Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

zetbe jutna, hogy iskoláit osztályonként rendezketné az, oly formán, hogy egy-egy tanitó vezetésére csak is két osztály volna bízva s ekkor sem több 80—90 tanítványnál. * Andrásfalvi ref. egyházunk (Bukovinában) folyó évi nov. 16-án örömünnepet ült. Ekkor történvén már második éve köztünk működő lelkészünk Tomka Károly ur hivatalba igtatása : Schiller Ferenc königsbergi lelkész s a galicia-bukovinai reform, egyházak seniora által. Ezen ünnepélyt a hadikfalvi és helybeli katholikus lelkész urak jelenléte is emelte. Sőt — a mi tán eddig pél- j dátlan jelenet —- az utóbbi még a templombani közreműködésével is megtisztelte, a mennyiben seniorunknak lelkészünket bemutató német beszédét a gyülekezethez, magyar nyelven, Ő tolmácsolta. Ennek végeztével a tisztelt senior, egyenesen lelkészünkhöz fordult s a megerősítő oklevelet kezeibe adva ama szép szavakkal bocsátá fel a szószékbe, a mellyeket nagy Magyarországon ily formán mondanak : „Menj fel már isten szolgája, a magasságos istennek székébe s kezd meg szent hivatalodat a könyörgés és tanitás által.* És Tomka Károly ur tanítása és egyházi beszéde olyan szép volt, hogy annak minden szavait lelkünkbe szeretnénk vésni. Kerekes Sámuel, gondnok és a presbyterek. * A hold lakosai. Fgy régimódi falusi mester azt magyarázgatta tanítványainak, hogy a holdban is emberek laknak. Egy furfangos sühedernek azonban ez sehogysem fért a fejébe, s azt kérdé, hogy „hát osztán hova lesznek akkor az emberek, mikor a hold fogyatkozik?® „Hát szegény — válaszolt egész komolysággal a mester — akkor azok is megfogynak!® Fi' des penes auctorem. * Gyászhirek. November 20. temettük el nagy részvét mellett Tengődön Boesor Lajos ref. lelkész korán elhunyt nejét Munkácsy Emilia asszonyt 37 éves korában. Nemeslelkü művelt hölgy volt az elköltözött, közszeretet és tisztelet környezte. Férje 15 éven által volt hű élettársát, két kis neveletlen fiúcska, kik veszteségöket nem is képesek felfogni : szerető jó anyjukat veszitek el. Áldás volt köztünk még élt, legyen áldott emléke a korán elköltözött nemesszivű hölgynek ! Gyönk, dec. 4. Poór József, ref. leik. — Magyar Károly, Miskolc városának pénztárnoka, ki egyszersmind a miskolci ref. lyceumnak is hű és ügyes pénztárncka volt, f. hó 5-én 56 éves korában elhunyt. A derék férfiú neve minden miskolci jótékony és közművelődési egyletnek pártoló tagjai sorában állott; a miskolci ref. lyceumi tanári díj növelési alaphoz évenkint 50 frtot adott, ajtaja tár-va állott vendégei, szíve barátai előtt. Béke poraikra! * Szerkesztői mondanivalók. Emi. régiekről; cikkéből megértettük, hogy önnek még ellenőrzési szemlére kell járnia, hogy V. urnák nem barátja, hogy V. urnák „egész múltja egy tabula rasa® (qu'est ce que cela?) stb. csak azt az egyet nem tudtuk megérteni, micsoda politika az, ha valaki merő gorombáskodással akarja bebizonyítani, hogy a papi fiatalság igy meg amúgy tanul, fárad, mívelődik ? Ily modorú és ilyen tartalmú cikkeknek sohasem volt helye lapunkban. — Prot. ébr. közöljük. NECROLOG. • A magyar nemzeti művelődés egy kitűnő zászlóvivője Toldy István, f. hó 6 án hosszas, fájdalmas betegség után 35 éves korában elhunyt. A boldogult, ki már annyi Ígéretet beváltott s kivel mégis annyi szép remény hanyatlott korai sirba : dicsőült Toldy Ferencünknek volt fia és tanítványa, kitől nemcsak véralkatát, de jó részben gondolkodási irányát is nyerte. Lánglelkü ifjúságának odaadó hévvel istápolt legszebb álma egy politikailag hatalmas, vagyonilag gazdag és társadalmilag művelt uj Magyarország volt. Mint egyik legtehetségesebb publicistánk, rövid élete egész folyamában mindig csak azt az utat kereste, mely e boldog országhoz elvezet, hogy az ország, magasztos eszményei szerint a lehető legrövidebb idő alatt s mégis tartós sikerrel alakíttassák át. Mint belletrista maradandó becsű műveivel emelte irodalmunkat, s mint hírlapíró, legkülönb volt társai közt; nem engedte magát semmiféle divatos áramlattól elragadtatni, nem tűrt parancsot, nem fogadott el az érvnél egyéb tekintélyt. Ilyetén gondolkodásmódja magyarázza meg az egyházi politika terén való szereplését. 1867. végén jelent meg tőle legnagyobb sensatiót okozott röpirata : „Az 1848-iki törvények s a kath. egyház Magyarországon. Elmélkedések az egyházreformról. Egy ultramontán papnak ajánlva.® Nagy esemény volt e munka megjelenése, mert irója, Toldy I. első volt kath. hazánkfiai közül, ki merészen, tehetséggel, egész határozottsággal szólalt fel az ultramontán-had sáfárkodásai ellen ; ő volt az első magyar kath. 1848 óta, ki nyíltan kimondta, hogy az Idők Tanuja, a Pesti Hirnök, a Religio, az összes kath. sajtó nem a kath. vallás és hívei érdekét védelmezi, melyet nincs is aki bántson, hanem a magas clerus avas kiváltságai mellett viaskodik szöges ellentétben mindnyájunk és édes hazánk üdvével. Mikor e munka megjelent, nagy hatását Kovács Albert, lapunkban igy jellemezte : „Azon jó madarakat (az ultramontán lapokat) mindenekfölött az bántja, ha valaki oly világos és határozott módon rántja le rólok szent csuhájokat, hogy a kevésbé tudományos és a komoly dolgokkal kevésbé foglalkozó közönség is kénytelen meglátni alatta a rondaságot, melyet takart. T. I. munkájának pedig ez egyik főelonye. Ha ismeri az olvasó Ballaginak polémiáját az ultramontanismus ellen, akkor T. I. munkájában kevés ujat fog találni ; de teljesen újnak találja az alakot. Ballagi a széles ismeretű és finom modorú tudós mindég kíméletesen állitja össze ellenök a legerősebb adatokat, szigorú logikával vezeti gondolatát az utolsó következtetésig, de ennek lehozását gyakran az olvasóra bizza, mert leirva igen erősnek találja. Természetesen a képzett olvasó befejezi a munkát s nagy élvezetet talál a remek fejtegetésekben, ellenben sokan inkább el sem olvassák, minthogy magok is gondolkoz-i zanak rajta. Ez az oka, hogy nem terjedtek el oly nagy