszéki ülnök közül uj valasztás által lesz betöltendő Papi főjegyzőnek Ladányi Pál, aljegyzőnek Nagy Fri­gyes ardói lelkész, világi főjegyzőnek Szentpaly István választattak. A világi aljegyzőségre senki sem nyervén szavazat-többséget: Morvay Béla ugocsamegyeí jegyző és Székelyhidy József viski jegyző mint legtöbb szava­zatot nyerők uj választás alá bocsáttatnak. Megemlítésre méltónak tartom, hogy Urmező fiók­egvház Técsőtől, a hová 1845-től fogva (midőn t. i meg­szűnt anyaegyház lenni), tartozott a hivek legtöbbjeinek irásba foglalt óhaja s kérelme folytán elválasztatott s viski lelkész Ladányi Pál lelki gondozására bízatott. Ez ügy az egyh. kerületi gyűlésre felebbeztetett a técsői lelkész altal. A Molnár Aladár „közoktatási munkálata4 véle­ményadás végett egy bizottságnak adatvan ki: az beadá véleményes munkálatát. Az egyh. megyei gyűlés azt egyhangúlag elfogadá s azonnali felküldését az e.-kerü­letre elhatározta, a bizottság'tagjainak elismerését jegy­zőkönyvileg nyilvánítván. Egy vallásügyi sérelem is je­lentetett be, mely a kerületi gyűlésre felküldetni elhatá­roztatott. Egy néhány tanítói áthelyezés s számos aprólé­kosabb kérvény elintézése, úgy a viski egyház magyar barátságii lelkes vendégfogadásáért történt köszönetnyil­vánítás és kölcsönös üdvözlések után, a gyűlés bevégez­tetett. A jkönyveknek 80—100 példányban kinyomatása elrendeltetett. A jövő évi nagy gyűlés helyeül Fertős-Almás jelöltetett ki. Végül megemlítem, hogy a f.-pataki egyik követ Nagy I. a gyűlés kezdptén rosszul lett, délután végrendeletet tett, s éjfél tájban szivhüdésben elhalálozott. Özvegyet s számos árvát hagyott hátra. Temetése e hó 8-án volt Visken. Nyugodjanak tetemei csendesen. Bikh, V erenc, huszti ref. lelkész. A barsi ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk a múlt évben lett megállapodás következtében f. hó 14-én Nagy-Sallóban tartotta jubi­leummal összekötött évi közgyűlését. A jelzett nap reg­geli óraiban mar nagyszamú közönség jelent meg a fényes parochián, várva a történendőket. Féltiz órakor a harangok ünnepélyesen hívogató hangja az úr házaba szólított bennünket, hol minden ügyet megelőzőleg egyházmegyénk tisztelt esperesének, nt. Nagy János úrnak 25 éves esperessége emlékünnepe, jubileuma tartatott meg. Örömünnep akart ez lenni a szó szoros értelmében; ámde örömünk közé szomorúság vegyült, a mennyiben a veterán pap és esperes, a buzgó tanügybarát, a nemesen érző hazafi nem jelenhetett meg közöttünk az Ur hajlékában, ágyhoz szegezvén őt a súlyos betegség. Es így sírt az egyik szemünk, nem láthatván magunk között az ünnepelt férfit; örömkönnyeket hullatott a másik, mert az ég ura élteti még köztünk jeles vezérünket!. . E kétféle érzet járta át valónkat, midőn nt. Molnár Sámuel e. m. főjegyző úr hivatalos állásánál fogva a szószékre lépett, s egy buzgó imádság után alkalmi beszédet mondott; alapigéül vévén fel Lukátsnak az apostolok cselekedeteiről irt könyve 23-ik részének i-ső versét (atyámfiai! Én minden jó lelkiismerettel szol­gáltam az istenhez mind e mai napig). Fő themául e kérdés állittatottt fel : mi vigasztalja meg a lelkészt élte alkonyán ? Felelet : ha egyházában, egyházmegyéjében mindent szép renddel s ékesen végez. E jeles munka el­mondása után a szenvedő beteg szobajaba sereglett a lelkészi és tanítói kar, hogy a lelkészek részéről egy be­lül aranyozott ezüst serleg, a tanítók részéről egy díszes szent biblia adattassék át a jubilálónak. A belülről ara­nyozott serleget, melyen e felirat olvasható: barsi ref. egyházmegye lelkészi kara nt.Nagy János esperes úrnak 25 éves esperessége emlékére 1879* egy hosszú s jól átgondolt beszéd után átnyujtá Varannai Lajos, az arany­metszetü s szegélyzetü piros bársony táblájú díszes szent bibliát, melynek tábláján e szavak olvashatók : »nt. Nagy János 'úrnak a népnevelés buzgó bajnokának a barsi ref. e. m. tanítói kara*, rövid, de velős szavak után átnyujtá t. Gunyics György. Megható jelenet volt ez, látni a szenvedő lelkészt, látni az ünnepelt esperest, midőn az emléktárgyak átadásakor az egyik percben majdnem életjel nélkül alva, a másik percben üvegesedett szemek­kel nézve szép számú tisztelőit egy halk köszönöm nyil­vánítással fogadta a megtiszteltetést, s hogy a szenvedő nyugalma ne háborittassék, elvonultunk a gyűlés színhe­lyére az iskolaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom