Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

Ezr. száma Toborzási központ. Elesett Sebe­sült Eltűnt Össze­sen 61 Temesvár — 5 — 5 68 Szolnok 5 17 — 22 70 ^Besztercebánya — 1 — 1 71 *Trencsén 1 6 -7 76 *Sopron 1 7 1 9 78 375 21 474 E kimutatásból kiviláglik, hogy legsúlyosabb vesz­teség a debreceni gyalog-sorezredet érte, mely Hajdú-, Bihar-, Szabolcs- és Krasznamegyékből egészíttetik ki, más szóval a debreceni, érmelléki, alsószabolcs-hajdu­kerületi és a szilágyszolnoki ref. egyházmegyék terüle­téről. A debreceninek 172 főnyi vesztesége után követ­kezik a nagyváradi 64, a kecskeméti 62 prot. lélekkel. Ami a végeredményt illeti, a föntebb előadottakból kitűnik, hogy mindössze 507 prot. vallású vitéz vérzett vagy tűnt el Bosznia kopár bércein, kik közül ma­gyarországi illetőségű volt 495, ausztriai 12. Nézetünk szerint Sionunk őrtállója e központi egyh. lap ; ezt a kötelességét teljesítette most is, midőn elvérzett hitfeleinknek szentelt néhány megemlékező szót. Béke lengjen azon hitfeleink kihűlt hamvai felett, kiknek osztályrészökűl jutott, hogy a háború dúlás ainak kellett áldozatul esniök ! BOANERGES. KÖNYVISMERTETÉS. A Dávid Ferenc-emlékünnepen mondott beszédek jellemző ismertetése. (Vége). A papság szerezzen a tudomány különböző ágaiban jártasságot, bírjon a dolgokról szilárd véleménynyel, legyen meggyőződése. Isten templomát világi ismere­tekkel és gondolatokkal is fel kell dicsőitni. A termé­szettudomány, köz- és nemzetgazdaságtan, bölcselem, történet, művészet mind beillenek a templomi szószékbe, nem dicsekedésül, vagy a világi szónokokkali versenyzés ösztönéből, hanem hogy az emberek szellemi, erkölcsi és vallásos oldalaira az által is fölemelőleg hasson. Csak emelkedett gondolatok, az emberek iránti élő rokonszenv, szükségeik és küzdelmeik megismerése által lehet az egyházi szószéket régi fényébe visszaállítni s a világival versenyképessé tenni. Ha a pap köznapi dolgokat beszél, C r e d o-ja a tudatlan többségé, elfelejti hivatá- ' sát, uszályhordozó vá lesz. Csak tiszta ismeretekben és ' közvetlenségüknél fogva is megragadó részekben és pél­dázatokban lehet szívre és értelemre sikerrel hatni. Ha az egyházi beszédekben uj gondolatok nincsenek, ha a pap a társadalom mozgató kérdéseit s az előmenetelét biztositó vívmányokat nem ismerteti, vagy maga sem érti, nem csoda ha hallgató nélkül marad, ha panaszol­nak ellene, hogy a hét hat napján a hetedikre valami élvezhetővel hallgatói elé állani nem képes. Tanulmá­nyozzák ők a nagy elméket, kik koruk szellemének kife­jezései és visszatükrözői, kik mélyebben pillantottak az örökkévalóság titkaiba, kikben a közvélemény magasb bölcseséget vesz észre. Ismerkedjenek meg a tudomá­nyos felfödözésekkel s ne kiabálják, hogy a korszellemi iránya istentelen, sőt ismerjék el, hogy a korszellem nem egyéb, mint az egyetemes műveltségi állapotok ki­folyása, mivel forrását, a lelket az isteni gondviselés lehelli az emberiségbe. A tudomány nem ellenkezik a vallással. A physikai erők vagy törvények absolut egy­ségének egymáshoz való viszonya (Correlatió) nem egyebet tanít, mint azt, hogy egy erő és kormányzó van a világegyetemben, az Isten, aki mindenekben minden, egy atya, akit imádnunk kell. Az erők folytonosságának felfedezett igazsága is nem azt tanítja-e, hogy az isteni inspiratio egyetemes és örökké tartó, mely körülöttünk, alattunk és felettünk, szóval — mindenütt van, hol a 1 élek kész annak befogadására ? Azért mind azon nagy emberek, kik minket örök igazságokkal, a természet törvényeivel és tényeivel ismertetnek meg, próféták s Isten intése és akarata igaz kijelentői. A természetben látjuk mi Istent a legfelségesb működésben. A természet törvénye Isten működő akaratja, s ezért gyakorlati vallásos kötelesség avval megismerkedni. A tudomány és felvilágosodás nem ellensége a vallásnak, sőt segítője. Felvilágosult lélek előtt a vallás még ujabb és magasz­tosabb alakban tűnik fel. Az ég és a föld, a fűszál és ember, mióta a tudomány kifürkészte, hathatósabban szólnak Isten mellett, mint bármi egyéb. A papság feladata tehát magas értelmű fejlettségre és alapos mű­veltségre tenni szert, hogy haladhassanak a kor szelle­mével s összhangzásba hozhassák a vallás örök igazságait a tudomány igazságaival. Ha azt teszik a templomi szószék ismét vissza nyeri tekintélyét és hatalmát. . . Ezen kivül legyen meg a pap lelkében amaz égből sugárzó lelki melegség, a belső ihlettség, az isteni hivatás. Ez égi hang ama szellemi erő, ama szent lélek, mely titkon és elrejtett utakon jő működésbe s az ember beléletét s benső világát leirhatlan módon átalakítja, s nemes és magasztos cselekedetekre ösztönzi. Ez adja meg a papnak az Istenben, Jézus tanaiban és az emberek erkölcsi javul­hatási képességében való hitet. Ha az ihletés ez égi áramlata a szellemi erő isteni forrásából folytonosan nem vegyül ter­mészetünkkel, elhervadnak a szívbeli kegyesség és vallásos érzelem gyöngéd virágai a rideg materialismus fagya s szele érintésére. Ha sok ihletett és hivatását mélyen érezni tudó papunk lenne, akkor buzgó vallásos élet pendülne meg mindenütt, a szószék visszanyerné vonz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom