Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

gyönge arra, hogy külön-külön iskolát tartson fenn, azt az észszerű modus vivendit gondolták ki, hogy népne­velési tekintetben egyesülnek. Az egyességben ki van kötve, hogy hetenként kétszer, mindenik felekezet tanu­lói vallástanitásra saját iskolájokba járnak, a többi tan­tárgyakat pedig közösen hallgatják ; az igazgatás 3 évenként változik az által, hogy az iskolaszéket hol egyik, hol másik felekezet tagjaiból alkotják meg. Rend­kívül fontos ez a határozat! Nézetünk szerint, vegyes prot. lakosságú községekben, hol két vagy három prot. iskola csak tengődik, -s ha meg nem élhet menten községivé alakul át: a bözödiek példáját kellene irány­adóul venni ; mert. erőtlenségünk mellett csak is ezen az úton, viribis unitis tarthatjuk meg apró gyülekeze­teink iskoláit a protestantismus nagy elveinek szolgá­latában, * A badeni kamarában legközelebb szóba jött azon javaslat ellenében, hogy a papok, akár katholicusok, akár evangélicusok képviselői mandatum elfogadhatásától eltiltassanak, az egyházi főtanács Karlsruhéban hatá­rozott állást foglalt, körlevelet intézvén a papsághoz, melyben kimondja, hogy miután a mai állam nem puszta rendőri intézmény, hanem oly szervezet, melynek az egyház is lényeges alkatrészét képezi : a papságnak nem csak joga, hanem polgári kötelessége az államélet minden működésében tényleges részt venni. Minthogy azonban az egyháznak más, magasabb feladata is van, a politikai foglalatosság nem lehet a papságnak főhi­* Gyászhirek. Idősb Szathmári Király Pál nincs többé! Felejthetetlen barátunk halála nem­csak azokat érintette fájdalmasan, kik körében élve szép, nemes lelkét közelebbről ismerték, hanem az egész nem­zetet és különösen a ref. egyházat, melynek a boldogult egyik leghűbb fia és a szónak igaz értelmében, valódi oszlopférfia volt. Szathmári Király Pál kora fiatalságá­tól fogva a közszolgálatnak szentelte tehetségét. A negy­venes években ungmegyei alispán, a koronásás után Tornamegye főispánja volt. E? állásáról évek előtt le­mondott s családjának, gazdaságának és a prot. egyház ügyeinek élt. Mint az alsóborsodi egyházmegye segéd­gondnoka, úgy az egyházmegye mint a tiszáninneni egyházkerület gyűlésein mindig megjelenve, buzgón mun­kálódott egyházunk fölvirágoztatásán. Mindig melegen érdeklődött a közügyek, a művelődési törekvések iránt, s Borsodban a legtiszteletreméltóbb nevet vivta ki ma­gának. Kitűnő gazda volt, s a mellett zsolcai kastélya a vendégszeretet, jótékonyság és más magyar erények cultusa által lett széles körben ismeretessé. Nemesszivii özvegye Plathy Ida urnő, s egész családja oly férfiút gyászolnak benne, akit nem lehet feledni soha! Lapunk­ban egyelőre csak jelezzük elhunytát, de méltán meg­várja a közönség, hogy bővebb necrologot olvashasson róla, melyről az iránta nyilatkozó kegyelet kétségkívül fog is gondoskodni. Az elhunytáról kiadott gyászjelentés így szól : „Özvegy Plathy Ida, idősb Szathmári Király Pálné, — fia Pál s neje Szathmári K. Vilma, leányká­jok Ida, — leánya Szathmái-i K »Anna, — testvérei Szathmári K. László, — Szathmári K. Borbála, Borbély Lászlóné s férje — úgy leányok Paulina br. Nyári Sándorné — férje, úgy gyermekei s több rokonok ne­vében is mélyen szomorodott szívvel jelenti idősb Szath­mári K. Pálnak Bpesten íebr. 3-án reggel 4-kor élte 68-ik, boldog házasságának 34-ik évében több ideig tartott gyomorbeli szenvedés után történt gyászos elhunytát. Az elfelejthetetlen férj, apa, testvér, szerető rokon, min­denki iránt igaz emberbaráti szeretettel viseltetett tiszta­keblű hazafi hamvai felett febr. 4-én d. u. 4 órakor bpesti lakásán a ref. egyh. szertartása szerint tartott ima után, a kedves elhunyt hideg tetemei borsodmegyei fel­sőzsolcai lakására vitetnek, hol 6 án lesz a végtisztelet s onnan Boldvára családi sírboltjába helyeztetnek el örök nyugalomra. Áldás és béke áldott hamvaira !" — Az udvarhelymegyei peteki ref. egyház nyug. tanítója Nagy Sándor, ki tanitói hivatalát 58 évig vi selte s egyszersmind a községnek sokféle ügyeiben tanácsadója volt, m. hó 9-én kisértetett örök nyuga­lomra.— Torockai Pál a békésgyulai ref. egyház nyug. orgonista-kántora, ki különböző helyeken 60 évig , szolgálta az Ur ügyét épen neve napján 80 éves korában elhunyt. Béke poraikra ! * Jelentés. Ezennel tiszteletteljesen jelentem, hogy dr. C r i e g e r n n e k, a Gr.-A.-egylet központi titkárá­nak, utolsó egyetemes gyámintézeti közgyűlésünk kedves vendégének, az eredeti fénykép után előleges engedélylyel itthelyt lemásoltatott s kitűnően sikerült fényképe nálam kapható. A tiszta haszon egy evang. egyházi jótékony cél javára fordíttatik. Ára egy kabinet-alakú fénykép­nek 1 frt, bérmentes ajánlott beküldés mellett 1 frt 20 kr. — A megrendelések mielőbbi eszközlését kéri Besztercebányán, Mockovcsák János T., ev. lelkész. NECROLOG. 1 Tiszt. Dorth Mátyás kiskéri ág. hitv. ev. lelkész folyó évi január 25-én délelőtti 1 ji ll órakor jobb létre szenderült el. A megboldogult 1847-ben december 19-én szüle tett Uj-Verbászon. Szülei néhai új-verbászi molnár Dorth János és ennek még életben levő neje Pfeiffer Katalin. Midőn a megboldogult mint az uj-verbászi elemi iskola növendéke a confirmálási kort elérte, boldogult nt. Becker Jakab, volt új verbászi lelkész és bács­szerémi főesperes, figyelmét magára vonta és ezen az egész esperességben közszeretetben álló lelki pásztor nem nyugodott addig, míg a tanulékony fiú szüleit rá­bírta, hogy fiokat a tudományos pályának szenteljék. így megkezdte Dorth Mátyás a gymnasiumi tanul­mányait Uj-Verbászon, folytatta Pozsonyban s bevégezte Szarvason, hol 1866-ban junius 30 án az érettségi vizs­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom