Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-22 / 8. szám

Váratlan halála, melyet rohamos tüdőszélhüdés idézett elő, általános megdöbbenést és részvétet keltett egyházmegyénkben, mely részvét világos kifejezést nyert ama népes temetésnél, melynél f. év. és hő ii-én, tisztelői a távolabbi vidékekről is, köztök több idegen felekezetű testvér is oly számosan egybesereglettek. Ravatala fölött Mikola György alesperes magyar, s id. Bartholomaeidesz László alesperes tót nyelven ecsetelték az Úrban elhunytnak érdemeit, kiemelvén őt különösen, mint az Úrnak buzgó, hű szolgáját, mint lelkes hazafit, s mint a közjó fáradhatlan harcosát. Megható jelenet volt, s könybe lábadtak mindenfelé a szemek, midőn a templomból kijőve, Főt. Cékus István superintendens, nt. Szentpétery Sámuel pelsőci ev. ref. esperes, mint a boldogúltnak régi hű barátjai s többi lelkésztársai fogták fel a gyászravatalt, s vitték azután fölváltva az egyház szomorú hívei által, s végső nyugalom helyére, a hol még egyszer megzendült a tanítói kar szép összhangzatos éneke, mely után Noszágh Theofil feketelehotai lelkésztársunk elmondván a végső áldást, a rideg kemény rögök, borzadályos döbörgéssel takarák el a kiszenvedett porhüvelyt. Elhunyt társunk emléke legyen közöttünk áldott! Balthazár Antal, betléri ev. leik. A barsi ref. egyh. megyének ismét halottja van. Pólya József világi főjegyző hunyt el f. hó 12-én. A megye székhelyén, Ar. Maróton érte őt el a halál. A megye színe-java részt vett kedvelt alispánja végtisztességtételén, kit bár életerős s hosszú életre számítható férfiúnak ösmertünk,. de az utóbbi évben egy gyógyíthatlan szervi baj korán elhervasztotta. Született 1828-ban Kis-Sáróban (Bars m.), hol atyja, Dávid, ref. lelkész volt. Tanulmányait az akkor tájt legkitűnőbb garam-szentgyörgyi iskolában végezvén, a gymnasimni osztályokra Pápára adatott. A bölcsészetet N.-Kőrösön, a jogot s hittant ismét. Pápán hallgatta s végezte is 1850-ben. Közben a szabadságharc magával sodorta őt ís s mint honvéd küzdött. 1851-ben az e. kerület által az újonnan szervezett gymnasiumba, Pápára, a történelem s latin irodalom rendes tanárául választaték, s itt működött 1856-ig, e tanév végével a kecskeméti ref. főgymn. történelmi s hellen irodalmi tanszékére nyert meghívást, ugyanitt rövid időn életfogytiglani igazgatóvá lőn elválasztva. 1860-ban visszaállíttatván itt a jogi tanfolyam, a kecskeméti egyháztanács, a kerület jóváhagyásával jogtanárul választá, egyszersmind a gymn. igazgatását is újból reá bízva. Festői alakja, rokonszenves modora, a történeti s földrajzi tantárgyakból az ifjak képzelő tehetségére mélyen ható lelkes előadása őt a tanári kaiegyik legkedveltebb tagjává tette, s nem egy tanítványa őt mintaképül tűzte maga elé. Célja, vágyai azonban a politikai élet felé vonzzák s 1861-ben hazatért megyéjébe. Elnyomatván Schmerling által a rövid alkotmányos korszak, a társadalmi téren, mint a lévai casinó-egyesület igazgatója s a barsi gazdasági egylet titkára igyekezett fáradhatlan buzgalommal a korszellemet fejleszteni. Schmerling bukása utan, 1865-ben, résztvett a kezdődő élénk politikai mozgalmakban. A megye polgárai megbizásaból fölterjesztvényt írt az akkori főkancellár Majláth Györgyhöz a gyűlölt Majthényi August báró főispán elmozdítása iránt s az e fölterjesztvényt Bécsbe vivő 4-es küldöttség tagja s vezetője volt. A Majláth-Sennyei kormány alatt Barsm. főjegyzőjéül neveztetett ki, de a kinevezés nem férvén össze alkotmányos érzületével, azt el nem fogadta. A megyék restaurációja után 1867. egyhangúlag főjegyzővé, 1871-ben szinte egyhangúlag alispánná, 1872-ben a lévai kerület országos képviselőjévé lőn elválasztva. A Deák-párthoz csatlakozott. 1875-ben az országos tanácskozásokban már csak ritkán vett részt, s az alispánságról is lemondva teljesen visszavonult. Magányából az uj kiegyezés, s a keleti politika végrehajtása ragadta ki. Régi népszerűségének fénye hatalmasan felcsillámlott, midőn határozottan az orsz. függetlenségi párthoz csatlakozott. 1878 elején barátai kérésére az alispánságot ismét elvállalta. Az egyházi téren 1864. óta működött, mint két ízben elválasztott világi főjegyző. Jegyzői tollának másodszori fölvétele alkalmával 100—100 forintnyi alapítványt tőn a lelkészi s tanítói gyámoldára. Finom, lekötelező modorú s igen megnyerő külsejű férfiú volt, ragyogó szó- és írásbeli előadással. Családot nem hagyott maga után, nőtlen volt mindvégig. Áldás poraira 1 Maróti Alcos. ADAKOZÁSOK. Szeged ág. ev. egyháza részére az Amerika Allentown, Pa. városában megjelenő „Lutherische Zeitschrift" utján begyűlt és a kiadók Brobst, Dichl & Co. által hozzám küldetett 41 frt 18 kr., Amerikai testvéreink kinyomatták felhívásomat, de már csak a politikai hatóságok útján történt adakozás után. Gyámintézeti adakozás. Mende lelkes tanítója, Szarvas Endre gyűjtött 1 frt 42 krt, melyhez járultak : Babiavovszky F., Benkó A., Fenyovics M., Fabók M., Krisko P., Fabók P., Glozik M., Fabók Márton, özv. Kriskóné, Benyovics J. és P., Bartos P., ifj. Fabók ]., ör. Fabók J. — Kis-Újfalu ujonválasztott tanítója Szuchovszky Béla gyűjtéséhez járultak : Csuik J. I frt, ifj. Galbos J., 30 kr, Szuchovszky testvérek, ifj. Rell János, Klenovszky J., Trupp J. egyenként 20 krral, Szekeres J., Vanno J., Bélai M., Korény P., Molnár J., Medvecky J., özv. Vajda, Rell M., Petrovics M., Vidra A. egyenként 10 krral. Láng Adolf, pestm. gy. i. elnök.