Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-04 / 1. szám

Huszonharmadik évfolyam. 1. SZ. Budapest, 1880. január 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H I VATA L.: VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. Elő fizetési dij: Helyben házhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 3MF" nVL-ú-lt évi teljes szétm/ŰL pélcLá.nyolckia.1 szolg-éLHiatiaiik:Előfizetési felhívás PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LAP" 1880-dik évi, huszonharmadik folyamára. Előfizetési clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Máriautca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Egy év története. 1. Mint mikor álmodik az éhező, hogy eszik, s fölébredvén, üres a gyomra ; és miképen .álmodik a szomjúhozó, hogy iszik, s fölébredvén, ime bágyadt és lelke epedez, úgy van e nép sokasága. Ézsáiás 29. 8, Mióta tavalyi visszatekintő szemlémet meg-, irtam, az egymást ért sokíéle tanácskozásokon, megyei s kerületi gyűléseken, conventen, értekezleten, enquéten, annyit indítványoztak, annyit terveztek, hogy évek munkájába fog kerülni, míg csak részben is keresztül lesz vihető amit kezdeményeztek. E kezdeményezések mind abból a kétségen kivül helyes föltevésből indulnak ki, hogy nagyobb mérvű cselekvés, mely a változott országos viszonyok következtében felmerült egyházi bajokon segíthetne, csak az erők egyesítése által eszközölhető. Egyesülés ! Nagy szó oly emberekre nézv< kikről közmondásossá vált a különcködő kem< nyakúság, kiknek testületei is századokon keresztül más közös zászlót nem ismertek, mint azt, melyre a féltékenyen őrzött szabadság érzete, az önkormányzati függetlenség jelszavát írta. ' Mindamellett, tekintve a szakadozottságból eredt s mind fenyegetőbbé váló veszélyeket, azt kelle hinnünk, hogy már csak az önfentartás ösztönénél fogva is kifakadó örömmel fogadják az azok elhárítására tett egyesítési kísérleteket. S mit tapasztalunk ? A közönség feltűnő hidegséggel, föl sem vevő közönynyel nézi a néhány szereplő embernek buzgó működését, s mintha nem is az ő dolga volna folyamatban, minden ember ajkán az a kérdés ül: mire való mind e sok hűhó? Pedig tudvalévő dolog, hogy egyházi téren mindaz halvaszülöttnek mondható, mi a hívek kebeléhez közelebb nem fért, s azok •'', -lelkes hozzájárulásában létezhetésének biztositékát nem bírja. Megdöbbentő tünemény, mely aligha abban gfejtését, hogy a teendők sorrendjét eltévesztve, ütt kezdtük meg a dolgot, a hol PÁPA I^KEntlirr aV