Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-15 / 7. szám

szor csak fogdosás után s azóta talán mar szünetel is. És mégis csodálkoztak rajta, hogy a jogi pályakérdésekre talán 3 éven keresztül egy pályamű sem adatott be. Pedig nagyon egyszerű a dolog. A rendszeres gondolkodást, s ennek rendszeres szavakba öntését nem igen tanuljuk meg az iskolai leckékből, kivált még ha oly kevés gond van fordítva a fogalmazási gyakorlatokra, mint ami főiskolánkban volt. íme igentisztelt Vigil ur, itt van főiskolai életünknek nagyon homályos képe. Cak a legnagyát emiitettem, mert volt ott baj még sok de sok! Hanem hát semmi sem tökéletes e világon. Hajdanában keveset tanítottak, hanem azt megtanítottak ; ma sokat tanítanak de rosszul. P2n azonban nem esem kétségbe. Elkészítette már Molnár Aladár úr iskoláink rendezéséről szóló javaslatát ; a közoktatásügyi miniszter úr is biztat középiskolák rendezéséről szóló törvényjavaslatával ; meg aztán ezeken kivűl van még légió okos ember, kik nem engedhetik meg, hogy már ha mi tudatlanok maradtunk, unokáink is azok maradjanak. Még csak egy kis észrevételt az elmondottakhoz. Ha társadalmi életünkön végignézünk, sastekintet nélkül is észre lehet venni a vallástalanság, az erkölcstelenség százfejü hydráját, fent és alant. Most mindenütt az anyagiság rút molochja üldöz. Izrael népe az aranyborjú előtt hajtja meg térdeit. „Az érző szív öszszefacsarodik, ha mostanság megfigyel egy divatosan képzett, korszerűen művelt társaságot. Hogyan gúnyolnak, tréfálnak és nevetnek ott ki mindent, a mit megszentelt a mult idők emléke, az ősapák iránti kegyelet s az a vallás örök érzés, mely ha ma elnémittatott is holnap megszólalhat, mely meg nem hal soha. Tréfát űzünk mindenből, a mi szent, keresvén a korszerű műveltség, a szellemdússág olcsó dicsőségét, az erkölcsi örök elvek, a dicső ősök sőt saját szüleink, véreink, hazánk és istenünk rovására. Ha valamely községben megjelenünk, kevés kivétellel, legelső mi szemünkbe tűnik : cifra korcsma és rozzant templom; és pedig, hogy az ellentét annál kirívóbb legyen, egymás szomszédságában. Vasárnap aztán, míg a pap üres padok előtt prédikál a szomszédban ugyancsak járják a kállai kettőst s száz rekedt torok, pokoli zsivajja veri a taktust szép erkölcsi elveihez. S ezen nem segit hatalom. Nem csoda tehát ha az iskola is úszik az árral s bármerre tekintünk „Tagad, hisz, sir, kacag; csügged, remél Az ember itt, úgy a mint kedve kél.® Nem mondom én, hogy maradjunk a régi mellett. Tisztogassuk a régi gyepűt, mert már sok mindenféle féreg belevette magát, de azt még sem látom célszerűnek, hogy mindent rontunk és nem-épitünk semmit. )

}

A dolgok láncolatának végső szemje, Jupiter trónjába van megakasztva.® „Korunk határozottan vallástalan, mondja Eötvös, és miután vallástalansága a felvilágosodással együtt terjed, nem hiányzanak, kik ebből azt következtetik, hogyk

a hit a tudással, és igya miveltségnek egy bizonyos foka, a vallásos;ággal eüeníéLbon áll. A vailás oly szoros összeköttetésben áll kedélyi és szellemi életünkkel, hatása annyira attól függ, hogy az szellemi és kedélyi szükségeinknek megfeleljen, hogy midőn ezek változnak, módosulni kell a vallásnak is és így kétségtelen, hogy mind az, a mi vallásunkban nem az emberi természet, hanem csak bizonyos műveltségi állapotoknak felel meg, így p. o. a szertartások, vagy a mód, mely szerint bizonyos igazságok kimondatnak, míveltségi fokunk mellett nem tarthatja fen magát. Ebből azonban nem minden vallásosságnak megszűnése, hanem csak a formanak módosulása következik. Legjobb képe jelen állapotainknak a nap kezdete : azon pillanat midőn teljes világosság terjed el a földön, de a nap még nem jött fel láthatárunkon. A csillagok, melyek éjjel ragyogtak, eltűnnek s az égnek világos boltozatja egy kék pusztaság, melyen semmi magasabb égi test nem látszik. De ez csak egy átmenet, néhány perc múlva feljön a ragyogó csillagzat, nagyobb, fényesebb, hatalmasabb mindazoknál, melyeknek nagyságán előbb gyönyörködénk s a mint emelkedik, melegség és áldás terjed sugaraival.® Adja az isten, hogy úgy legyen ! Egy ifjú pap. TÁRCA. A Kisfaludy-Társaság f. hó 8-án tartott nagy-gyűlése kegyeletes ünnepély színhelye volt : Györy Vilmos helybeli ev. lelkész olvasta föl boldogult Székács Józsefünk emlékezetét. Tevékeny, nemes pályáját, egyszerű megnyerő egyéniségét méltányolandó, őt szólitá fel a társaság, kit hálája ösztönöz arra, kogy Székácsról, kinek ő annyival tartozik, megemlékezzék. Elete könyvét, mondja Győry, négy fejezetre osztaná, az iró, a szónok, a lelkész és az ember életére. Az első fejezet, maga az iró sem érdektelen, de hogy ezt vázolhassa, némi életrajzi adatokat is előre kell bocsátani. Eszerint Székács József 1809. febr. 2. Orosházán született, atyja timár volt, egyszerű valódi vallásos család, szegény ugyan, de szeplőtlen becsületű. Józseí fiuk nevelésére kiváló gond fordíttatott, első oktatását Orosházán nyerte. Szigeti János lelkész felismerte a szép tehetséget és tovább iskoláztatásra buzdította, de az anyagi körülmények miatt Gyulára timár inasnak akarják vinni. Azonban a pappal a falu végén összetalálkozván, az visszafordítja a szekeret s ezzel el van