Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-03-14 / 11. szám
KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. -A. próságo k:_ Minap egy kényes ügy nagy izgalmat keltett a friburgi cantonban. Egy protestáns lakott a csupa katholikus La Tour de Tréme faluban; ki is meghalván, rokonai a községi temetőbe akarták eltemetni, mit a plébánus megtagadott. A csalad a canton hatóságához folyamodott, mely — a helyett, hogy a fenálló törvényt érvényesítette volna, — azt felelte, hogy az ügy a község-tanacshoz tartozik. Ez pedig a plébánus befolyasa alatt állván, helyben hagyta a tagadó valaszt. A csalad akkor a szövetségi hatósághoz folyamodott. Ez meg az ügyet valószínűleg a friburgi államtanácshoz tette at, mert ez utasitast küldött Tourba, hogy a sir a temetőben asassék meg. De a plébánus és tanacsa még akkor is tudott kibúvó ajtót talalni. Nevezetesen a svájci törvények jogot adnak ugyan minden polgárnak a maga községe temetőjéhez, de egyszersmind jogot adnak az egyházi községeknek, a parochiaknak is, hogy saját költségükön külön temetőket tarthassanak. Ennek alapján Tour község, — hogy a törvényt kijátszhassa, — hamarosan gyűlést tartvan, a községi temetőt eladta a touri katholikus parochianak s elhatarozta, hogy jövőre egy darab ezzel hataros föld szolgaland községi temetőül, melyen aztán meg is ástak a sirt. Az elhunyt rokonai nem akarván magokat e csalasi szandokból hozott hatarozatnak alavetni, elhunyt kedvesüket eltemették nagybatyja birtokán. Ez meg a törvénynyel ellenkezik, mint a mely nem engedi a magán helyekeni temetkezést. A kerület prefektje irt is kemény levelet a rokonoknak; melyben őket szigorú büntetéssel fenyegeti. A csalad el van hatarozva, hogy az ügyet, szükség esetében, a szövetségi kamra elébe viendi. Nem mulasztom el megemlíteni, hogy az egész vidék katholikus népessége, — csekély ultramontan töredék kivételevel, — a legelenkebb indignatiot nyilvánítja s nyíltan karhoztatja mind a plébanust mind a hatóságokat. Morrisban, (Indiana allam) három kicsiny katholikus gyerek, egy elhunyt kis pajtásokat, ki protestáns volt, gyászfátyolt kötve kalapjukra, kikísérték a temetőbe. A plébánus úgy gondolkodott, hogy protestáns ceremoniakon való részvétel, katholikus szempontból, szentségtörés ; minél fogva a három kis gyermeket keményen megvirgácsolta. A szülők e durvasagon és keresztyénietlenségen felbosszankodvan, panaszt emeltek a törvényszéknél, mely az embertelen plébánust 1500 franc bírságra ítélte. A Szt. Pétervári Golos múltkori szamaban egy Susdalból keltezett levél allitasa szerint a susdáli vár börtönében az ó-hitüek sektajaból egy érsek és két püspök raboskodik, az érsek 16, a két püspök 22 és 17 év óta. A belügyminister masnap, az orosz törvénykezésre sajatlagos világítást vető büntetéssel sújtotta a hirt közlő lapot, ugyanis egy hónapig nem szabad neki hirdetéseket (annonce) közölni, a miért a kormány eljárását kritizálni merte. A kalendáriumban nem sokara ismét több szent lesz egygyel. A papa mar bizottságot is nevezett ki P. Claude de Colombiére beatificatiója és canonisatioja ügye megvizsgálásara, kinek minden érdeme abból all, hogy a „Szent szív cultus* megteremtését elősegítette. A Renaissance után Hetesy Vidor, lelkész. IRODALOM. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek a közoktatas állapotaról szóló és az országgyűlés elé terjesztett nyolcadik jelentése. — E jelentés hazai tanügyünknek 1877 8 —i878 /9 -iki képét tükrözi vissza, s bízvást elmondhatjuk, hogy az eddigieknél jóval szabatosabb. A 832 lapra terjedő vaskos kötetnek felét most is a népoktatas állapotának részletes kimutatása foglalja el. Az egyes megyék népnevelési viszonyairól készített statistikai táblázatokból azt olvashatjuk ki, hogy a népnevelés iránti érdekeltség országszerte emelkedett. Míg 1877-ben a tanköteleseknek csak 7i°0 -ka járt iskolaba, 78-ban már 77°/0 -ra ment az iskolabajarók szarna, s ezen egy év alatt 189 uj iskola allittatott fel. A tanítók szama 473-al, fizetésük összege pedig 371.708 frttal növekedett. Az iskolák évi jövedelme és kiadasa szintén jelentékenyen, mintegy 412,460 frttal gyarapodott. Ez azonban mind csak külsőség, s az eddigi kimutatások az iskolák beléletének feltüntetései nagyon is félvállról vették, amennyiben „észrevételek" cime alatt, mindössze is igen felületes és általanos megjegyzéseket közöltek a tablázatok keskeny margójan. Jelen kötet épen azzal magaslik ki az eddigiek fölött, hogy á rovatos tablazat után, uj adalékul, a szaraz szamok illustratiojaul járulnák terjedelmesebb „magyarazó jegyzetek az egyes megyékhez szerkesztett kimutatáshoz." Ez adatok az iskolák belső életének szembeötlő fejlődéséről tanúskodnak, s mindenik megyéről külön-külön el van mondva, hogy a népnevelés terén haladt, megállapodott, vagy hatramaradt-e ? P'eltíintetik, hogy a népoktatási törvényben kiszabott tantargyak tanításában megyénként, az allami, felekezeti és községi iskolák minő eredményt tudtak felmutatni. „A tanitás eredménye"
