Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-21 / 12. szám

szabályszerűbben legyen vallasos; ertelmi, az erkölcsiség és vallásosság közös érdekéből. Az értelmi oktatás javára művelni kell az érzékeket, az érzéklést, az észrevevő, a felfogó, a figyelmező s megfigyelő tehetséget ; ezt a kíváncsiság, tevékenység-szeretet s rokonszenv moti\ umai által, a képzelem s emlekező tehetséget, hogy megadjuk annak a hűséget, tartósságot, készség-és könnyűséget, az ítélés tehetségét, a képzetek viszonyainak megkülönböztetése s azoknak összefoglalása által a gondolatban, meghatározás, összehasonlítás és következtetés útján; az összefüggő gondolkozás tehetségét, a képzetek szabályos rendezésével a társitási elvek azaz a termeszeti összetartozóság, a hasonlóság vagy analógia és okiság viszonyát illető módszerrel s fogalmazási gyakorlatokkal. Nem különben művelni kell az érzelmet és izlest, jelesen a rajzolás es éneklés művészete által. Ezek ép oly igazán részei természetünknek, mint maga az ertelem ; s ha ezeket okosan míveljük, a tiszta és üdítő szórakozás által megnemesítjük természetünket. A rajzolás elesíti a szemet az alak megkülönböztetésére s ügyesíti a kezet annak előállítására; mi végeredményben maga után vonja az alak szépsége iránti ízlést. Az éneklés minden egyéb művészetek felett eszközt szolgáltat a nemesebb szórakozásra s élvezete kiválólag illeti az izlést és érzelmet. Az Ízléses éneklés föltételezi az énekbe foglalt érzelem észrevételét s a hangok és szavak összeillőségének ismeretét. E művészet különösen hasznos az ízlés művelésére, miután az ifjúi szívnek rokonszenvezése a hangokkal csaknem mindenkinél átalános. Ezekre tekintettel kell az értelmi oktatás tárgyait kiválasztani, sorozni, berendezni a gymnasiumban. S ezekhez kepest már meg lehet állapítani, hogy a gymnasiumnak, első sorban, rendeltetése s feladata a lelki erők s szellemi tehetségek nevelése, kifejtése s művelése. Minden ismeretet s módot, melyet a lélektan, észtan, neveléstan, oktatástan, módszertan nyújt, a gymnasiumban, első rendben e célra kell felhasználni. Török Pál ISKOLAÜGY. Válasz az ^Unicum* című cikkre. Audiatur et altéra pars. Hogy a biró valamely ügyben helyes és igazsagos íteletet hozhasson : szükséges, hogy a tárgyát alapjában ismerje. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" io-ik szamaban a felsőzempléni ref. e. m. főjegyzőjétől „Unicum" cim alatt egy cikk jelent meg, amely fel akarja zúditani a közvéleményt azon „négy ifjú lelkész" ellen, akik a részletes vagy fiókértekezletek beszüntetése tárgyaban, szót emelni merészkedének. Minekünk többször lehetett volna alkalmunk és okunk azt az elkapott szenvedélytől ragyogó tollat a I közvélemény altal megbamultatni, de egyházi testületünk iránti kíméletből nem tettük azt; és nem tettük azt még a múlt évi közgyűlésről világgá bocsátott hiányos és hibás, sőt becstelenito közlemény megjelenésekor sem, házilag szándékozván az efféle bajoknak tőlünk kitelhető orvosiásat eszközölni. Most azonban, hogy az az „Unicum," a mely inkább az olvasónak ad dolgot, mint a fölesdett közvéleménynek, a t. közönség előtt ne csak latszatilag álljon, hanem lényegében is világos legyen : nekünk is el kell mondanunk a magunkét, egyelőre legalabb annyiban, amennyiben főjegyző ur altal incriminalt „Felszólamlás" cimu beadványunk a tanitói részletes vagy fiók értekezletekre vonatkozó része megkívánja ; megjegyezvén előzetesen, miként mi is tiszteletben tartjuk az országos törvényeket s hatósági rendeleteket. Azonban „a betű megöl, lélek az, amely megelevenít," és nem tehetvén fel a törvényekről s felsőbbségi intézkedésekről azt, hogy azok a nép gyengítését, megnyomoritását célozzák, sőt azok magok is módot és alkalmat szolgáltatnak időnkint arra, hogy bajainkon ott ahol, és úgy a mint lehet segítsünk ; és mert autonomicus egyházi életünk gyakorlati körvonalozásra és zsinati munkálatokra var: — egyházaink nyomasztó anyagi helyzete és prot. voltunk tudatában, amaz apostoli tanács vezérszavait követve, hogy : „Mindeneket megpróbáljátok, a mi jó azt megtartsátok" adtuk be a kérdéses, következőleg hangzó Felszólamlást : „Mi is szívvel lélekkel csüggünk a népnevelés ügyén, s a tanítók sorsával és feladatával a tanpályán ösmerkedénk meg ; de épen azért szólunk a tárgyhoz tüzetesen, megvilágítva azt következőkép : i-ször. A tanitó fiókértekezleteket természetükben tekintve, tapasztalás szerint nem mondhatjuk már ma egyebeknek, mint üres időtöltéseknek; amennyiben egyiitt-másutt számtalanszor volt már elismételve mindaz, a mi ottan szóba jöhet, s ahonnan az egyének okulás tekintetében ugy oszlanak szét, a mint összegyülekezének ; ezt belátták s nyíltan bevalljak magok azon tanítók is, akik behatóbban gondolkoznak a tárgy iránt. 2. A tanítók szellemi képzésére több éven at tar-