Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-23 / 47. szám

két hét múlva, végre itt is kiütvén a cholera sept. 18-án s öt hétig uralkodván a cholera, a nyári communió egészen elmaradt.* 1833. január 28-én van említés téve legelőször a szegények perselyéről. 1843. s főleg 1863-tól a jegyzőkönyv mindazt magába foglalja, a mi e gyülekezet szellemi és anyagi életében történt, s mint ilyen az egyháznak örökre hiteles okmánytára leend. Csak azt sajnálom, hogy oly apró betűkkel, és legtöbbnyire rögtönözve irván nem vezettem azon megkívántató csínnal, melyet bizonyára megérdemelt volna, mely hibámat őszintén bevallva, a megtörténtet szeretném meg nem történtnek tenni. VIII. Lelkészek. Az átányi egyház, mint ref. egyház keletkezéséről s papjairól csak annyit lehet tudni, hogy már 1596-ban T. T. T u r ó c i Mátyás uram volt az átányi prédikátor, ki hogy meddig volt itt és hol halt meg, s kik következtek utána egész 1718-ig kitapogatni nem lehet, irja a derék, minden iránt érdeklődő Szívós Mihály 1812-ben, 1 a min nagyon csudálkozom, mert a sokat emlegetett ( visitationális jegyzőkönyv az ő kezén is bizonyosan megfordult, s még is feledé, hogy az 1665-ki jegyzőkönyv alá ez van irva : Minister S t e p h a n u s B a g a m é r i; tehát bizonyos, hogy ő a második ismeretes pap. Azután vagy is 1718-ban — folytatja Szivos Mihály — T. T. Füleki András lett átányi prédikátor, meddig folytatta itt a szent hivatalt, bizonytalan. Ezután Körösi Deák Péter mikor jött ide, szinte bizonytalan. Ez kezdette (legyen dicséretbe s emlékezetbe a neve) az átányi matriculát irni 1727. ápril 4-én és irta 1732-ig, 1732-ben T u n y o g i Miklós ur állott helyébe a ki 1752-ben végezte itten mind hivatalát mind életét. (A legrégibb anyakönyvben NB. alatt 1751-től ez a bejegyzés találtatik : A quo tempore ego Petrus Boros add uctus sum in hanc NRefram Ecclesiam, ezt nem emliti Szivos Mihály, tehát kérdés mi volt ez itten ?) 1752-ben követte J ó s v a i István ur, ki itt holtig azaz 1773-ig szolgált, a ki után káplán Nyíri István ur lett ordinariussa ; itt lakott 1778. közepe tájáig, a mikor T. T. Szivos János ur állott be az átányi Sz. Ekklába, a kit az átányi hantok fedeznek, kinek 1801-ben 20. ápr. történt halála után íia Szivos Mihály egy esztendeig és 5 napig viselt administratorságot, minek utánna 2}j2

esztendeig lcáplánkodott édes atyja mellett. 1802-ben T örő k Sámuel ur 1810-ig. 1810-ben Szivos Mihály ur 1815-ig. S minthogy az őt követő utód egy pár sort sem szentelt e nagy férfiú emlékének, kinek gondossága mindenre kiterjedt, ki mint látszik lángszónoklatával a templom építésben lankadó híveket könyekre fakasztva, adakozásra s az építkezés megkezdésére felbuzditotta, ki szólt a hol szólni, tett a hol tenni, irt a hol irni kellett, szóval ezen fáradhatlan munkásságu lelkész elődöm dicső emléke felett legyen szabad nekem későbbi utódnak a kegyelet, és elismerés megérdemelt adóját e szavakban leróni : Nyugodjék csendesen a már rég porrá válts egyháza javáért egykor hőn dobogott sziv. Örökké áldott legyen emlékezete!! . . . 1815-ben hozatott be Tisza-Kesziből V á r a d y Pál ur, utóbb alsó borsodi esperes, ki is itt végezte hivatalát s életét 1842-ben. — 1843. május 24-én hozatott T. Farkas Ferenc Makiárról, kinek 1863-ban történt halálakor mellette levő segédje Kody Benő meleg szavakban irja le születését, életét, munkásságát, költői erét, szónoki oldalát s végre 1863. május 14-én áldozó csütörtökön, az ő napjának is leáldozását. Béke poraira ! Ennek következtében mint első sorban levő káplán Csengery József rendeltetett ide Noszvajról admiuistratornak Orbán Mihály helyettes esperes által , ki is ugyanazon -év-május 27-én megérkezvén, s 1864. jan. 30-án, sok vágyódó nagy lelkek bosszúságára, a gyülekezet szavazó összes tagjai által egyhangúlag rendes lelkészül elválasztatván, azóta itt működöm s meddig működhetem? a jó isten tudja s minő eredménynye 1 ? majd megirja más kéz. Jegyzet. A fennebbiekből világosan kilátszik, hogy Átány még a marasztalás idején sem marta papjait, mint oly sok más hitvány kis község, mert több itt lelte halálát, a mi fényes bizonysága e gyülekezet szelíd, békés, csendes természetének. IX. Káplánok. Hogy a hevesi, tenki és szárazbeői leány egy házakban egy bizonyos ideig „Udvari p a p" cím alatt szolgált káplánok is az átányi lelkész segédei valának s csak akkor szűntek meg azok lenni, midőn ettől eltiltattak, az ki fog tűnni az anya- és leányegyházak viszonyát tárgyazó fejezetből, hol is 1802. junius 17-én Török Sámuel prédikátor és a filialis ecclézsiák representánsai közt az átányi káplán behozása, hivatala folytatása, fizetése és tartása felől ily egyezés köttetett: l o. A> káplánnak fizetésére fundusul rendeltetik minden a filiákból bejövő, vagy megállapittatott vagy alkalmatosság szerint reinénylhetŐ jövedelem , melyet egyenesen tiszteletes ordinarius Prédikátor ur fog percipiálni u. m. a) Hevesen az eddig adatni szokott 50 = Ötven Rforintból álló quotta, az birtokos urakra repartiáltatván, nem ment ugyan többre 43 Rfrtoknál, mind az által ki fog az egész summa pótoltatni. b) Tenken bizonyos és állandó fizetés nincsen ugyan rendelve a Tktes Csorna Sámuel ur által ajánlott 20 Rftokon kivül, mindaz által reménység van, hogy a több birtokos urak is ki nem fogják magokat belőle vonni, a mint magokat ajánlották is. c) Szárazbeőn az ezelőtt az átányi prédikátor által haszuált szántóföld és kaszálló fog visszaadattatni (felhagyván a földesuraság jussát) melynek ismét az ordinarius prédikátor fogja hasznát venni. 2-o. Mely fundusnak maga kezére való véte-léből a