Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

mét az alvilágból felhivta. H a b a k u k próféta egy szellem által Júdeából Babylonba vitetett. Es a sátán volt az, ki Jézust a pusztaságba vitte 5 mire Aquinoi Tamás azt mondta: s

Ha egy testtel azt tehette , minden mással is azt viheti véghez/ Luther is, ámbár szerinte a bibliai csodák csak a gyenge elméjűek hitének ébresztésére, mint körték és almák a gyermek kecsegtetésére szolgálnak, még is ő maga sem emancipálta magát a csodahittől. Még 1581-ben Bodin, Franciaország egyik legtudósabb és legkegyesebb férfia, kinyilatkoztatta, hogy a boszorkányságnak tagadása nem más, mint istenkáromlás. Baxter Richárd még 1691. mindenkit rögzött sadduceusn a k nevezeit, ki a boszorkányságbsn nem hitt. A hires és kegyes W e s 1 e y 1768-ban irta, »a boszorkánysággal felhagyni, annyit tesz, mint a sz. Írással felhagyni/ És igaza volt, ha S

sz. írás* helyett a »sz. írás világnézetét* tesszük. Mert az egész boszorkány-, ördög- és csodahittől, mint a régi világnézettől szabadulni kell, mi által a biblia és a keresztyénség tulajdonképeni vallásos lényegében és becsében csak nyerni fog. Nézzünk csak a történelmi fejlődésre és a nagy felfedezésekre, melyek segítségével az emberi szellem a világegyetem valódi természetét és sajátságait megismerte. Mily egyszerű Ptolemaeus tana a földgolyóról, még sem talált számos pártolóra. A hatodik században Cosmas a földről azt tanította, hogy tányérformájú, mig Columbus annak alakját körtéhez, Laud érsek (f 1645) azonban az emberi szívhez hasonlónak állította. A feltevések köréből a tudományt tisztítani K 0-p e r n ik u s kezdé, ki már 1545-ben a napot és nem a földet állította a bolygók rendszere közepébe. Arra 1610-ben Kepler fedezte fel útját és futását. Galilei kikutatta uj távcsővével az égitestek igazi lényét és bebizonyította, hogy azok nem magasabb szellemek és istenek képei, mint Plátó és Arisztoteles tanították, hanem földünkhöz hasonló természetűek. Az uj mechanikus világnézet koronája azonban Newton nehézségrőli törvénye volt 1682-ben, mely minden égitest mozgását bolygórendszerünkben, tökéletesen megmagyarázta. Azóta a természettudomány felfedezésről felfedezésre diadalmasan sietett. Foucauld kisérletei az ingával bebizonyították földünk forgását saját tengelye körül. Kiszámították a napnak ugy mint földünknek tömegét és nagyságát, a világosságnak gyorsaságát, a villám természetét és a föld testének lassankénti kihűlését, melyhez több millió év szükségeltetett. Körülbelől 60 igen egyszerű elem fedeztetett fel, melyek nemcsak földünkön, de más világtesteken is az alkatrészeket képezik, szóval az egész világ mint nagy, rendezett Kosmos, mint megdönthetlen természeti törvények által kormányzott egész mutatkozott, melyben a nagy mint a kicsiny örök rendben történik, melyben önkény és a természeti törvények áttörése nem fordulnak elő. Ezzel a régi csodahit lehetetlenné lett. De ha kérdezzük, váljon csökkent-e az által a teremtőnek mindenhatósága, nagysága és bölcsesége, ha most a világot jobban ismerjük mint a régiek? Épen ellenkezőleg, az uj világnézetnél csak nagyszerűbbnek mutatkozik annak szelleme, ki a mindenségben uralkodik. Ha a természettudomány azt tanítja, hogy földünk egész terjedelmével és súlyával 8 quadrillio kilogrammot nyom, még is a nap vonzóerejétől hajtatik és körfutásában 4 mértföldet halad egy másodpercben, mig a világosság épen azon idő alatt 42.000 mértföldnyi utat tesz, akkor azon tények bizonyosan érthetőbben hirdetik a teremtő felségét és nagyságát, mint a régiek minden csodái. Csodák a régi értelemben, mint a természeti törvények áttörése és megsemmisítése, nem léteztek soha, csodák azonban tágasabb értelemben, mely szerint sok tünemények és tárgyak utolsó alapúkon felfoghatatlanok és bámulatra kényszerítenek, mindenütt találtatnak. Minden, mit a kutatás a természetről s ennek törvényeiről tanított, végre mindég valami felfoghatatlanra vezet, erőkre és törvényekre utal, melyeknek belső lényök és tulajdonképeni okuk nem fedezhetők fel. Szemünk előtt állanak, az egész világ beszél létükről és minden ember, ki szemét használja, ezen törvények igazságáról és valódiságáról meggyőződhetik, de mennél alaposabban ismeri azokat, mennél bővebb az ő ismerete a világ nagy szerkezetéről, annál világosabban fogja belátni felfogásának határát és a költő igazságát, ki mondja : »In's Innere der Natúr dringt kein erschaffner Geist." A vallásos embernek minden csoda, a mennyiben ő mindenben az Isten egészen fel nem kutatható és fel nem fogható titkos működését ismeri és tiszteli. Ez értelemben szükségesek a csodák a valláshoz és szól a költő : »Das Wunder ist des Glaubens liebstes Kind." Isten ezen mindennapi csodáival a természetben és a történetben mindenütt találkozunk, és mennél szivesebben ismerjük meg, és mennél alázatosabban tiszteljük azokat, annál bensőbb lesz vallásunk. Mindenütt a végesben és időszerűben a véghetetlent és örökké valót érezni és ismerni, ez a vallás. Minden örökké való, véghetetlen és isteni reánk nézve felfoghatatlan és csodálatos. Azon kérdésnél tehát, váljon hisszük-e a csodákat vagy sem, következő különbséget kell szemmel tartani: Oly csodákban nem hiszünk, melyek által a természeti törvények felfüggesztetnek; mivel Isten az általa adott törvényeket nem függeszti fel, azok felfüggesztésére nem is szorul a világ céljainak elérésére. A csodálatos épen az, hogy a természet rendjében és annak törvényei által azt éri el a mit akar, nevezetesen az emberiségben a jónak győzelmét, dacára minden hatalomnak és erőszaknak, melylyel az ellen az önzés, szenvedély, érzékiség és gonoszság küzdenek. A csodák tehát, melyeket hiszünk, a világ, mint az Isten akaratjának előterjesztése a szabad erkölcsi akarat tettei által. Ezekben a csodákban elég a csoda, hogy az embert az imádásra és vallásra vezesse. Ezek a nézetek, melyek Schramm által a csodákról a címzett könyvben kifejtve lettek és okot szolgáltattak, hogy megválasztatása a Jakab-féle egyházban