Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

beszél, mert e nélkül tán enni sem adnának neki! ? Ez mind igaz, hogy e téren sok a hiány, sok a tenni való; bár itt is túloz s erős, majdnem durva vonásokkal szinez, mi majdnem sérti a szemet, fájó érzést sze­rez a léleknek. »És ti kedves fiaim, latinul nem tudtok "féle beszéd, gunyorosan leckéztető hang, amely csak egy ész, jellem tekintetében kiváló, sok nyelvet alaposan tudó komoly tudós, erényekben tündöklő életű pap, egy veterán, tapasztalt egyházi „oszlopférfi ú4 -nak szá­jából hangzanék nyomatékkal, ha keményen is> serkentőleg, buzditólag, ki nyiltan, — saját neve alatt mondaná el — finomabb modorban-e kényes dolgokat; de a Vigil ivói név nem jogosít fel senkit arra, hogy az ifjú papság felett így általánosságban, ily modorban, ily fennhéjázó módon törjön pálcát: mert ez esetben jogos a kérdés : ki tett téged biróvá, ki vagy te, ki Ítélsz, merre van hazád, honnan veszed a jogot; mik érdemeid, hogy leckét tartani merj egyházad »j ö v endő reményének" ?! Rosz ember minden társadalmi rétegben akad. Rosz kis papocska is van elég. . . Rosz pap az olyan, kinek nincs a papi illem és tisztesség iránt érzéke, kellő papi készültsége és jelleme. Es ha vannak ilyenek — ezek egyéni jelenségek — ezek megérdemlik a pellengérre állíttatást, meg az elmozdíttatást e szent pályáról, e nemes és magasztos élet hivatásról, mint oda nem illők, de az egész ifjú ref. papságot csak amúgy felületesen, könnyedén megbélyegezni, azt kiseb­bítve, meggyalázva a közvélemény példájául; odadobni egy névtelenül iró Vigilnek; az aligha volt illő, helyes, méltányos s a célnak megfelelő cselekedet! Egy ref. pap. RÉGISÉGEK. Az átányi ref. egyh. története. (Folytatás.) XI. Leánytanitók. Hogy leányok iskolája volt már 1752-ben, mutatja az akkori gondnoki számadás ezen tétele „Leányok oskolája reparatiójakor 27 dénár": tehát kellett lenni leányok tanítójának is, de hogy kik lehettek, nem lehet kitapogatni 1803-ig, a mikor félévig lakott itt Kovács István, a ki végre is elszökött, utánna jött Tóth Sándor szentpéteri kántor, Miskolcról 1806. ápril 22. Ns. Deli Pál gyöngyösi, születésü, V é g h Tamás átányi születésü t. tarjáni leánytanitó ide hozatott 1810. máj. 1., meghalt itt 1827. 0 s v á t h Dániel kondói születésü Mező-Keresztesről hozatott 1828-ban, meghalt itt 1829. január 7-én, R o z g o n y i Ferenc matólesi születésü Poroszlóról hozatott 1829. febr. 16-án, meghalt ott 1861. jul. 18-án, Konyha Ferenc segédtanítóul hozatott Poroszlóról 1861. ápril 19-én s még azon évben rendes tanítóul elválasztatván a t. Valki egyh. megyei gyűlésen megerősíttetett s jelenleg mint kitűnő leányta­nitó közelismerésben részesülve működik. XII. AleányegyházakHeves, T e n k, Szá­ra z b e ő viszonya az átányi anyaegy­házhoz. A reformált vallást hihetőleg egyidejűleg felvett Heves egy része, Szárazbeő és Tenk praediumokon lakó uri és alsóbb rendű hívek az átányi egyházban feltalál­ták szeretett édes anyjukat s leányi bizalommal párosult szeretettel azzal egyesültek is s ezen szent egyességben sokáig háborítlan, csendesen éltek; midőn az 1731-ben kiadott királyi resolutio nyomán a clerus kérlelhetlen s engesztelhetlen szigora rettentő hatalmával eltiltotta az anyaegyház lelkipásztorát a községet nem képező helye­ken lakó híveinek lelki gondozásától, mint ez olvasható ' egy rongyolt papíron, következő cím alatt: Extractus literarum Excellentissimi Dmni Comitis Francisci Bar­koey Eppi Agriensis 1747. Die l-o Xbris, C1 . D. Nicolao Tunyogi Ecclae Rfmtae Átányiensis Praedicat. Ezen váratlan, s a ref. hivek vallásos érzetét mélyen sértő rendelet lelki gyászt borított a családi 1 közösségben élő tagokra, de kiolthatlanul élt szivökben a remény, és csak is az alkalmat várták az újólag leendő egyesülésre. A minthogy a kir. helytartótanács által 1784. márc. 22. kiadott Intimatum szavai szerint rég óhajtott egyesülhetési reményét már-már teljesedhetőnek vélvén, az anyaegyháztól elszakasztott leányegyházak 1784-ik | év julius 30-án a megyéhez beadott folyamodványukban ! velős szavakban adtak kifejezést vallásfelekezeti és hova­tartozási multjoknak ezen kifejezésben: Quod tria haec ; Loca, nempe Heves, Tenk, Szárazbő oecasione Pub­licationis Benignae Tolerantialis Resolutionis Regiae et precedenter ab immemo rabili tempó re semper filialia erant Matris Ecclae Átányiensis." Nobiles et ignobiles helveticae confessionis addicti in Oppido Heves et curialibus Tenk ac Szárazbő degentes. Heves, Szárazbő és Tenk leányegyházaknak emlí­tett csatlakozási kérelmökre válasz adatott 1784. aug. 3-án Gyöngyösön tartott megyei gyűlés által (extradatum per Nicolaum Liszkay Jur. ordinarium notarium), mely a leány-egyházak óhajtva várt reményét szétrobbantó ítélet, nem hagyott fel mást, mint bárány türelmű lelki nyugtalanságot és fájdalmat a leány egy házak hívei szi­vében, s lelki szükségeik kielégítését a nyári és téli idő viszontagságai miatt csak gyéren élvezhették az elvesz­tett anyaegyház kebelén. Ily lelki fájdalmak közt nyomorgott 12 év után végre derülni kezdett a lelki szabadság hajnala, mert az 1793-ki évben kelt királyi mandatum, mely „a leány­egyházakban és curialis praediumokon lakó híveknek eszközlendő lelki dolgok végbevitelét, az anyaegyház lelkipásztorának hozzájárulása és befolyása nélkül en­gedte meg szabad utat nyitott a hevesi, tenki és szá­razbeői 1. egyházaknak az egymássali egyesülhetésre, melynek folytán a nevezett három leányegyház 1794

Next

/
Oldalképek
Tartalom