Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-02 / 44. szám
szép költeményében épen az urakra, a nagyokra, nem tudom megítélni. Én részemről az ország fővárosában az urak és nagyok közt gyakran több vallásosságra akadtam, mint némelykor a falusi embernél. A fődolog csak az, hogy mi lelkészek tudjuk, mily vallási táplálékot kell nyújtani kinek-kinek. A füzet többi tartalmára csak annyit mondhatok, hogy igen haszonvehető. Különösen az ,A n y a k ö n yv e k vezetés é"-ről mondottak utánzásra méltók és nagyon kívánatos volna, hogy a hazai prot. egyházban egyöntetű anyakönyvi minták honosulnának meg. A szülöttek anyakönyvi mintája és annak teljes vezetése igen célszerű, a kor kívánalmainak megfelelő. A „Viszálkodó házasokkal való b á n á s m ó d*-ról mondottakat, különösen a fiatal, kezdő lelkésztársaknak ajánlhatni a szerinti eljárás végett. Egyébiránt mellékesen megemlítem, hogy nálunk Bácskában az eljegyzések vagy kézfogások mindig a lelkész előtt a kellő tanúk jelenlétében történnek. Ezzel futólagos ismertetésemet a »Protestáns Pap* című gyakorlati szakközlönyről befejezem, kiemelvén, hogy ott is, hol a tartalommal vagy a dolgozat formájával egyetérteni nem tudok, nem ártani, hanem használni akartam a jó ügynek, és hogy biztos reményem, ^miszerint e lap nemcsak életképes, hanem áldásos hatású s leend ! BIERBRUNNER GUSZTÁV. RÉGISÉGEK. Az átányi ref. egyh. története. (Folytatás.) Az átányiaknak folyamodásukban ki kellett mutatni a legfőbb okot, a lelkek számát, mely az átányi anyaegyházban 1112, a hozzá tartozott leányegyházakban 100, összesen 1212 lélekre rúgott. Folyamodásukban érintett azon szűk volta imaházuknak, mely szerint 280 léleknél többet befogadni nem képes, hitelt nem nyervén, megyeileg kiküldött kőmíves mester szigorú ellenőrzés mellett teljesített felmérése tolytán az átányi gyülekezet, igazságos kérelme kiderülésének dacára is, óhajtott választ nem kapott. A kir. Felség zsámolyához intézett több rendbeli legalázatosabb esedezésök folytán végre-kegyelmes meghallgattatást nyert az átányi ref. egyház kérelme 1779-ben a kir. kegyes engedély eme szavaiban: »S i nihil obstat petio eorum conformiter a dmittitur a e d i fi c a t i o. * Ezen kir. kegyelmes resolutio vétele után ismét a tétlenség évei borultak az átányi ref. egyházra, mignem ugy a kir. Felséghez, mint Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyéhez, különösen akkori főispán és egri püspök gr. Eszterházy Károlyhoz intézett sürgető kérelmeikre az | átányi elöljárók folyamodására 1781-ben megyeileg véj geztetett, »hogy az átányi ref. egyház foganatba veendő I temploma nagyobbításához a jelenben fenálló templom fala mellett hosszában két-két öl »delineáltassék*, ! melynek végrehajtására Halasi Márton első alispán, 1 Q u a d r y Kristóf kőmives mester megyeileg a helyszínére ki is küldettek. A delineationális munkálat fájdalommal tölté el az átányi ref. egyház híveit, a mennyiben az a hívek Uivánsága és kérelme ellenére történt. Nem is ok nélkül; mert ennek teljesitése által a fenálló templom bolthajtással ellátott egy részének (sanctuarium) teljes lerombolása s e miatt az egyház részéről érezhető tetemes károsodása mellett a fenálló imaház végébe megyeileg rendelt delineationális építkezés alakját ferdévé, hangtauilag teljesen célszerűtlenné tenné, mint ezen állitások igazságát a ma is meglevő imaház s delineationális terv világosan kimutatja. Fájdalmas érzéssel s alázatos kérelmeikkel járultak ismét az egyház hívei a megyéhez, s annak fenebb említett főispánjához templomuk halasztást nem szenvedő nagyobbításáért, míg nem idő múlva a megye által adott ujabb tervvel lepettek meg, mely a templom északi és déli oldalaihoz ragasztandó 2—2 öl szélességben leendő nagyobbítást engedélyezett. De ebben sem volt köszönet, mert ezen terv foganatba vétele által mind a sziláid anyagok, mind a faneműekben, különösen a tetőzetben leendő építkezést tetemesen s csaknem elviselhetlenül terhelné s mind annak dacára sem alakban, sem használati célszerűségben nem növelné* ezen terv is mellőztetett. Ujabban a megyét és főispánt keresték meg alázatos folyamodásukkal, melyben hangsúlyozták »a karoknak már darab időtől fogva gerendákkal, oszlopokkal való támogatását, továbbá a szorongás és tolongás miatt lehető leszakadását és ez által Felséges királyunk sok hív jobbágyainak történhető halálokról s inegölettetésekről való szünteleni rettegést, míg az útak fel nem bomlanak, a szükséges materiálékat meghordatván az időnek kinyílásával templomuknak nagyobbításához hozzá foghatni és körülötte tétetendő munka1 , mennél hamarabb elvégezhetni,* — alázattal kérelmezik. Ezen 1781. febr. 12. kelt folyamodásra, 1781. ápril 19-én gróf Eszterházy Károly püspök és főispán elnöklete alatt tartatott megyei gyűlés határozása folytán Halasy Márton alispán, Ugranovics Kristóf főszolgabírónak a helyszinére s ad faeiem 1 o c i* kimenetelét, és az egyház többszöri folyamodásaiban kérelmezett, s az erre vonatkozó templom épitési terv C. botűvel jegyzett rajz szerinti kimérését elrendelte. Elrendelte továbbá ezen megyei határozat, hogy az ez ügyben kinevezett, s a helyszínén megjelenendő szolgabíró szoros vizsgálat tárgyává tegye ugy az építkezési anyagok alkalmas mint elégséges voltát, valamint az építkezésre szükséges és megkívántató pénzösszeg valóságosan kezeik közt létezését.
