Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-28 / 13. szám

dőközi tan. ért. kör* által hozott jegyzőkönyvi határozat követelő és sértő modorban lett felterjesztésére. Azon „jeles készíiltségünek talált ifjú egyén* ugyanis, ki miatt az az „általános megbotránkozást keltett* jegyzőkönyvi határozat is hozatott, — a mult év tavaszán Bezőben tartott e. m. közgyűlésre egy kérvényt nyújtott be, melyben magát az ungi e. m. tanitó testület kebelébe segédtanítói minőségben felvétetni kérte. Kérvénye azonban nem fogadtatott el, mert kitűnt, hogy még iskolákat sem végzett. Ezt az ifjú egyént mindezek dacára is, a mult év dec. havában illetéktelenül megejtett vizsgálaton, egyházmegyénk népiskolai választmánya „jeles készültségünek* találta, s kiadta neki a rendes tanítói oklevelet. Ugyanannak az ifjúnak, kit a megelőző tavaszi gyűlés még segédtanítói minőségben sem fogadott el. Egyházmegyénk népiskolai választmányának testülete 3 papi, 2 tanítói, 3 világi egyénből, s ezeken kivül pedig egy világi s egy papi elnökből, tehát 11 tagból áll. Minden testület pedig, legyen az egyházi vagy politikai testület, nézetem szerint jogérvényes határozatot csak úgy hozhat, ha annak jegyzője és legalább a tagok fele részben jelen vannak. Már pedig ezen kérdésben lévő vizsgán — az elnökség részéről különben sem történvén meghívás*) — a népiskolai választmány tagjai közül, a világi elnökön kivül, csupán két illetékes tag volt jelen jegyző nélkül. Hát ugyan nem jogosan mondom-e azon vizsgálat megejtését illetéktelennek ? Megtudva a „tiszah. és erdők. tan. ért. kör® a történteket, emez ifjúnak kiadott tanítói oklevél megsemmisítését, az e. m. közgyűléstől kérvényezni elhatározta. Az ez értelemben szerkesztett jegyzőkönyvi kivonat volt az, mely Ungi úr szerint, általános megbotránkozást keltett. Igen, mert az egyházmegye egy pár mindenhatójának nem tetszett az, hogy a nagy testületben van egy kissebb testület, mely a nagy testület kebelében történt félszeg eljárások miatt szavát fel meri emelni. De kérdem : nem kötelessége-e bármely tanítói testületnek, ha — akár közvetve, akár közvetlenül — tekintélyén csorbítást észlel, hogy a nézeteket tisztázva, a maga ügyében felszólaljon ? I lát kérdem : Önök a tanítói hivatalt jelenben is olyan kopár mezőnek tartják, melyen minden barom szabadon legelhet ? Ne örüljünk annak uraim, hogy az az ügy az önök ínye szerint intéztetett el, mert a világ előtt igen furcsának fog feltűnni azon dolog, hogy a mely ifjút önök 1879-ben oly primitív készültségűnek, elejtendőnek találtak, azt 1880-ban mar jeles készültségűnek tüntetik föl. Azt is mondja Ungi úr, hogy : az a jegyzőkönyvi kivonat oly követelő és sértő modorban volt szerkesztve, melyen egyházmegyénk egész testülete általánosan megbotránkozott. Kénytelén vagyok Ungi úrnak ezen állítását teljesen visszautasítani, egyébiránt, hogy a közönség *) Jellemző, hogy az e miatt tett interpellatióra, a népisk. választmány egyik, elnöke azzal védekedett, hogy: szűk világ van, a meghívottaknak pedig ebédet kellett volna adni. Sz. A. tájékozva legyen Csomonyán jan. 2-án tartott értekezleti gyűlésünk azon „megbotránkozást keltett* jegyzőkönyvi kivonatáról, ime a maga eredetiségben közlöm : „8. Komoly vitatkozás keletkezett az értekezleten azon körülmény felett, hogy a mult 1879. év alkonyatan Mesko Jánost — jelenleg Mogyoróson Váci Sándor mellett működő gyakorló segédtanítót — az ungi e. m. népiskolai választmányának egy töredéke, az egyházmegye elutasító határozata ellenére — rendes tanítói oklevéllel látta el. Tekintve azért, hogy nevezett Mesko János az 1879-ben Bezőben tartott tavaszi e. m. közgyűlés által, — melyen magát az ungi e. megyébe segédtanítói minőségben bekebleztetni kérte, — kérvényével együtt egyszer mindenkorra elutasittatott. Tekintve továbbá, hogy a 11 tagból álló népiskolai választmány tagjai a megejtendő tanítói vizsgára sem szóval sem írásban meg nem hivatván, az ezáltal illetéktelenül megejtett vizsgáról szóló bizonylatot a népiskolai választmánynak csak egy igen kis, számba nem vehető töredéke irta alá. Tekintve végre, hogy nevezett egyén a s. pataki tanítóképezde igazgatóságának nyilatkozata szerint, az általános szakképzettségnek, s a szükségkép megkívántató paedagogiai alapismereteknek oly primitív fokán áll, hogy az igazgatóság kénytelen volt őt a képezdének még a hallgató osztályából is kiutasítani, hogy ez által későbben az intézetnek tekintélye, jó híre és neve be ne szennyeztessék, — nehogy egyházmegyénkben a különben is gyenge lábon álló tanítói tekintély az ilyen hivatásnélküli egyének által végképen megaláztassák : Határozatba ment, hogy a tiszaháti s erdőközi tanítói értekezleti kör, mint testület, a népiskolai választmány töredéke által Mesko Jánosnak kiadott tanítói oklevelet semmisnek nyilvánítsa, s a megsemisités megerősítését a legközelebb tartandó e. m. közgyűléstől tiszteletteljesen kérvényezze.* Én megvagyok róla győződve, hogy az előzmények után bárki is természetesnek fogja találni ezen jegyzőkönyv szerkesztését. Végűi szabad legyen még egy nevezetes dolgot, melyet ugyan Ungi úrnak mint tudósítónak kellett volna megcselekedni — felemlítenem. A »tiszaháti s erdőközi tan. ért. kör*-an kívül u. i. van még egyházmegyénkben egy más tanítói értekezleti kör is, melynek papi elnöke a múlt évben elnöki hivataláról leköszönvén, a testület az elnöki székre a saját kebeléből választott egy tagot s ezen változást az egyházmegyének bejelentette. Szegény testület ! Ha tudta volna, minő örömmel fogadjak az e. 111. gyűlésen jelentését, talán soha sem követte volna el azon lépést. „Mit ? — kialt fel az egyik egyházmegye, (mert megjegyzendő, hogy nálunk az egyházmegyét ez idő szerint két egyén képviseli) hát ezek már megint mit akarnak ! ? Az egyik tanítói testület oklevelet semmisít meg, a másik papi elnökét csapja el ! ? . . . Hát miféle merész pariak ezek ?!