Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

Huszonkettedik évfolyam. G. mw* Budapest, 1879. február 9. PHOTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési cLIj: Helyben házhozliordással s vidékre po8tai küldéssel félévre 4 ft. 60 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes Hzámú példányokkal mindég szolgálhatunk. Socialdemokratia-A merényletek napirenden vannak. Az uralkodók tartózkodva érintkeznek a nagy közönséggel. A gazdagok kétkedni kezdenek vagyonúkban. A kormányok legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlnak. A rendőrök kettőzött számmal, kettőzött figyelemmel foglalják el állásukat. A pápa, ő szentsége, ír encyklikát. Háború van üzenve a szólószabadságnak, sajtószabadságnak és a szabad gyülekezési jognak. A lapok hasábjai baljóslatúak. A nép kíváncsian lesi a közeledő változások bonyodalmait. S egyik állam hasonlít a másikhoz. Németországban Bebel, Lassalle, Marx hova tovább nevezetesebb alakokká fejlődnek; Angolországban a , chartista"-féle mozgalom óta akadni a titkos szövetségek nyomaira, habár a létrejött munkásegyletek („Trades Unions" — „Amalgamated association of Miners* — „Durham Miners association") nagyban elejét vették a már elharapódzott rosznak • Belgium, mint iparállam kiválólag alá van aknázva; Oroszországban a nihilismus és az agrarkommunismus csak lesi a kedvező alkalmat, hogy gyümölcsözzék, Ausztriában Tanschinszky, Oberwinder, Scheu szintén ismeretes nevek; Magyarországon dr. Csillagh és Frankéi hangoztatják az ébredést; Spanyolországban a szakadatlan összeesküvések az internationáléban concentrálódnak; meg van mérgezve Olaszország, nem különben Svájc stb. stb. . . . Egész Európa mint egy egységes hálózat át-át van szőve a socialis intriguák egyes szálaival, a melyek kétségenkivűl nagyobb átalakulásokra céloznak az államban. Ugyan hova vezetnek e mozgalmak? Talán elenyésznek minden nevezetesebb eredmény hátrahagyása nélkül, mint sok egyéb mozgalom? Talán szigorú rendszabályok s erélyes államintézkedések elfojthatják majd a már vérré vált s évek óta érlelt törekvéseket ? Sikerülni fog talán a baj egész nagyságában való kitörését elnapolni, azonban az államok ilyetén reaktiója, amely csak szigor, száműzetés és megaláztatással akarja a bajt orvosolni, — annál inkább élesztendi a felingerűlt népben az aktiót. S Németországban a csaknem félmilliónyi választó testület, amely a közelmúltban 12 képviselőt tudott a birodalmi gyűlésre küldeni socialdemokratikus érdekei megvédése céljából, bizonyára egy oly szám, amely egykönnyen le nem bilincselhető, s amely, ha talán bizonyos időre elhallgat is, de gondolkozni nem szűnik meg s talán ideiglenes hallgatagságában csak erőt gyűjt a rettenetesebb kitörésre. Hogy e tények nem kis gondot szereznek az illető kormányoknak s talán a nyugalomszerető társadalomnak nagyobbat is, mint egyelőre elgondolni lehetne, nem képezhet vitatárgyat, mert már is a folyó intézkedések igazolják a tények fontosságát. Az erélyes intézkedések nyesdelik a veszedelmes fattyú kinövéseket .... ám a baj forrásának teljes ismerete, még csak sejtelemben látszik kifejezést találni. Igeu, mert p. o. ő szentsége, Xlll. Leo, aki mindenesetre kiváló személyiség, a baj forrását egyenesen a protestantismusra hárítja vissza, s f. évi januáriusi encyklikájában határozottan oda nyilatkozik, hogy ,,a hitújitók, akik a XVI. század óta megindították a kath. egyház ellenében az őrült hátborút — elhintették volna a nép közé egyszersmind a vallástalanságot s vele a socialdemokratia magvát." — 11