Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

fogva különféle alakzatokban nyilatkozik. Legyünk igazságosak. Ha a haladó kor szelleme megizleltette a néppel az emberi jogokat, úgy a magasak is fontolják meg a kor igényeit s tudjanak féket vetni korlátlan vágyaiknak. Ezt követeli a kölcsönösség, méltányosság, humanitas. Hogy aztán dacára a legjobb akaratnak fognak találkozni mégis imitt-amott kihágások, azt előre jósolhatjuk, mert a rosz az emberi természetben rejlik, amely létezik Kain óta s talán el sem múlik, míg a naprendszer meg nem változik, de talán elérhetjük mégis azt, hogy a nyugtalanság és elégületlenség nem lesz oly kirívó s oly általános, mint amilyen. BRÓZIK TITUS, túrócmegyei háji ev. lelkész. a , Székfoglaló beszéd-*) Felolvastatott a sárospataki főiskola imatermében, 1878, jun. 24-én. Ft. egyházkerületi küldöttség, mélyen tisztelt közönség ! Az exegesis tanárának bő alkalma van, működése közben, két nagy bajunk felöl hamarosan meggyőződnie ; t. i., hogy nincs megbízható biblia fordításunk és alig van exegetikai irodalmunk. Amannak hiányát érzi már ma minden művelt protestáns, ennek a termékei pedig nem sok fejtörést okoztak idáig senkinek; holott tanulmányozásuk megkönnyítené a bibliafordító munkáját épenúgy, a mint tanúlságos lehetne az elfogultra, ki a szabadabb szárnyalású theologiai irányt szereti el*) E becses értekezést a következő érdekes levél kiséretében vettük: „Ez ideig, több más fontos okon kivül, főleg azért nem gondoltam e beszéd közzétételére ; mert a Ft. tiszáninneni egyházkerület nyári közgyűlése, amelyen székfoglalómat valaki kinyomatásra ajánlotta, azzal az érvvel hárította el magáról a kiadói gondot, hogy: ,nem hozna székfoglalóm anyagi hasznot.® En aztán hozzá gondoltam ez Ítélethez, hogy talán szellemi hasznot sem s betettem megillető helyére: az asztal fiókba. A s

Prot. Cgyh. s isk, lap.* egyik közelebbi száma azonban s abban épen a Szentkúti név alatt megjelent közlemény, arra a határozatra birt, hogy székfoglalómat a papiros halmazból kikeressem. Emiitett közlemény ugyanis, Mitrovics tiszttársam kitűnő „Egyházi Szónoklattana® felett lelkesedve, sajnálattal emliti fel, hogy nincs theologiai irodalomtörténetünk. Igazsága van s jó helyen kopogtat, amidőn Mitrovicsot buzditja annak megírására. Nagy, égető szükségünk van arra, szerintem is. Hittan hallgatóink legnagyobb része annyira szereti anyanyelvét, hogy szinte fél más nyelvet tanulni, hogy valami módon a magáét el ne felejtse. Ezért is; de meg még inkább theologiai irodalmunk lehető önállósítása végett, mindent meg kell tennünk, hogy egy theologiai irodalomtörténet útját megegyengessük. En, az én székfoglalómmal, ilyen magasabb érdeket igyekeztem szolgálni s a Szentkúti által kifejezett s az én lelkembenis régebben élő kivánságra , alkalmi feleletnek tartom ennek hirlapi közzétételét. Nagyon megvolnék jutalmazva, ha székfoglalómmal a theologiai irodalomtörténet Írójának, csak némi segítségére is lehetnék.* Radácsi György. kárhoztatni, a nélkül, h|gy módjában volna ítéletét fá radságosan szerzett ismeretekre építeni. Ezeket a nagy részben elfeledett, theologiai irodalmunk régi jobb napjaira emlékeztető, soha eléggé nem méltányolt szellemi termékeket óhajtom én, e reám nézve ünnepélyes órában, fölidézni s közülök a rendelkezésemre álló idő kimért volta s tanszékem érdekei miatt, különösen épen azokat, a melyek az ó szövetségi kánon körébe tartoznak és pedig, a mennyiben a székfoglaló beszédektől bizonyos programmszerűség is meg' követelhető, — különös figyelmet fogok fordítani azok írásmagyarázó álláspontjára. Bod Péter, midőn a , Magyar Athenás*-ban tar-r talmi rokonság szerint csoportosítja az általa többé kevésbé ismert magyar műveket: 11-re teszi azok számát, a melyek az ó szövetség egyes könyveire való magyarázatokat tartalmaznak. — Hogy mennyire hiányos és téves ez összeállítás, a felől könnyű meggyőződnie annak, ki Bod említett Athenását s ama 11 művet csak kissé tüzetesen is tanulmányozta. Ezek között ugyanis csupán 5 van olyan, a mely az írásmagyarázás nevet szorosabban megérdemli, a többi predikátiókat tartalmaz; igaz, hogy oly modorban, a melynél fogva több-kevesebb igényük lehet az írásmagyarázó művek csoportjába való bejuthatásra. — Oly művek azonban, a melyekről pedig maga Bod is megemlékezik, mint példáúl: Bencédi Székely István magyarázatos zsoltár fordítása és Melius Juhász Péternek ^Az két Sámuel és az királyok két könyve", s ugyancsak Meliusnak szent Jóbja kimaradtak a csoportból; holott ő maga mondja Melius említett Sámuelére, hogy az „igen jó munka, ha az egész bibliát így adhatta volna világra, bizony drága dolog lett volna" (M. A, 172. 1.) — Úgy látszik, hogy a derék Bod Péter kénytelen volt a csoportosításra nézve, egyes könyveket illetőleg, csupán a cím után indulni el. Nekem tehát, midőn az ó szövetségre tartozó magyar műveket s szerzőik írásmagyarázó álláspontját kívánom megismertetni, ki kell egészítenem a Bod-féle csoportozatot, a Bencédi Székely István 1548-ban kelt zsoltáraival, Melius jelzett két művével s ez így kiegészített csoportozathoz kell csatolnom Göböl Gáspár Uj vélekedését, Warga István Exegetica theo-1 o g i á j á t és Dr. Ballagi Mór Bibliai tanulmányait. E művek 1548-tól 1868-ig keletkeztek, tehát 320 esztendő exegetikai termelései. Összesen 18 mű s közülök három a 16-ik századot ; 11 a 17-iket; az egyetlen Göböl-féle a 18-ikat, a két utolsó pedig a 19-ik századot képviseli. Az utóbbiak szintén nem szoros értelemben vett exegetikai művek, de az ó szövetség tüzetes tanulmányozásának tiszteletre méltó eredményei s nélkülök az exegetikai gondolkodásnak hazánkban nincs története. Az első mű ezek között időrendileg a Bencédi Székely István-é 1548-ból.