Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-04 / 1. szám
katholikus ember észjárása szerint vita tárgyát nem is képezhetik. Hiszen épen ebben a szabad véleménynyilvánításban rejlik a protestantísmus hódító ereje. Váljon nem csinál-e ily ügyetlen feljajdulás által a katholikus atyafiak körében propagandát a protestantismusnak ? Már magában az, hogy e kérdést ez alkalommal felvethetjük : gondolkodóba ejtheti a „Religiót4 , hogy váljon nem tett-e nekünk akaratlanul jó szolgálatokat akkor, amikor igazi kárörömmel ütni akart bennünket. Annyi bizonyos, hogy ha a Linder-féle beszédeket s a protestánsok vitáit ezután is hűségesen registrálni fogja a »Religio4 : a protestantísmus terjedése felett aggódó katholikusoknak kevésbé lesz okuk az uj év és más hasonló ünnepek alkalmával áldást kívánni a szerkesztő működésére, mint mi nekünk. Mi a legtisztább szívvel kívánunk ez alkalommal a „Religio4 szerkesztőjének boldog uj évet! * Debrecenben mult évi sept. hó óta folyvást szedte áldozatait a vörheny, himlő és diphteritis : 999-en betegedtek meg, kik közül 244-en meghaltak. Uj esztendő beálltával végre valahára megszűnt a járvány s az e miatt eddig bezárva volt ref. iskolák f. hó 5-én megnyittatnak. A tanfelügyelői intézménynek gyökeres módosítása van készülőben. A „Magyar Föld4 értesülése szerint, a vallás- és közoktatási miniszter tekintetbe vévén, hogy a kir. tanfelügyelők a gondjaikra bízott nagy kerület iskoláiban a törvényszabta látogatásokat sem képesek megtenni, annál kevésbé a kellő felügyeletet gyakorolni: azt tervezi, hogy a tanfelügyelők elemi iskolákra vonatkozó teendőiket osszák meg a megye területén lévő középiskolák igazgatóival, kikre a hozzájok közelebb eső elemi iskolák egy részének felügyelete bízatnék. Az eljárás egysége és ellenőrzése céljából a tanfelügyelőket az igazgatók működése fölötti őrködés illetné, s a teendők mikéntje, negyedévenként tartandó értekezleteken állapíttatnék meg. * Uj orgonát nyerend a békéscsabai szőlőbeli ev. uj templom. Linder Károly lelkész, a gondnok s Uhrin Pál tanító ugyanis megbízattak, hogy egy, a templom belső csinjéhez s terjedelméhez való orgona iránt be* széljenek Saskó orgonakészitővel, kinek kezeiből került ki a hires békési orgona is. * Megható jelenet folyt le dec. 24-én d. u. 4 órakor a pápai evang. népiskola egyik osztályában. Vagy 70 gyermek sereglett össze az ott felállított karácsonfa körül, mely szintúgy mint a mellette álló asztal meg volt rakva a szegények és gyermekek barátjainak kegyadományaival. Jelen volt Lazányi egyházközségi felügyelő is. Gyurátz Ferenc lelkész űr szívhez szóló beszédben emlékezett meg a jóltevőkről, kik iránt hálára intette a gyermekeket. Aztán következett a ruhaneműk, írószerek, sütemények stb. kiosztása, melynél x lelkész urnák kedves neje és Tompa k. a. segédkeztek. * Gyászhirek. A karácsonyi szent ünnepek küszöbén hunyt el id. Jeszenszky Károly mezőberényi ev. lelkész anyósa, özv. Euhman Jánosné szül. Karló Terézia asszony* ki egy messze elágazó ev. papi családnak volt tiszteletreméltó törzsanyja. Maga papleány, később papné, . négy lánya ugyanannyi tisztes ároni család dísze, unokái közül is csaknem valamennyien papi családot alapitának. Ki a boldogultnak közelébe fért, e kiválóan gyöngéd, munkás, művelt s a számos csapások dacára is vallásosan vidám kedélyű anyának, nőnek, mély tisztelettel fogja megőrzeni emlékét. — Az álmosdi ref. lelkész derék fiát Ember István fiiszerkereskedőt, két huszár-tiszti szolga Álmosdon meggyilkolta, s 460 írtját elrabolta. A tettesek elfogattak. — Debrecenben dec. 28-án hunyt el Tóth Mihály a theologián a ker. erkölcstan és gyakorlati lelkészet tanára. A boldogult iskoláit a debreceni collegiumban végezte, s azon osztályban, melyben Török Pál és Könyves Tóth Mihály, egyházunk későbbi oszlopférfiai tanultak, mind végig első kitűnő volt. Losonci lelkész volt 1857-ig, midőn Debrecenbe választatott tanárul. Ott irta meg Magyar prot. egyházszónoklat történelme (Debrecen, 1864) című űttörő művét, mely 30 egyházi szónokot ismertet, Huszár Gáltól Pápai Párizig ; e munka második kötete sohasem jelent meg. Másik munkája: Emlékbeszéd, mely a helv. hitvallás háromszázados évfordulati napján mint a tiszántúli ref. egyházkerület által rendelt iskolai ünnepélyen, 1867. febr. 24-én tartatott, ajánlva a debreceni ref. egyháznak és presbyteriumának. Az elhunytáról kiadott gyászjelentés igy hangzik : „Tóth Etelka és férje ifjú Csáthy Károly kir. gazdasági tanintézeti könyvárus és kiadó, Ferenc, Zoltán, Árpád és Irma gyermekeikkel, Tóth István hites ügyvéd, valamint az elhunytnak testvéröcscse Tóth István, Pallavicini őrgróf nyug. jószágigazgatója, legmélyebb fájdalommal jelentik, hogy a forrón szeretet atya, após, nagyatya és testvér Tóth Mihály több havi súlyos szenvedés után dec. 28-án esti 8 órakor, életének 73-dik évében földi pályáját bevégezte. Az üdvözültben gyermekei páratlan jóságú, forrón szerett kedves atyát veszítettek és a gondos családfőt siratják benne. A ref. egyház és tanügy fáradhatlan buzgó munkását veszítette el benne, ki hivatását egész addig mig betegsége ágyhoz nem kényszeritette, a legnagyobb odaadással teljesitette. Áldás és béke a megdicsőült hamvaira!4 Hült tetemei m. hó 30-án helyeztettek örök nyugalomra a hatvan-utcai sírkertben, mely alkalommal Könyves Tóth Mihály debreceni lelkipásztor emelkedett szellemű, megható gyászbeszédet mondott régi barátja hamvai fölött. (Bővebb necrologot kérünk. Szer.k) ADAKOZÁSOK. Számadás az 1879. év folytán szerkesztőségünknél begyűlt kegyes adományoknál. A Ballagi-alapitványra: Morvay Ferenc 50 frt. A budapesti orsz. prot. árvaházra Ercsey Sanpu 33 frt 10 kr. Szeberényi Gusztáv ev. superintendens 20 frt. Schnell Károly 3 frt. Klimó Pál 4 frt. Arany Antal 3 frt. Kármán József 3 frt. Szilágyi Gábor 50 kr.