Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-22 / 8. szám

(Ci ^ 8. SZ. Budapest, 1880. február 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Máriautca 10, sz. 1. em, El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az álláspont dönt. Egyházi lapjainkban egy idő óta a vitatko­zásnak majdnem állandó tárgyát ismét azon kér­dés képezi, hogy hol rejlik a mindinkább terjedő egyháziatlanság és a folyvást növekedő vallási közönynek oka és forrása. A kutatók egyike azon conclusióhoz jut, hogy nem tanítás, hanem példa­adás kell, azután hinni fog a nép. A másik a %világiakat* terheli azon váddal, hogy a vallási közönyt leginkább ők okozták magatartásuk által. A harmadik a vasárnap megszentelését sürgeti, mert ebben leli meg a fenforgó bajok orvoslását. A negyedik meg az egész kellemetlenséget brevi mami a lelkészekre hárítja. Akár hányszor olvasom át eme panaszokat, indítványokat, felhívásokat és vádakat, mindannyi­szor lelkem szeme előtt lebeg azon vita, melyet a ^jobb* és ^bal* közti megkülönböztetés már igen gyakran okozott. Az azonosság kedveért legyen szabad ezt pár szóval érinteni. ^A ^jobb* és ^bal* közti megkülönböztetés már Buttmarin. a nagy graecologtól, midőn Schleiermacherrel a német szabadságharc idejében az önkénytesekhez beállott, a tudomány legnehezebb problémájának nyilváníttatott. És gyakran történt, hogy a két tudós szomszéd, ha a y jobbra* vagy ,bálra* kanyarodj parancsszó elhangzott, megdöbbenve egymásra meresztette szemeit és ijedve gyorsan megfordult, úgy, hogy vagy hátat fordítottak egy­másnak, vagy ismét szembe állottak egymással. De félre a tréfával. Tagadhatlan, hogy azon kér­dés, mit jelentsen ^jobb* vagy > y bal* a természet­ben, már igen sok és komoly vitát szült; és még ma is a botanikusok többnyire ^jobbnak* állítják azt, mit a zoologusok >balnak* mondanak és meg­fordítva. A botanikusok például a plántát tárgy­nak nézvén, a fonó növényekről azt állítják, hogy a karón ^balra€ csavarodnak. A zoologusok pedig ezt felette tudománytalannak tartják, mondván, hogy saját magunkból kiindulva, ugyanazon jog­gal egy velünk szemközt jövő embernek jobb lábát balnak nézhetjük. * Látjuk tehát, hogy itt is, mint annyi sok kérdésnél az életben — és a vallási közöny körüli kérdésnél is — minden egyedül azon állás­ponttól függ, melyet a szőnyegen levő dologgal szemben elfoglalunk és attól, váljon mi magunkat az illető tárgy szerint, vagy a tárgyat magunk szerint tekintjük. Kiemelem, hogy ámbár a leg­kevesebb embernek jutott osztályrészül azon ado­mány, hogy magát mások helyzetébe gondolhassa, ezen imént érintett körülményt nagyon is fonto­lóra kell venni, különösen oly „noli me tangere"­féle kérdéseknél, mint a minőt a vallási közöny hol rejlése és annak miképeni gyógyítása feletti vitatkozás képez. Nézetem szerint, ezen ügy fejtegetésénél leg­célirányosabb, ha subjektiv álláspontunkat előtér­be nem tesszük, részint azért, mert ez által igen könnyen keserűséget gerjeszthetünk a más véle­ményüeknél; részint azért, mert a vallási közönyt sem a papoknak, sem a világiaknak kizárólagos bűnül felróni nem lehet. Leginkább pedig azon okból, mert az egyháziatlanság nemcsak a protes­tantismust, hanem a katholicismust is nyomja. Nem áll ugyanis, mit kath. atyánkfiai oly büsz­kén hangoztatni szeretik, t. i. hogy a prot. ratio­nalistikus irány elidegeníti a lelkeket a templomba járástól és hitetlenné teszi az embereket, míg a kath. templomok minden ünnepélyes alkalommal zsúfoltig tele vannak az áhitatoskodóktól. Alkal­mam volt és van, bele tekinteni a kath. temp­lomokba és majdnem mindannyiszor tapasztaltam, hogy a kath. cultus színgazdagsága és bóditó titokteljessége sem bír azon varázserővel a lel­kekre, mint hajdantan. Tavaly még a napi lapok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom