Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Protestáns pap. Gyakorlati szaJcközlöny. I. évf. 1. szám. Kölesd, október, 1879. Szerkesztik és kiadják Lágler Sándor ev. pap, Kálmán Dezső' ref. pap. Kecskemét, Tóth László nyomd. 32 lap. E lap, melynek tartalma a „Prot. Egyh. és Isk. Lap* mult számában közölve volt, egyházi irodalmunk terén egy nagyon érezhető hézagot akar pótolni s mint ilyent Őszinte örömmel lehet üdvözölni. Nálam ezen öröm még az által fokozódik, hogy itt a kitűzött., hasznos cél elérésére egy ev. és egy ref. lelkész szövetkezett és jár karöltve. Nem tudom, lehet, hogy bizonyos gyengeség tőlem, melyet sokan mint nem eléggé tisztázott és megszilárdult theologiai irányt és álláspontot el fognak ítélni; de én minden efféle ágost. és helv. hitvallásnak között nyilvánuló egyesülés által erősítem azon reményemet, hogy majdan mégis elérkezik amaz idő, midőn édes hazánk két prot. hitfelekezete egy egyesült egyházi testületet fog képezni. Részemről tehát e nemes vállalatot kettős örömmel üdvözlöm. Most már azon kérdés áll elő, mennyiben mutatja az első füzet azt, hogy e lap ama célnak, hogy a gyakorlati lelkészkedés és különösen a cura pastoralísnak akar szolgálni, valóban meg fog felelni ? Midőn az előttem fekvő első füzetet eleitől végig átolvasva kezeimből letettem, úgy voltam meggyőződve, hogy a szerzők már ez alkalommal beváltották az „Olvasóinkhoz* intézett cikkben mondottakat, hogy ugyanis, nem akarnak mély tudományú elméleti értekezéseket, polemikus cikkeket közölni sem az úgynevezett modernek, sem az orthodoxok táborából; és így az is, hogy ama theologiai irány közül melyik híveinek vallják magukat, egészen másodrendű kérdés. Fődolog ellőttük az: „Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak ?* — t. i. hogy a prot. egyháziasság felviruljon. Ha azon „mit cselekedjünk*-féle kérdés számtalan varíatióinak továbbra is ugy felelnek meg a szerzők, mint az első füzetben adott néhány kísérlet áltat ezt teszik, úgy biztosan reménylhetni, hogy lassankint a gyakorlati lelkészkedésnél minden parancs és rendszabály nélkül jóhatásu, azonos eljárás honosúl meg egyházainkban s azon meggyőződés fog diadalmaskodni, miszerint a híveket úgy az orthodox, mint a modern irányú igehirdetés által áhitatosságra, vallásosságra és egyháziasságra buzdítani lehet, csak tudni kell kinek, mit, mennyit s mily körülmények közt. Mivel pedig minden lapismertetésnél egy kis kritika kikerülhetlen, nézzük rövideden az előttünk fekvő „Protestáns pap* első füzetének egyes dolgozatait. A füzetben levő „Reformació-ünnepi beszéd4

Máté V. r. 13. versére van alapitva: „Ti vagytok a földnek savai* stb. — E szavak egyszersmind a beszéd thémáját képezik. Vonatkoztatja e szavakat a szónok a reformátorokra és általában a protestánsokra, mondván, hogy : „Üuneplésünk ugy lesz méltó a nagy mű emlékéhez, ha evangéliumi prot. hivatásunkról és e hivatásunkhoz képest való felelősségünkről elmélkedünk.® Ezen beszéd és annak szerzőjéről Luthernek eme szavait: Der beste Prediger ist der, von dem sagen kann, wenn man ihn gehört hat: Das hat er gesagt, wenn er gleich nicht vieleSprüche aus derBibel führet und anziehet, wenn's nur recht ist, was er predigt und dem Glauben ahnlich und gewiss®, lehet elmondani itéletképen és ezzel nézetem szerint, érdekéhez képest megdicsérve is van a szép, egyszerű és világos beszéd. Következik a füzetben levő >K eresz tel é sí beszéd.4

— Alapitva van e beszéd az Urnák eme pa rancsolatára: „Elmenvén tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szent-Léleknek nevében4

, és a szónok átadja beszédében a kisdedet az Atyának, annak az atyának, ki az övéiről szeretettel gondot visel, kinek tudta nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről ; átadja őt üdvezitő Urunknak, ki mondá : „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa* ; átadja őt a Szent-Léleknek, mely tüzes nyelvek alakjában szállott le hajdan az apostolokra, s mint sebesen zúgó szélnek zendülése átbatá az emberi kebleket Valóban remek kis beszéd ! Részemről csak azt sajnálom, hogy ezen, a szentháromságra épített beszéd oly imával végződik, raelv egyedül az atya Istenhez fordul. A harmónia végett, mely tapasztalatom szerint nagy hatással van a hallgatóságra, jobb és szebb lett volna az imában is az atya, fiu és szent-lélek Istenhez fordulni. A prózában irt „Halotti imák* ellen ís van kifogásom. Az első „Pesthy Gerő felett® mondottban a 14-ik lap 4-ik kikezdéstol, mely eme szavakkal kezdődik: „M i nem tudjuk földi szülők előre*, stb. egészen a 15-ik lapon eme szavakig „Itt elválunk — ott fenn találkozunk,* az egész passus nem imádkozás, hanem elmélkedés. Épen így van „Madár József öngyilkos felett* mondott imában. A 16-ik lap azon szavaktól kezdve „Ifjú halott, harc volt a te életed is*, stb. egészen a 17-ik lap eme szavait bezárólag „ezért nem láttad a helyes utat, azért tévedtél le arról*, nem imádkozás, hanem az öngyilkoshoz intézett intés, vele való feleselés szerencsétlen tette miatt. Igy nem imádkozunk. Az imában Istenhez közvetlenül szólunk, vele közvetlenül beszélünk. Nagyon sajnálnám, ha ily imákkal a gyászbeszédeket feleslegesekké akarnánk tenni. Ugyan e hibában szenved Sántha Károly kötött beszédben szerkesztett imája is. A 7 első vers nem ima, hanem az öngyilkoshoz intézett jajveszéklés; ima csak a három utolsó vers ; ez közvetlenül az Istenhez szól. Hogy miért haragszik Bényei Gábor tiszttársam az ő n a z Ú r szolgája vagyok* című igen 88