Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-09 / 45. szám

1433 1434 néppel, felvilágosodva és tudományosan kiképezve azonnal észreveszi az ártalmas áramlatokat, figyelmeztetvén népét a közeledő veszélyre, az álpróféták lázitásaira, a káros irányokra ? lia a papság tanit, oktat, figyelmeztet békére, szeretetre, saját példájával is vezeti népét erkölcsös életre, szép cselekedetekre, neveli, az állam fiait jó állampolgárokká, nyugalom-szerető alattvalókká? Auide a vallás és egyház nem érlieté el e tekintetben rendeltetését Oroszországban, mert, mig az egyik félnek vallása mély tudatlanságban, a caesaropapismusnak mintegy rettenetes lidércnyomása alatt görnyedezett, addig a másik fél, t. i, az eretnekek vallása, a tévtanokon alapulván, szellemi vakságban s erkölcsi korruptióban tespedett. De sőt, mert az oroszországi vallás ilyetén állapota csak mély megbotránkozást eszközölhetett: kedvezett a nihilistáknak s egyik hatalmas tényezőül szolgált a nihilismus terjedésének. Mindezekből könnyen levezethető tanuságul : Mennyire szükséges egy, a kor kivánalmaihoz mért ritusu vallás, hogy ez egyrészt a lelki nyugalom felett őrködjék, másrészt megszentelni is tudja az erkölcsi magaviseletet, hogy a vallásban ne csak a pórnép találjon üdvöt, lelki nyugalmat, de — ami igen fontos — a miveltebbek is tudjanak épülni; s ép azért Mennyire szükséges egy tudományos theologia, hogy ez a maga tárgyát a tudományra, mintegy szilárd alapra fektesse s azt egy szerves egész gyanánt mivelje, valamint, hogy azt a százszor megtagadott jellemét, miszerint a theologia nem lenne tudomány, — cáfolja meg a maga teljében, tündökölvén életrevalóságával a többi tudományok között, hogy így az őt megillető tekintélyt méltón vívja ki magának a kultura terén; s ezzel kapcsolatban Mennyire szükségesek jól berendezett theologiai fakultások, hogy bennök azon egyének, a kik hivatva vannak egészséges népnevelés kezdeményezésére, csakugyan tudományosan s igazi szakférfiakká képeztessenek ki, különösen pedig, hogy ott a modern miveltségre is szert tegyenek, amit a haladó kor egyik főfeltétel gyanánt megkövetel lelkészeitől; nem különben Mennyire szükséges a bölcseletnek kiváló mivelése, hogy ez, alapos és egészséges irányánál fogva tudja a veszedelmes, ferde irányokat olyanokul felismerni, s tudjon velők megküzdeni; úgyszintén Mennyire szükséges gondoskodni a lelkészek kedvezőbb anyagi helyzetéről is, hogy ők küzködvén az élet gondjaival ne kényszeríttessenek, az élet követelte, de állásukhoz talán nem illő foglálkozás miatt hivatásukat elhanyagolni, nem különben ez oknál fogva tekintélyűket kockáztatni; de sőt módjukban legyen a tudományos haladáshoz megkívántató eszközök megszerezhetése; végre pedig Mennyire szükséges félteni az egyház önkormányzatát, nehogy az állam netalán koronkénti szeszélyeivel vagy túlkapásaival csorbát ejtsen az egyház tekintélyén. Nem szándékozom levonni a mondottakból, mint ha magyar hazánk vallási állapotai egészen hasonlítanának az oroszokéihoz, Isten meuts ! — De gondoljuk csak meg azon közönyösséget, amely az egyház és vallás terén uralkodik mi nálunk, mint amilyet pl. »n. p.«, az apró papok írója is elpanaszolt; vagy amilyen közönyösségről — sajnos! — magunk is meggyőződhetünk, midőn látjuk, hogy a vasárnapok és ünnepnapok mennyire kezdenek hova tovább eltérni eredeti rendeltetésüktől (midőn e napokon pl. a leglánnásabb hajtóvadászatok szoktak megtartatni, vagy, midőn a táucestélyek rendesen az ünnep előestéjén tartatnak csak a célból, hogy a rá következő ünnepnap annál alkalmasabb legyen a pihenésre stb.); a szükkeblüséget, amely az egyház irányában oly kirívóan nyilvánul számos esetben, amelyről bizony sok roncsolt egyházi épület, számtalan lelkész és kántor-tanitó tudna per longum et latum beszélni ; a világi urak sértő modorát, a melylyel viseltetnek az egyházi «zemélyzet irányában (tisztelet a kivételeknek!); pl. a »derék ember, csak az kár, hogy pap*, vagy „már hogy tud valaki mai napság papi pályára lépni® ? !-féle nyilatkozatok gyakori esetek és elszomorító tények; a kormánynak reánk mért csapásait, amidőn főfelügyeleti jogának érvényesítésével, mintegy átmeneteli aktussal egyházunk autonómiáján oly érzékeny sebet ejteni, s az egyházat azon kevés tiszteletétől is, melylyel legalább színlegesen bírt, megfosztani, s így még kevés tekintélyét is a szolgai függés niveaujára alászállitani törekszik. Végül el nem hallgathatjuk a vallástalanságból származó okokat : az erkölcsi korruptiót, amely fényes állású uraktól kezdve lefelé, társadalmi életünk minden rétegein át veres fonalként húzódik keresztül ; de a számtalan öngyilkosságot sem, a miből kétségkívül csakis vallástalansági állapotokra következtethetni. Ha ez a megindult áramlat az egyházias élet irányában nem változik, s az egyház ezen szomorú helyzete nem javul ; ha a papság mi nálunk ezentúl is csak amolyan alsóbb rendű szerepre lesz kárhoztatva s talán, mint a jelen korban, csak amolyan malum necessarium tűrve, már mint kegyeletből talán a hosszú századok óta meghonositott szokások vagy elődeink intézményei iránt : bizony-bizony igazolt a kérdés : ugyan mit hoz majd a jövő ? s talán nem túlzott ama kérdés sem, ha váljon fenebb érintett egyháziatlan állapotaink nem hoznak-e létre majdan, ha nem is nihilismust, de amolyan nihilismus-féle csodabogarat ? Et ab hoste doceri! BFTÓZIK TITUS.