Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-09 / 45. szám

Huszonkettedik évfolyam. 45. S®. Budapest, 1879. november 9. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI A DÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetéaök lejár, annak megújítására felkéretnek. Angol "barátaink. Augolországból, angol polgártól, magyar szót hallani, nem tartozik a közönséges, mindennapi események közé. Gordon Sándor, a belfaszti derék unitárius lelkész egyike azon keveseknek, akik bírják a kulcsot a magyar protestánsok szivéhez, akiknek nincs szükségük közvetítőre,-hogy, megértessék velünk magukat; hanem saját zengzetes nyelvünkön képesek hozzánk szólani. Lapunk szerkesztője a napokban Belfastból egy levelezési lapot kapott, mely így hangzik: „Nagytiszteletü uram ! Remélem, a Christian World Japot ezzel (már t. i. ezen levelezési lappal egyidejűleg) megkapta. Kérem alázatosan, hogy ha Debrecenbe gyűlési tekintetben írni fog, legyen szives az illető lapot nekem megküldeni. Tisztelő szolgája Gordon Sándor." E néhány egyszerű sor, minden egyszerűsége mellett is, gazdag anyagot szolgáltat a gondolkozásra. Hatalmas bizonyítéka ez igénytelennek látszó levél, az érdeklődésnek, melylyel angol atyánkfiai cgj házunk iránt viseltetnek, másrészről tanúsága az angol észjárás gyakorlatiasságának és az angol tapintatnak. Az angol protestánsok a protestantismus társadalmi, kulturális hivatását egész nagyságában fölismerve, a protestáns alapelvek terjesztésére, azoknak megszilárdítására minden eszközt megragadnak. Saját boldog hazájuk területén e tekintetben már eddig is a legfényesebb eredményeket vivták ki. Ezzel azonban nem elégednek meg. Tudják, hogy a protestáns szellem terjedése nem csupán az angol nemzetnek áll érdekében- az egyetemes emberiség érdeke az. Az emberiség közös érdekei pedig nem elszigetelten, egyes nemzet által; hanem vállvetve, közös erővel, az egész emberiség által valósithatók meg. Az angol protestánsok tehát magasztos céljaik elérésére egyesülni akarnak a világ összes protestánsaival s a nagy cél által megihletve, rendkívüli erőfeszítéssel igyekeznek az egyesülés szálait megtalálni. S mondhatom, e tekintetben a legjobb uton haladnak. A rokonszenvet és a bizalmat igyekeznek maguk iránt fölébreszteni; azon érzelmeket, amelyek az embert embertársával a legbiztosabban és legerősebben összefűzik. Ha Gordon Sándor magyar levelét elolvassuk, lehetetlen a legmelegebb rokonszenvet nem éreznünk iránta és azon ügy iránt, amelynek ő is egyik képviselője. Gordon és társai tanulnak magyarul, hogy velünk, akikkel bizonyos célokért együtt akarnak küzdeni, annál könnyebben érintkezhessenek. E tény föllelkesít, tettre késztet bennünket • mert azt kell abból következtetnünk, hogy igazi jó barátokkal van dolgunk, akiknek törekvései komolyak és őszinték. Ily formán szerzi meg a maga részére a gyakorlati és tapintatos angol polgár azoknak barátságát, akiknek xukonszenvök biztositókul szolgál nagy eszmék megvalósítására. Bizony példát vehetnének tő lök a mi honfitársaink! Akár egyházi, akár állami, akár társadalmi viszonyainkat tekintsük, hiába keressük egyesek ós az összeség működésében az egyetértést ós összhangot. Minden téren felütötte fejét a rideg ós exkluzív pártoskodás szelleme, mely a legjobb és legüdvösebb törekvést is csirájában megöli. Egyházi téren ha szóba hoz valaki valamely reformot, 89