Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-04-25 / 17. szám
azonban e tekintetben kitűnik, ott t. i. minden 13—15 éves gyakorolja az ismétlő iskolát. A hanyag egyhazakra nézve most ujolag komoly rendelkezés történt. A 13 —15 éves felnőtt leányokra nézve az a határozat mondatott ki, hogy azok csak oly egyhazakban kötelesek ismétlő iskolaba járni, a hol leánytanítók vannak, a többi helyeken a felnőtt fiuk és leányok együvé jarása morális tekintetben nem levén célszerű. A felekezetbe áttérés a mult évben is szép számmál történt a római és a görög kath. egyházból, sőt a Mózeshitüek közül is. Atalanos lélekszám az e.-megyében 15.720. A szavazatbontó küldöttség a szavazatok eredményét bemutatván : a tisztikar 3 évre ekkép alakult meg. Az esperesi hivatalra egy par szavazat híjával az eddigi buzgó esperes Doktor János, a segédgondnoki hivatalra nagy szótöbbséggel az eddigi segédgondnok Varady Gábor választatott meg. Papi tanacsbirákká Bikky Ferenc huszti, Göncy Dániel forgolanyi, Barta András fekete-pataki, Ladányi Pál viski, Szűk József péterfalvi lelkészek, világi tanácsbirákká Maramarosból Horváth Menyhért huszti k. járasbiró, György Endre országos képviselő, az ugocsai részből Nagyiday Ferenc földbirtokos, Szentpaly István ugocsai alispán lettek; egy hely, a többiek után legfőbb, de nem elegendő szavazatot kapott Főris István ugocsai szbiró és Bodoky Lajos nyug. törvényszéki ülnök közül uj valasztás által lesz betöltendő Papi főjegyzőnek Ladányi Pál, aljegyzőnek Nagy Frigyes ardói lelkész, világi főjegyzőnek Szentpaly István választattak. A világi aljegyzőségre senki sem nyervén szavazat-többséget: Morvay Béla ugocsamegyeí jegyző és Székelyhidy József viski jegyző mint legtöbb szavazatot nyerők uj választás alá bocsáttatnak. Megemlítésre méltónak tartom, hogy Urmező fiókegvház Técsőtől, a hová 1845-től fogva (midőn t. i megszűnt anyaegyház lenni), tartozott a hivek legtöbbjeinek irásba foglalt óhaja s kérelme folytán elválasztatott s viski lelkész Ladányi Pál lelki gondozására bízatott. Ez ügy az egyh. kerületi gyűlésre felebbeztetett a técsői lelkész altal. A Molnár Aladár „közoktatási munkálata4 véleményadás végett egy bizottságnak adatvan ki: az beadá véleményes munkálatát. Az egyh. megyei gyűlés azt egyhangúlag elfogadá s azonnali felküldését az e.-kerületre elhatározta, a bizottság'tagjainak elismerését jegyzőkönyvileg nyilvánítván. Egy vallásügyi sérelem is jelentetett be, mely a kerületi gyűlésre felküldetni elhatároztatott. Egy néhány tanítói áthelyezés s számos aprólékosabb kérvény elintézése, úgy a viski egyház magyar barátságii lelkes vendégfogadásáért történt köszönetnyilvánítás és kölcsönös üdvözlések után, a gyűlés bevégeztetett. A jkönyveknek 80—100 példányban kinyomatása elrendeltetett. A jövő évi nagy gyűlés helyeül Fertős-Almás jelöltetett ki. Végül megemlítem, hogy a f.-pataki egyik követ Nagy I. a gyűlés kezdptén rosszul lett, délután végrendeletet tett, s éjfél tájban szivhüdésben elhalálozott. Özvegyet s számos árvát hagyott hátra. Temetése e hó 8-án volt Visken. Nyugodjanak tetemei csendesen. Bikh, V erenc, huszti ref. lelkész. A barsi ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk a múlt évben lett megállapodás következtében f. hó 14-én Nagy-Sallóban tartotta jubileummal összekötött évi közgyűlését. A jelzett nap reggeli óraiban mar nagyszamú közönség jelent meg a fényes parochián, várva a történendőket. Féltiz órakor a harangok ünnepélyesen hívogató hangja az úr házaba szólított bennünket, hol minden ügyet megelőzőleg egyházmegyénk tisztelt esperesének, nt. Nagy János úrnak 25 éves esperessége emlékünnepe, jubileuma tartatott meg. Örömünnep akart ez lenni a szó szoros értelmében; ámde örömünk közé szomorúság vegyült, a mennyiben a veterán pap és esperes, a buzgó tanügybarát, a nemesen érző hazafi nem jelenhetett meg közöttünk az Ur hajlékában, ágyhoz szegezvén őt a súlyos betegség. Es így sírt az egyik szemünk, nem láthatván magunk között az ünnepelt férfit; örömkönnyeket hullatott a másik, mert az ég ura élteti még köztünk jeles vezérünket!. . E kétféle érzet járta át valónkat, midőn nt. Molnár Sámuel e. m. főjegyző úr hivatalos állásánál fogva a szószékre lépett, s egy buzgó imádság után alkalmi beszédet mondott; alapigéül vévén fel Lukátsnak az apostolok cselekedeteiről irt könyve 23-ik részének i-ső versét (atyámfiai! Én minden jó lelkiismerettel szolgáltam az istenhez mind e mai napig). Fő themául e kérdés állittatottt fel : mi vigasztalja meg a lelkészt élte alkonyán ? Felelet : ha egyházában, egyházmegyéjében mindent szép renddel s ékesen végez. E jeles munka elmondása után a szenvedő beteg szobajaba sereglett a lelkészi és tanítói kar, hogy a lelkészek részéről egy belül aranyozott ezüst serleg, a tanítók részéről egy díszes szent biblia adattassék át a jubilálónak. A belülről aranyozott serleget, melyen e felirat olvasható: barsi ref. egyházmegye lelkészi kara nt.Nagy János esperes úrnak 25 éves esperessége emlékére 1879* egy hosszú s jól átgondolt beszéd után átnyujtá Varannai Lajos, az aranymetszetü s szegélyzetü piros bársony táblájú díszes szent bibliát, melynek tábláján e szavak olvashatók : »nt. Nagy János 'úrnak a népnevelés buzgó bajnokának a barsi ref. e. m. tanítói kara*, rövid, de velős szavak után átnyujtá t. Gunyics György. Megható jelenet volt ez, látni a szenvedő lelkészt, látni az ünnepelt esperest, midőn az emléktárgyak átadásakor az egyik percben majdnem életjel nélkül alva, a másik percben üvegesedett szemekkel nézve szép számú tisztelőit egy halk köszönöm nyilvánítással fogadta a megtiszteltetést, s hogy a szenvedő nyugalma ne háborittassék, elvonultunk a gyűlés színhelyére az iskolaba.
