Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

gedtek az én embereim, bogy valamint a kath. pap nem mind Monokles, úgy a kálvinista pap sem mind Mokány Berci. Beszéltünk mi aztán még többet is ennél, de hát mit untatnám én öut e sok üres beszédnek ide firkál á. sával, csak azt emlitem még fel, hogy most már ok győzzenek meg példával engemet az ellenkezőről. Azt azonban kikötöttem, hogy hivatkozniok csak a közönséges plebánusokra szabad, s nem egyszersmind a magas főpapi méltóságokra is, (kik más mértékkel mérendők), mert az összehasonlitás esak így lesz igazságos. Persze hogy elálltak s el is fog állni mindenki, ki : hasonlóra vállalkozik, még ha azt nem veszi is tekintetbe, hogy a katholikus lelkészek sokkal számosabbak lévén e hazában mint mi, a több között többnek is kellene akadni olyannak a kijki válik. Vagy Franciaországban nem több-e a tudós mint Magyarországban s ^ Magyarországban mint Szerbiában ? De hát nem erről van szó — mondja ön. — Én nem azt beszéltem, hogy mennyit érünk mi másokhoz viszonyítva, hanem hogy semmit sem érünk összehason- | litás nélkül is. A tudományokban megvénhedt Ősök nyomdokain nincs többé a ki járjon ; ki jutottunk arra az elszomorító vidékre, .hol talán valódi életet nem is, hanem a szó teljes értelmében vegetatiot találunk csak.* Még áll a hatalmas ős erdőből egy néhány büszke cser, melyekre álmélkodással tekinthetünk. De majd ha ezek is kidőlnek?! Bizony ma holnap nem lesz közöttünk csak egy is, kire a .tisztelendő s tudós® cím valójában reá illjék. Papi ifjúságunkban nincs egy szemernyi nemes ambitió, nincs egy szikrányi munkakedv. Papi ifjúságunk nap-na-p után várja az ekklézsiát, de tolok mi semmit nem várhatunk. Mennyi vád. mennyi megtámadtatás ! és mennyi aggodalom a jövőre, ha e vádak mind igazak és ámenek. Az ember lelke elborul, sőt kétségbe esik, ha hallja önöktől, hogy mily nyegle s mily lelkiismeretlen tömeg kezébe van letéve az anyaszentegyház jövője; azé az anyaszentegyházé, melynek sorsa — az általános panasz szerint — most különben is olyan mostoha, melynek tehát munkabíró, lelkes, iparkodó s a hétköznapiságból magasan kiemelkedő pásztorokra soha nagyobb szüksége nem volt, mint épen napjainkban. Az ember lelke elborul s e borúban már ott zajlanak ama keserű könycseppek, melyeket nemsokára ontani fogunk a három százados épület omladékain, mint a .Siralmak* bánattal illetett dalnoka a szent város megrablott utcáin s megfertőztetett templomán az Örökkévalónak. És sehol semmi kilátás derültebb jövőre. .Széttekintünk — de egy-két igyekezővel találkozunk csak!4 ugy mondja ön. Nem ugy, édes Uram ! Van még talán közöttünk Ötven igaz s ha annyi nincs van harminc, ha ennyi sincs, van husz, de kettőnél mindenesetre több. Kegyelem e husz igazért a többieknek, nehogy általánosságban Ítélvén s büntetvén, az ártatlanok is megkorbácsol tassanak. | Nem akarom én azt mondani, hogy önnek az aggodalomra nincs oka, csak azt engedje meg, hogy a biztató jelek még sem hiányoznak egészen. Elismerem, hogy ha megméretnénk, nagyon hiányosaknak találtatnánk, csak azon meggyőződésemért ne ítéljen el, hogy a mi papi ifjuságunk nem lehet oly hitvány, érték nélküli, hivatását nem érző, egyházát meggyalázó s csupán hivatal után ásítozó, önmunkásság nélküli kártyakompánia, a minőnek ön őket lerajzolja. Nem tagadom, vannak ilyenek; ismerek közülök magam is néhányat, — de ezek bizonyára a jobb rósz mellett a kisebbét képezik. Bevallom, hogy a kimélet nélkül való pirongatást megérdemeljük, mert mulasztásunk temérdek, csak azt ne hagyja ön elhallgatnom, hogy elődeink között is voltak fogyatkozással teljesek, hogy a hanyatlás kora nem épen velünk kezdődik tehát, hogy ez oi-caégető feddéshez sem egyedül nekünk van méltó jussunk. CZINKE ISTVÁN. A felsőszabolcsi reform, e. megye őszi gyűlésének főbb tárgyai. A f.-szabolcsi ref. e. megye szokásos őszi gyűlését nov. 25—26-án tartotta meg Nyíregyházán. Miután buzgó esperesünk Nt. Nemes Benjámin ur betegeskedése miatt jelen nem lehetett, az elnöki széket Nt. Harsányi Sámuel legidősb papi tanácsbiró; segédgondnok ur sem levén jelen, az ő székét Pilissy László országgyűlési képviselő, mint legidősb világi tanácsbiró foglalta el s utóbbi tapintatosságának, gyakorlottságának köszönhető, hogy az úgynevezett .futó gyűlés4

vagy 70 tárgyat két nap alatt élénk érdeklődés mellett legombolyított. Mindjárt első helyen kifejezést adott a gyűlés szeretett esperese iránti rokonszenvének s betegeskedése iránti részvétét jegyzőkönyvileg határozta tudomására hozni. Az esperesi jelentésből sok örvendetes és szomorító eseményekről vettünk tudomást. Nevezetesen, hogy a mult gyűlés óta a segédlelkészek száma négygyei szaporodott. Tuzsérra rendeltetett Rác Gyula, Gégénybe Szűk Endre, Gemzaére Király Imre, Encsencsre G. Nagy Kálmán. Rác-Ujfehértó elhunyt lelkésze helyett rendes lelkészül választotta Kálmán Dezső debreceni segédlelkészt, ki hivatalában megerősíttetett. Nagy-Kállóban az elhunyt tanitó helyé Madár Jánossal, a debreceni jóhirű tanítóképezde végzett növendékével töltetett be. Szomorodott szívvel hallottuk, hogy Labonc István, a jákói kisded egyház magas kort ért és sok nélkülözéssel küzdött agg lelkésze október havában jobblétre szenderült. Emlékét és életének küzdelmeit az e. megye jegyzökönyvében örökítette. Az esperesi hivatal részére a tömérdek lélekölő másolás mellőzhetése végett sokszorosító gép vásároltat-