Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

küldöttség, amely a mossóci ev. egyház nevében tót nyelven üdvözlé őt, mint egyetemes felügyelőt. E küldöttségnek is válaszolt ő Nméltósága és pedig tót nyelven, de miután itt már mint kizárólag egyházi személy hangsúlyozta ebbeli állását s mert a kath. klérus is egészen szorosan állotta körül, — igen ügyesen elégitette ki mind a két félt imigy szólván : »49 éve egyházi, — 50 éve politikai téren működöm, de e hosszú időn át mindig igyekeztem kötelességemnek mind a két téren megfelelni a tőlem kitelhető módon, most is, mint főgonduoka a magyarhoni ev. egyháznak tudom, hogy teendők várakoznak reám, igyekszem is multamhoz hiven fáradozni a tágasabb téren, ám titeket, akik üdvözöltök engem ebbeli állásomban, csak arra intlek, hogy szeressétek egymást, tiszteljétek egymást, mint egy hazának a fiai egyek legyetek az életben, csak a templom válaszszon el titeket r. kath. testvéreinktol. Megköszönve ezeknek is hódolati kifejezésüket elindult szűnni nem akaró éljenzések között Stubna fürdőbe, ahol az oda való szolgabirói hivatalt volt megvizsgálandó. Az ebéd igen zártkörű volt, s igen kedélyesen ment végbe. Az öreg úr fiatalabb korából felmaradt adomákkal derült hangulatban tartá a különben is fesztelen kört. Okt. 18-án T. Szent-Mártonban a megyeházán az ünnepély már sokkal hivatalosabb szint öltött. Hivatalosan tisztelgett ő excájánál a megyei tisztikar, magába ölelvén az összes jelenlevő bizottmányi tagokat, akik között a kath. klérus szép számmal volt képviselve, s üdvözölték az ünnepeltet valóságos belső titkos tanácsosi cimén. Ezek után előlépett testületileg az evang. esperesség, lelkészek és felügyelők, élőkön Justh József esperességi felügyelő úrral. Ez utóbbi szólott az esperesség nevében. Beszéde tárgyát a magyar prot. egyháztörténelméből merité s utalt dicső elődeink tetteire, akik karddal és szóval, tettel és érzelemmel küzdöttek prot. önállóságunk és szabadságunk megóvása érdekében s azon reménynek adott kifejezést, hogy habár ő excellenciája jelenleg a kormány férfia is egyszersmind, de méltó utóda leend prot. dicső elődeinknek, s hiszi, hogy ha a körülmények követelnék, amit ne adjon Isten ! tudjon a különféle megtámadtatások ellenében dicső őseinkhez hasonlóan cselekedni s tudja bátran és merészen kimondani azt a szót: »eddig és ne tovább*! exád pedig szánrtson mindig hű támogatásunkra stb. A főfelügyelő ur kipirult arccal s önérzetes hangon válaszolt egy kenetteljes beszédben s azon igéretét haogsulyozá, hogy egyháza érdekében tud és akar fáradni s küzdeni, s akarja is tiszta szivéből, hogy egyházunk java előmozdíttassék, utalt egyszersmind arra a két nevezetesebb pontra, amit már székfoglaló beszédében is bővebben fejtett volt ki, t. i. a vegyes házasságok és váló pereket illetőleg, s hiszi, hogy sikerül neki szerencsésen megoldani e nehézkes feladatot. stb. Ezután fordult a papsághoz s folytatta beszédét tót nyelven, intvén a papságot békére, a világi urak iránti szeretetre, kölcsönös egyetértésre, de ismét a világi urak szivére köté : önök is tiszteljék az egyházi életet, látogassák a ' templomokat, mert hiába mondják azt önök, hogy lehet imádkozni odahaza is, vagy a kertben, — az mind igaz, de az ilyen vallásosságból hiányzik a communio ecclesiae ; végre pedig eszmetársitás folytán bele jutott egy dogmatikai kérdés fejtegetésébe is s beszélt az »egyetemes papságról.* A tisztelgők éljenzések között hagyták . el ő Nméltóságát. Mindezek után megnyilott a megyei gyűlés, amely kizárólag politikai jellemű volt. Megjegyzendő még végül, hogy a 70 személyre terített asztalnál, ahol Justhék, Rakovszky Iván, Révay Ferdinánd, Benyickyék, Szüllő Géza tanfelügyelő s egyéb tekintélyesebb urak vettek részt, megeredtek a toasztok. Első volt o exája, aki poharát O Felségére és családjára ürité, utána az alispán emelte poharát ő exájára; harmadik szószóló volt Paulovics a szucsányi róm. kath. esp. és tiszteletbeli kanonok, aki szintén ő exáj át élteté, de ezen felszólalását, s igen tapintatosan is, zokou vette neki az evang. esperes Hodzsa András, hogy t. i. az ő főfelügyelőjét tulajdonképen neki dukál mint evang. esperesnek előbb felköszöntem", de azért kész ezen elsőbbségi versenynél kiengesztelődni a róm. kath. collegájával. Még számosan szóltak, nevezetesen Szüllő Géza egy hosszabb beszédében s nagy tűzzel fejtegeté a vallásszabadságot stb. Altalánosságban pedig legyen mondva, hogy a toasztok inkább az egyházi, mint a politikai téren mozogtak, dacára annak, hogy a kath. klérus tekintélyes számban vett részt az ünnepélyen és sokkal tekintélyesebben volt képviselve, mint a prot. papság. BRÓZIK TITUS. IRODALOM. »Katechetika vagyis vallástanitástan" címe azon kis szakmunkának, melyet munkatársunk Hörk József irt és a Franklin-társulat szokott csinos kiállításban kiadott. Ára 60 kr. Kik egyházi irodalmunkban jártasok, azoknak nem kell e munkát sokat ajánlgatnunk, mert tudják, hogy magyar nyelven első kisérlet az a maga nemében. Pedig a gyakorlati theologia különböző ágai közül egy sem érdekli közelebbről a lelkészt, mint a katechetika, mely a papi hivatás első leglényegesb föltételeivel foglalkozván, mintegy alapját veti meg üdvös működésének. Annál feltűnőbb volna e disciplinának irodalmunk részéről való teljes mellőzése, ha nem tudnók, hogy a katechetika tárgya, a leendő egyháztagoknak a Krisztus tudományába való avatása maga is mindenestűi, a confirmatiói tanítást is ideértve ujabb időkig legtöbb helyt az iskolatanitókra volt bízva és alig foglalt helyet a lelkészt illető functiók között. A népéletben 1848 óta beállott fordulat azonban a lelkészi hivatalt illetőleg oly válságokat teremtett, melyek a leggondatlanabbakat is figyelmeztethetik, hogy hivatásuk amaz alapvető legfontosabb mozzanatát tovább elhanyagolniok nem szabad. Ezeket tekintve mondhatni, hogy soha