Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

És mit csinál a szegény tanitó a többi tengernyi tantárgygyal ? Tanítja külön-külön mindegyiket, amenynyire azt imitt-amott összekeresgélheti ; hisz arra mind külön-külön tankönyvet vétetni : az ugyan drága tudomány volna; pedig hiszen ez az egyetlen megoldása a dolognak. Persze ehez az esperességek és egyházak egyházi és világi elöljáróinak kellene hozzá szólni első sorban ; vagy nyomatékosabban mondva : hozzá látni; de lelkészeink F világi elöljáróink is a régi formák közt nőttek fel; pár nap előtt is olvastam egy »inspector úr® levelét, melyben az előttünk fekvő kis Encyclopaediáról elmondja megjegyzéseit, s ezekből az tűnik ki, hogy ő az encyclopaedia alatt a »magas* tudományok rendszeres csoportjait képes felfogni : az elemi tanitás encyclopaediai módszeréről ideája sincs. Az elemi encyclopaediának nem az a célja, hogy rendszeres tantárgyakat mutasson be egymás mellett, hanem hogy az ismeret anyagát, melyet az egyes tantárgyak külön, rendszerben nyújtanának, — úgy foglalja egy nagyobb keretbe, hogy ott a különféle ismeret anyaga mintegy fölolvasztva a rokon tárgyakkal csoportosuljon ; fölolvasztva, mondom, fölbontva, egymás közt elvegyítve, amint részeik összeköttetésbe jöhetnek. Ilyen keretnek nagyon alkalmas a földrajz. Egy képzelt utazásnak vehető az egész. A gyermek bejárja az egyes országokat s nemcsak a hegyekkel, vizekkel, városokkal, szóval a speciális földrajzi tárgyakkal ismerkedik meg, hanem a föld terményeivel is, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, melyek aztán természetrajzilag vannak ismertetve; így megismerkedik részletenként az állattan, növénytan, ásványtan stb. ismeretanyagával ; a magyarázó tanítónak jutván a feladat, j hogy miután a tanuló már sok állatot, növényt stb. részletenként megismert, végül azokat egy kis rendszerbe csoportosítsa. Ez az elemi encyclopaedikus módszer. Nagyon helyén van tehát, hogy egyszer már valaki kilép a síkra és azt mondja : itt van ! íme egy modern népiskolai encyclopaedia magyar nyelven megírva! — Nem fordítva ! Itt van. Olvassuk el s vizsgáljuk meg. Az előttünk fekvő munka csak kísérlet, nem is akar egyéb lenni. Hogy a szerző maga is csak experimentál véle, mutatja a címlapon tett megjegyzés : »kizárólag az aszódi ev. népiskola számára." Először a maga iskolájában tesz vele próbát. Szorgalmas tanulmány az egész, melynek alkalmazását először maga akarja megpróbálni. Ez azonban nem zárja ki, hogy mások is meg ne ismerkedjenek vele ; sőt óhajtandó volna, hogy mentől szélesebb körben terjedjen el; a szorgalmas mű s maga a dolog fontossága is megérdemli azt ; mert az csakugyan páratlan tünemény nálunk, hogy egy vidéki néptanító azt a fáradságot vegye magának, hogy a ta- | nitás modern elvének mentől célszerűbb alkalmazását | szorgalommal tanulmányozza, arról munkát irjon s kiadja a maga iskolájának jóvoltáért! Az előttünk fekvő mű azt bízonyitja, hogy a szerzőnek nemcsak hivatása van az encyclopaediai előadásra, hanem tehetsége is ily tankönyv megírására. A munka elején még nem tudott teljesen szakítani a hagyományúval : keretét még a régi definiáló móddal kezdi; de már Európától kezdve jól megy ; az egyes tartományok ismertetésébe beleolvasztja a többi tantárgyak anyagát. Legszebb része a műnek „Magyarország4

, melyben már egészen helyesen az iskolából s a szülőföldről indul ki. A Duna leirásában igazán költői ihlet szállja meg E kis részlet oly kedves, olv kedélyes, hogy ritkítja párját. Kár, hogy az utána következő vasúti utazás nincs címmel különválasztva a Duna leírásától. El kellett volna választani, mert nagyon liosszu pausát csinál a földrajzi előadásban. Leghelyesebb lett volna oda iktatni, hol a tanuló már fokozatosan megismerkedett a hazával; tehát az eszményi utazás végére, még pedig külön rovatban. Azonban így is, a mint van, a kis mű egyike népiskolai irodalmunk legnevezetesebb tüneményeinek s méltó rá, hogy mentől többen megismerjék. Tudomásom szerint szándéka a szerzőnek, ha e próbája másoknak is megtetszenék, a művet átdolgozva szélesebb alapra fektetni, bevonva abba a többi földrészt is ; úgy"adni át aztán a nyilvánosságnak közhasználatra. Őszintén kívánom neki a legfényesebb sikert! CSENGEY GUSZTÁV, gynm.ftanár. BELFÖLD. Missió és annak kapcsában mi a teendőnk ? Miveljtink jót mindenki iránt. Gal. 6, 10. Missió, e szó oly magasztos, oly szép, ha keresztyén szempontból veszszük, hogy alig találunk valami foglalatosságot, hivatalt, a keresztyén élet terén, mely ezt felülmúlja. Ez feltételez tiszta jézusi szeretetet, ez önmegtagadást követel, ez tünteti fel az áldozatokra kész szívet legszebb fényben. Lang úr külmissiót akar; az szépen hangzik, de hol vannak a hozzá megkívántató eszközök ? Hagyjuk e dicsőséget az angoloknak, kik e célra szánt milliókkal rendelkeznek, a németeknek és svájciaknak, kik saját iskolai és egyházi ügyeiket már rendezvén, segíthetnek mások baján. Kockáztatom itt e kérdést: valyon oly boldog helyzetben vagyunk mi már, hogy magunkról, a hozzánk legközelebb eső, minket környező, édes honunkhoz tartozó testvéreinkről már gondoskodnunk nem kellene ? Mi magunk nem segíthetünk, nem vagyunk képesek a sebekre enyhítő vagy gyógyító szereket alkalmazni, a mit teszünk az csak palliativ szer. A jó és kegyes