Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

több némethoni tanárokkal együtt theologiai előadásokat is tartott. Grrawer Albert hires német tanárt is meghívta 1595-ben, ki a theologiai és bölcsészeti szaktudományokkal volt megbízva. Mily hires ember lehetett ő, abból a körülményből is kitűnik, hogy megint hazakerülvén, elébb jenai tanárságra és azután Weim árban egyetemes superintendensi méltóságra vergődött fel. Ezen így felszerelt intézetből évenként tanítók és lelkészek kerültek ki, kik lelkesedéssel a községekbe mentek ki, melyek akkor Szepességen minden kivétel nélkül az uj hitnek hódoltak. Alapitónk törekvő tanulókat pénzzel ellátott és Wittenbergába vagy más németországi egyetemre küldött, hogy hazajövet annál megbízhatóbb támaszai legyenek azon hitnek, melyért ő élt és fáradozott. De azonkívül is H o rv á t h befolyásával , tudományával, gazdagságával és lelkesedésével, itt mindenütt erős védője volt a küzdő egyházaknak. Ha azon lelkes oszlopférfi n.iut buzgó prot. tanár és jóltevő tünt ki, úgy másrészről még mint egyházi író is babért fűzött homlokára. Ugyanis L a a m Sebestyén kézstnárki lelkész ellen, ki Crypto-Calvinismussal vádoltatott könyveket irt, melyek, eltekintve a tárgytól, mely az akkori időt jellemezte, — az alaposság, logikai gondolatmenet és remek irály tekintetében, ma is akármely akadémiai tanárnak becsületére válnának*). Horváth György Stansith de Gr r ad e c porai aSztrázskai sírboltban 300 év alatt régen elhullottak, de ugy mint Zsedényi nevét az utókor mindég mély tiszteletben fogja tartani, ugy H o rv á t u n k is méltó, hogy emléke feleleveníttessék, sírjára uj viruló koszorú tétessék, mert rá is illik Berzsenyi szava: A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér, S érdemeit a jók, nemesek s jövendő Századok áldják. WEBER SAMU. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Az andrásfalvi ref- egyház helyzete. A Kárpátok háta mögött, Bukovinában, velünk magyarokkal szemben ugyancsak keményen bánnak azok az emberek, a kik nem annyira hivatalt viselni, mint inkább basáskodni akarnak. Minket megvert a teremtő ; * Ezen könyvek címe : „Responaionis pars príma et altéra de Veritate doctrinae Coelestis et c. opposita Sebast. Laam, Calrinistae kesmarcensi, Baxtphae 1592.* A III. réaz már csak a seeraő halála után 1597-ben került sajtó alá. mi ugy látszik nem is a Szucsáva -- de a Newa partján lakunk. Hogy mire nem képesek e pöffeszkedő üres hólyagok, szomorúan illusztrálja az andrásfalvai magyar ref. egyháznak , a bécsi ev. főegyháztanácshoz, most legközelebb intézett folyamodványa, mely hivatalosan németnyelven fölterjesztetett magyarúl e következő: Nm. cs. kir. főegyháztanács! A nm. cs. kir. fŐ-egyháztanácsnak e f. é. 834 sz. alatt kelt magas rendeleténél fogva, felhíva érzik magokat az andrásfalvi reformált egyház tagjai, hogy a szokott alamizsnapénzek — kollekták — eredményével e f. é. junius végéig beszámoljanak. Élénkebb és hatályosabb színekkel festeni helyzetünk sanyarúságát s fizetésre képtelen voltunkat alig birnók immár, mint ahogy ezt e f. é. január 18 és 21 napjain cselekedtünk. Akkor kelt iratainkból világosan belátható, hogyan vitték árva egyházunkat volt elöljárói a végromlás örvényébe; hogyan lett egész egyházi községünk egy két hamis sáfár siralmas áldozatává. Midőn — hogy ne is említsük egyházi és iskolai alaptőkéinknek lelketlen el sikkasztását — kény szeritettek a tagok hatósági engedélylyel és karhatalommal, nemcsak minden koholt kiadási költségeket, hanem azonfölül jelentékeny és az egyház rovására önfejüleg fölvett uzsorapénzeket i törleszteni. Igj történt az, hogy az ellenszegülőkre zsandárokat vittek s házaikból az utolsó ruhadarabot is ! elszedték, megzálogolták. Az e fölött kétségbeesetteket kikacagták, bántalmazták; s a kik messze vidékekre — Moldva és Muszkaországba — jártak napszámra dolgozni, I a vagyonkájukon csüngő árvákat és özvegyeket véres verejtékük gyümölcsétől megfosztották. Ily muszka bánásmód folytán koldusbotra jutva, egyházi és iskolai szükségeinket fodözni önerőnkből teljes lehetetlen. Bizodalmunkat egyedül a nm. főegyháztanács igazságszeretetébe helyezzük. Remélvén, hogy legutóbbi felterjesztésünket — melynek vádpontjait épen a nm. főegyháztanács által kérésüukre kirendelt kommisszió is alaposaknak találta s a valóságos csalási és elsikkasztási bűntényeket konstatálta — legerélyesb intézkedésével érvényre emelve, tönkretett egyházunk további fennállhatását a jövőre nézve biztositni fogja. Ez mit feszült kebellel vár szentegyházunk egész közönsége, sőt ezen elhagyott gyülekezet iránt még a távolban is mélyen érdeklődő magyarországi hitrokonaink. Nem különben állunk az iskoláinkkal is, mely a magyar kormánytól nyert 180 frtot — fájdalmasan kell kijelentenünk — nagy tiszteletű Kerk urnák mint volt •— adminisztrátornak kezei közt veszté. Ezt magunk se hittük volna ugyan, de fájdalom a rideg valóság: „ist ganz evident*. Mert e szép summából általa vett könyvek : mint iskolai tankönyvek nagyobbára értékteleneknek s hasznavehetleneknek találtatván, bajosan is kerülhettek többe mint 50 frtba. S a többi pénz hovatételéről szabályszerű Rechnungot mutatni: Kerk ur vonakodik.