Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

,Az első poroszországi generális synodus, hozott határozataiban fenyegette az evang. paroehíák jogait, a lelkészek tan-függetlenségét, a tudomány szabadságát, az állam és községek iskoláikat illető alkotmányos jogait, sasynodusban domináló pártok megpróbálták kijátszani a még csak imént szentesitett egyházi alkotmányt s elfojtani minden liberális irányzatot lelkészeknél, egyházaknál. Ez az út az egység felbomlására vezet. A helyett, hogy népünket Róma növekedő beavatkozása elleni sorakozásra, a vallási közönbösség megszüntetésére buzditanák ; a helyett, hogy egy nagy német nemzeti egyház egységének útját egyengetnék, elhagyták a reformatio és az evangeliom szellemét. Lelkiismeretünk, nemzetünk és a ref. egyház iránti szeretetünktől indittatva nyiltan és ünnepélyesen protestálunk efféle antiprotestans szellemű határozatok ellen. Tovább is ápolni kivánjuk azt a szellemet, mely a pápaság láncait széllyeltörte; tovább is szigorúan kívánunk sáfárkodni az őseinktől reánk maradt örökséggel.* „Hogy pedig ez az előttünk oly kedves evangeliomi szabadság és igazság öröksége általunk fentartathassék, erélyes ellenállásra hívjuk föl a protestáns egyházak tagjait: vegyenek tevékeny részt az egyházi választásokban, gyakorolják és védjék meg alkotmányos jogaikat, bátran sikra szállva s el nem tántorodva a keresztyénség alapigazságai meliett." r Eles küzdelmek következnek hát Poroszországban is a liberálisok és orthodoxok között; reméljük, hogy a küzdelem az orthodoxia rozsdás láncainak szétszaggatásával fog végződni, mert csak ez esetben áraszthatja a protestantismus Poroszországban is jótékony sugarait. Hírlik, hogy Manning angol bibornok kevés idő múlva Rómába megy, hogy újra kifejezést adjon azon régi óhajának, mely szerint az Angliában létező vallási testületek egyedül a püspökök hatósága alá helyeztessenek, a helyett, hogy mint most, kívül lakó főnököknek engedelmeskedjenek. Ezt az inditványt a római congregatió egyszer 8—2 ellen elvetette, azt hozva föl okul, hogy egy ilyen eset alapjában forgatná föl a kanonikus törvények és több pápák bulláival felállított rendet. Azt sem tévesztették szem elől, hogy ha ez az elv elfogadtatnék Angliára nézve, más országok püspökei is hasonló concessio-kéréssel állanának elő; ezen felül a szerzetespapságnak világi papsággá kellene változnia, a mennyiben, ilyen engedély megadása után, a rendfőnökök nem kötelezhetnék alattvalóikat a törvény tiszteletben tartására, a püspök meg nem competens ilyen ügyekben intézkedni. Manning bibornok ezen elutasítás dacára sem nyugszik, hanem párthíveket kiván szerezni. Egészen uj szempontból eleveníti föl a dolgot: illetékességi kérdést csinál belőle. Azt állítja, hogy az egyházi testületek jelen kormányformája valódi bitorlása a pápa auctoritásának, mint a ki ezen testületeknek sem szabályait nem módosíthatja, sem törvényhatóságot nem gyakorolhat fölöttükmivel olyan privilégiumoknak örvendenek , melyekkel, ha akarják, még a pápa egyedüli képviselőinek, a püspököknek privilégiumait is kijátszhatják. Az angol prelátus kérelme valószínűleg újból viszszavettetik. Ha e kérelem megadatnék, az angol kath. egyház Rómával szemben épen olyan függetlenségre jutna, mint a milyenre jutott a franciaországi egyház Bossuet idejében. Belgiumban is a gallicanismuis kezdi fejét felütni. Dechamps úr, malinesi bibornokérsek, a belga klérus feje egy nyilakozatában azt merte mondani, hogy a püspökök hangját előbb kell meghallani, mint a pápáét, s a szent székkel szemben bizonyos függetlenségre látszik törekedni. Voltaképen a tüzes prelátus a mostani pápát nagyon mérsékeltnek találja s ebből származnak függetlenségi ábrándjai. A katholikus papok mindannyiszor nagy lármát csapnak, valahányszor egy nem épen hétköznapi ember tér át a katholika vallásra s nem győzik világgá kürtölni az egyház ujabb és ujabb diadalát. A protestánsok nemcsak hogy zajt nem csapnak efféle dologból, sőt tíz közül kilenc ^esetben ignorálják; de azért ne gondolja senki, hogy az áttérések a ritkaságok közé tartoznak, mit Butler úrnak „ A római egyházból a legújabb időben kilépett papok, barátok, apácák, papnövendékek stb. lajstroma* cím alatt megjelent füzetkéje bőven kimutat. A lajstrom nagyon hosszú, melyből nem hiányoznak kitűnőségek sem. Van közöttük egy püspök, két apostoli vicarius, két apát, egy prior, két kanonok, három zárdafőnök, 23 (nagyobbára theologiai) tanár; 24 doktor theologiae; három a szent inquisiti óból, négy hivatalnok a pápai udvarból stb. A Renaissance után HETESY VICTOIÍ, lelkész. IRODALOM. Evangyéliomi lelkészi tár. Szerkeszti és kiadja Celder Márton előbb hittérítő, jelenleg felsőbányai leik. Főmunkatársak: Láng Adolf, pestmegyei ev. esperes, Gulyás Lajos nagybányai ref. lelkész. I. évfolyam, I. füzet. Nagybányán, nyom. Molnár testv. A fáradhatatlan buzgóságu Celder Márton, ki irodalmilag annyit termel, hogy lapunk szűk tere műveinek még registrálását is alig birja meg: ezen uj vállalatában, prot. szószékeink hatását, evangyéliomi szellemben írott s a kor és mívelődés előhaladott igényeinek megfelelő egyházi beszédekkel szándékozik előmozdítani. Örvendünk, hogy a Prot. Pap immár nem egyedül fárad a gyakorlati lelkészet terén; mert nekünk protestánsoknak az igehirdetésben