Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-25 / 17. szám

jogegyenlősége és viszonossága mar az i 848. XX. t. cikkben kimondott nagy elvének a törvényhozás által részletes és gyakorlati valósítása, melyet az 1868. LIII. t. c. is kilátásba helyezett. Ezen elvi szempontokból vizsgálva a törvényjavaslatot, abban több oly intézkedések tervezését találjuk, melyek ha törvényerőre emelkednek, törvényekben biztosított önkormányzatunkat érzékenyen sértik, a mellett változó kormányok önkényes eljárásainak nyitnak utat s részben az egyenlőség és viszonosság követelményeinek sem felelnek meg. Mindjárt a törvényjavaslat első részében mély aggodalmat kelt bennünk annak a látása, hogy több §-okban, különösen a 23, 39, 41 és 42 i^-ban a minister kezelése alatt levő alapokból fentartott iskolák megkülönböztetnek az államiaktól, mint nem államiak, holott az indokolásban maga a minister úr azt mondja, hogy az, hogy a kezelése alatt álló iskolák mind államiak-e, azt ma a tanulmányi alap jogi természete körüli függő kérdések eldöntése előtt senki meg nem mondhatja. Ezen alapok a magyar állam feje, a király által országos törvényre hivatkozással s annak alapján alkottattak az egyetem alapjával együtt, mindig az államkormányok által kezeltettek törvény értelmében, valamint a belőlök fenntartott intézetek is államkormány hatósága alatt állottak egyébb intézetekkel. Természetük kétségbe vonatván, az országgyűlés már régen bizottságot küldött ki annak megvizsgálására. Tudtunkkal e bizottság még nem is adta be jelentését. És ime, mielőtt azon alapok jogi természete csak meg is vizsgáltatott volna, a belőle fenntartott intézetek így mellékesen nem államiaknak mondatnak ki, tehát a magyar államtól elvétetnek a mások javára azon törvényjavaslatban, a melyben egyszersmind a magyar állam érdekének és a jogegyenlőségnek nevében a mi eddig törvényesen élvezett önkormányzatunk megszorítása terveztetik Nem méltán kelt-e bennünk félelmet és bizalmatlanságot azon javaslat iránt, melyben azt látjuk, hogy az állam ily nagy érdekei megvizsgálatlanúl és könnyedén föladatnak mások kedveért és az egyenlőség és államérdek elvei főleg csak a mi rovásunkra alkalmaztatnak? De menjünk tovább. A 72. §. megengedi ugyan a tanárképzést és képesítést a hitfelekezeteknek, különösen a 80-ik §. gondoskodik is a képesítő vizsgálaton az állam kormányának résztvételéről s ellenőrző képviseltetéséről. Mindamellett a 27. §. szerint az államkormány hatósága alatt álló tanintézetekben csak oly tanárok alkalmazhatók, kik a minister által kinevezett vizsgáló bizottságok valamelyike előtt tettek képesítő vizsgálatot. Tehát ezen intézetekben az általunk ministeri ellenőrzés mellett képesített tanárok nem alkalmazhatók, ha csak még egyszer nem tesznek képesítő vizsgálatot ministeri vizsgáló bizottság előtt (a mi, hogy meg fogna-e engedtetni, a törvényben semmi nyoma.) Ezen tervezett intézkedés a mellett, hogy a hitfelekezetekre megszégyenítő, és az általunk képesített tanárok alkalmazhatási körét felette megszorítja, még elvi ellentmondást is foglal magában. Ugyanis a tanárok képesítése a hitfelekezeteknek azért engedhető meg s azért kell tolok azt kívánni is, hogy kellően képzett tanárokat alkalmazzanak iskoláikban. Úgyde ha azok kellően képzettek s képesítettek, akkor az állami intézetekben is alkalmazhatóknak kell lenniök, ha pedig ' nem kellően képzettek, a hitfelekezetek tanintézeteibe sem szabad őket beállítani. A törvényjavaslat említett intézkedése nem egyéb, mint törvényben declarálása annak, hogy a hitfelekezetek gymnásiumaiban rosszabbul képzett tanárok is alkalmazhatók, mint az állami intézetekben. Lehet-e ez a törvényhozás szándéka? Azonban legsérelmesebbek azon §-ok határozatai, melyekben az államkormány részint engedélyek adásával vagy megtagadásával, részint egyenes rendelkezésekkel avatkoznék iskolai életünk oly ügyeibe, melyek önkormányzatunk szerint saját intézkedési körünkbe tartoznak, vagy legfölebb törvényben határozhatók meg. Ilyen §-ok a 65., a 69. §-ban a 34-nek ide 1 is átvétele, a 70., 74., 78., 82., 85. §-ok, a 79. §-ban az 58-nak a felekezeti iskolákra is átvétele. A 65. §. szerint: a köteles tantárgyak megállapítását sem magunkra nem hagyja, sem a törvényben nem mondja meg, mint a népiskolai törvény teszi, hanem bennünket meg sem hall-1 gatva (csak a közoktatási tanácsot hallgatja meg) a minister határozza meg az egész tanfolyam alatt elérendő tancélnak s az ismeretek terjedelmének kitűzésével együtt. Ez a legveszedelmesebb §, mert benne a minister arbitrarius intézkedésének van fenntartva, hogy bármely hitfelekezeti, tehát minden protestáns intézetben mit tanítsanak. Úgy hogy e szerint az autonom protestáns intézetekben a ministernek több hatalma lenne, mint az állami tanintézetekben, a melyekre nézve a köteles tantárgyakat a törvény jelöli ki, melyeket tehát a minister nem változtathat meg. Igaz, hogy van egy korlátozás a 65. §-ban, de csak a mennyiségre és mértekre nézve. Az van t. i. mondva, hogy a minister csak a minimumot határozza meg, s ez sem haladhatja túl