Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

gűl vette át. A jó, bár honnét származik, jó marad, j Illedelmesebb és sok tekintetben előny ösebb ruhát mint ezt, alig lehet gondolni. Zwinglit és Calvint a régi képekbe;: ugyan ily idomú ruhában láttam lefestve. Fő előnyei közé méltán lehet számítni:

ha a szónok külsőleg a szónoki szabályokat nem j tartja, karjaival szegleteket képez, a mi a mívelt hallgatóra és az Ő szemére kedvetlen benyomást tesz; a bő Luther palást ujja eltakarja ezen templomi szónokoktól gyakran elkövetni szokott hibát; továbbá: Luther palástja alá lehet nyári meleg napokban könnyű, téli kemény hidegben meleg öltönyt használni; még többet lehetne előnyére felhozni, de elég legyen ennyi is. SCHNELL KÁROLY, evang. ágost. vallású lelkész. Székfoglaló beszéd. Felolvastatott a sárospataki főiskola in atermében, 1878. jun. 24-én. (Vége.) Tévedne azonban, a ki azt hinné, hogy a hazai vallásbuzgóság és biblia szeretet a zsoltárok magyarázásában merítette volna ki minden erejét. Távolról sem ! Melius Juhász Péter már. 1565-ben kiadta ily cimű művét: „Az Két Sámuel könyveinek és az két királi könyveknek az zsidó nyelvnek igazságából és az igaz és bölcs magyarázók fordításából igazán való fordítása magyar nyelvre*, s ugyanő s ugyanazon évben Szent Jób könyvét is, egyiket, mint másikat széljegyzetekkel és a fejezetek végére illesztett magyarázatokkal. Sóvári Soos Kristóf 1601-ben egy sűrűn nyomott, negyedrét alakú s 954 lapra terjedő műben adja Hoseas, Joel és Amos profétiáinak magyarázatát s csak a pártfogás hiánya okozta, hogy a többi kis prófétákra irott mííveit is ki nem nyomathatta. 1621-ben Kecskeméti Alexis János pataki lelkész Dániel prófétát egy roppant tanulmánynyal irott munkában magyarázza s ugyanekkor Hargitai Péter Jónás profétiája felett készitett 42 prédikációját bocsátja világ elé. t 1641-ben Tyúkodi Márton 60 prédikációt produkál a József életeseményei alapján, a ki szerinte Krisztus előképét ábrázolja. Majd : i Csúzi Cseh Jakab 1682-ben „Elom ostora, vagy Abdiás prófétálásának egynehány elmélkedésekben foglaltatott világos magyarázatja® című művel áll az exegeták sorába, s úgy tartja, hogy az egész proféti a az anyaszentegyházat és annak ellenségeit allegorizálja, a kik azonban, épen mint Edom leányai, megszégyenülnek. 1693-ban pedig Debreceni Kalocsa János, Deodatus hírneves olasz tudósnak az „Énekek énekére* irott magyarázatát bocsátja közre magyar nyelven s 477 lapon bizonyítgatja a vőlegény és jegyese képében Krisz- I tusnak és az egyháznak egymáshoz való benső ragaszkodását. Nem tehetem, hogy e sok tekintetben érdekes művek tüzetesebb ismertetésével,*) a m. t. közönség becses türelmét kizsákmányoljam, azt azonban nem hallgathatom el, hogy valahányszor én a 16-ik és 17-ik század vallásegyházi irodalmával foglalkozom, lelkemet emelkedni, erőmet nőni érzem a nagy szellemek társaságában, a kiknek munkakedvét és szent buzgalmát nem tudták megtörni sem a szegénység nyomorai, sem az üldöztetés keservei ; a kik a nyomasztó viszonyuk terhei alatt is képesek voltak magasra nőni, hogy annál messzebbre világosítsanak. 1693 óta azonban legalább tudtommal nem jelent meg nagyobb szabású exegeticai tanulmány, egészen 1796-ig ; tehát egy teljes századig. Nem mintha a biblia elvesztette volna érdekességét a tudós szemében ; vagy mintha talán a protestántismusban fogyott volna meg az ösztönző erő ; hanem igenis azért, mert a zsarnokság vállaira támaszkodó katholicizmus egyfelől elölte az iró szabad mozgását, másfelől pedig elcsábitgatta patronusainkat, a kiknek vallásos buzgósága és bőkezűsége lehetővé tette a tudományos protestáns művek kinyomatását. Erdély elvesztette önállóságát s benne a protestantismus leghatalmasabb támasza döntetett e!. A Lorándfy Susánnákat és Bornemisza Annákat Bátori Zsófiák követték. A gondolat és sajtó szabadság termékeny éveire a eensura aszálya következett. Az imént még hatalmas és virágzó protestantismus kifosztatott, üldözötté lett. Beállt a szellemi pangás, a protestantismus megtiprásával együtt az irodalmi hanyatlás korszaka. De e százados, kinos csendben, forrni, tisztulni kezdett a theologiai gondolkodás. A léleknek nem mindenütt volt szárnya szegve. A 17-ik század közepén megindult szövegépségi vita, majd a bölcsészet mind hangosabb beleszólása a theologiába oly bibliavizsgálódási vágyat vert fel a szomszéd Németországban, a melynek egyre fényesebben nyilvánuló eredményei elől, a magyar theologusnak sem lehetett elrejtőzni. Midőn a viszonyok jobbra fordulta után az első exegetikai tanulmány megjelent, az már egy uj világ szülötte volt. E tanulmány címe: Ujj vélekedés az ó és uj testamentomi prófétáknál előforduló nap, hold és csillagok megsetétedésekről. A napnak Gibeonban, a holdnak az Ajjalon völgyében Józsua szavára lett megállásokról való toldalékkal, melyeket a tudósoknak ítélettételek alá bocsát Göböl Gáspár kecskeméti prédikátor és esperest. Nyomatott Pesten 1796-ban. E művében azt igyekszik kimutatni az érdemes szerző, hogy a biblia több pontjain előforduló nap, hold és csillagok alatt, nem az égi testeket, hanem azoknak *) A jelzett nyolc mű tüzetes ismertetése nem fért be, a felolvasásra irott székfoglaló keretébe. Irásmagyarázói álláspontjuk miatt is mellőzhettem azokat, mivel e tekintetben bővebben elődjük s illetőleg kortársaiktól ; a zsoltármagyarázóktól, teljességgel nem különböznek. Meliust, mint exegetát, a szerkesztőség engedelmével, nem sokára ismertethetem. Erről az oldaláról még úgy sem igen besaéltek felőle a Mclius-iinnepélyek, R. Qy