Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

és kimutatták azt, hogy a testi- ugy mint a szellemi és vallás-erkölcsi existentia biztosítása, a vagyon-szerzés lehetővé tétele, és a szeretet, elinaradhatlan tényezők a munkaadók és munkások közti jó viszony megteremtésére és fentartására. D. u. dr. Fábri Barmenből, a görög nép közti missiót s általában keleten a ker. élet felelevenítésére célzó munkálatokat ajánlotta a gyűlés figyelmébe. A konstantinápolyi Tsliuporián és a macedoni Marules s más szónokok szintén a keleti missióról szóltak meggyőzőleg. Nem csekély fontosságú volt Jonelli lelkésznek és de-Pressensének, valamint Wite-nek Londonból, előadásai a sajtóról s annak keresztyéuies vagy keresztyénellenes hatásáról a nép életére. 5-ikén de le Roi, boroszlói hitküldér meslerileg fejtegette a missió feladatát a zsidók közt; dr. Christlieb, bonni tanár pedig egy hosszabb, fényesen sikerült beszédben a pogány missio jelenlegi állapotát tünteté fel. — Este 72

7 órakor a díszesen kivilágított Münsterben istenitisztelettel ért véget a napi tanácskozmány. Szept. 6-án dr. Pitt, gnadenfeldi tanitóképezdei igazgató ezt a kérdést állította fel : Mit mond az apostoli intés : »Legyetek szorgalmasok megtartani a lélek egységét a béke köteléke által<

<

. Három intésben fele) a kérdésre : 1. Törekedjetek a mélyre hatni ; 2. A lényegest tartsátok szemetek előtt és 3. Minden erőtöknek határozott cél legyen vezére. Volt még egy értekezlet az ifjúsági egyletekről. Vasárnap d. e. istenitisztelet és ur vacsoraosztás, d. u. val áserkölcstani előadás tartatott. — Végül elfogadtatott még egy indítvány, melynélfogva az elnök megbizatik, hogy az angol-amerikai coiniténól eszközölje ki azt, hogy a würtembergi mcthodistáknak az alliance céljaival homlokegyenest ellenkező törekvései és egyház alakítási tevékenységűk koilátoztassanak. Ezen határozat fölött a protestánsok közül sokan megbotránkoztak. Megbotránkoztak még sokan azon álláspont fölött is, a melyet a szövetség-gyűlés a szabadelvűekkel szemben elfoglalt, helyeselvén Tardy beszédét, a ki panaszképen hozta fel a magyarországi protestáns egylet pusztításait s azt, hogy a magyarországi protest. papok nagy része a rationalisinusnak hódol s így positiv tartalmú folyóiratokat csak ügy gyei-bajjal lehet fentartani. Egyébiránt halljuk Lindert, a helvétiai protestáns lap szerkesztőjét: Evengelikusok szövetsége ! Kell e ennél magasztosabb gondolat ? Bizonyára fölemel és lelkesit a szövetkezés azon tudata, melynélfogva együvé tartoznak és egymást kölcsönösen szellemileg ugy mint anyagilag támogatják azon keresztyének, a kik hívei a tegnap és ma és mindörökké ugyanazon Jézus Krisztus testvériséget lehelő szeretetének. De az evang. alliance nem ily szövetkezés. Az evang. alliance ma szövetsége minden evang. egyház felekezet és secta orthodoxiájának s csak azok vétetnek fel, a kik az orthodoxia fő dogmájában: Krisztus istenségében hisznek s mindazok kizáratnak, a kik nem a természet fölötti Krisztust, hanem a Krisztus lelkét ismerik el és tanítják. A keresztyének egy nagy része ki van küszöbölve a szövetségből, bármennyire hivatkozzanak is a mester szavára és szellemére ; mert — szabadelvűek. A comité tagjai gondoskodtak arról, hogy ezen kizárás mindenki előtt könnyen érthető, világos legyen, a mennyiben az alapszabályok határozottan kifejezik a Krisztus istenségének jelszavát, a melyben való hit feltételezi azt, hogy valamely keresztyén a szövetség tagjává lehessen vagy annak tagja maradhasson. A szabadelvű reformer tehát nem keresztyén, nem tagja az alliaucenak. De azért még sem tiltották el, hogy megnézhessük és meghallgathassuk őket. Valóban érdekes látvány volt. Elegáns társaság. Ékesen öltözött urak, pazar fénytől csillogó hölgyek, köztük egy-egy gróf, báró vagy titkos tanácsos, Albion főpapjai méltóságteljesen, a német udvari papok és superiutendensek fehér nyakkendőjükkei, mindannyi kész minden pillanatban elmondani az apostoli hitvallást. Ezek után jöttek a tudósok, papok, sokan svájciak, ezek legőszintébb tagjai a szövetségnek, mert a legtöbb közülök igazán vallásos érdekből, a sziv sugallatát követve jött el a gyűlésre; végre következett egy nagy sokaság, ez volt a minden rendűek és rangúak publicuma. Ime ezek a keresztyének, mi szabadelvűek pedig nem vagyunk keresztyének ! Én egész életemben embertársaim javára működtem,, a nép szegényeinek sorsát teljes erőmből inegkönynyebbíteni törekedtem: és az én keresztyénségem semmit sem ér szemben azon gróféval, a ki életének fele idejét a palotában tölti, a másik felét pedig az utazásban éli le, anélkül, hogy kénytelen volna számítani ? Én nagy fáradsággal azou voltam, hogy Krisztus keresztyénségét megér t-sem és azt híveimnek tisztán és világosan hirdessem s az az angol lelkész évről-évre a legnagyobb kéuyelem nel költi gazdag jövedelmét s a lelkészi hivatal viselését, hívei lelki gondozását reá bizza helyettesére, a kinek ezért egy pár ezer frankot fizet. Az a hölgy, a ki drága idejét divatos ruhája rendezésével, látogatásokkal és udvaroltatással tölti el s a kire nézve talán az alliance is várva várt alkalom egy kis, néhány napig tartó mulatságra, — a keresztyén, mi pedig nem vagyunk keresztyének, a kik a nép felvilágosítását, haladását és a szegénység helyzetének javítását hordozzuk szivÜLikön ? És az az udvari pap, a ki a helyett, hogy mint Krisztusnak szolgája, igazságot, szólna, inkább hízeleg beszédében fejedelmének, az a világosság gyermeke, csupán azért, mert Krisztus istenségében hisz, mi pedig, a kik a népnek az igazág tiszta borát öntjük, mi vagyunk a hitetlenek ? Ez nem a minden keresztyének alliancea, ez pártgyűlés, melyet már a megnyitó beszéd is eléggé jellemzett : »mindenki tagja az alliancenak, bármi néven neveztessék is, ha Jézus Krisztus istenségét elismeri.4