Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

magyaráz atát. Ezen elkedvetlenítő dolog megértésére szolgálok még egy kis magyarázattal. Egyházmegyénk illő befolyásával 1876-ban adja ki a dunántuli egyh. kerület az elemi iskolák tantervét s mellette az iskolai szabályzatot rendtartás név alatt, s még ugyanazon évben egyh. megyénk akkori tanügyi bizottmánya véleményére közgyűlésünk a tanterven módosításokat eszközölt, szabadságára hagyva tanítóinknak a két tanterv közötti választást. Tanitóink egy része pedig ugy okoskodott: ha az egyh. megyének autonomicus joga van a kerületi tantervet módosítani a maga hatáskörében, akkor van autonomicus joga egyes egyháznak, sőt egyes tanítónak is az egyházmegyével szemben. Igy lett aztán, hogy az egyh. megye által módositottt tantervből itt a »Magyar nyelvtan*, amott »Számtan®, máshelyen »Beszéd- és értelemgyakorlás®, ismét máshol j>Pénz és mértékek ismerete®, elmaradt, vagy nem azon osztálynak taníttatott, melyben a tanterv előírta. Ebből lett azon boldog állapot, hogy 1878-ban a b.-somogyi egyházmegye 30 kitűnő iskolát jelentett a kerületre, igaz hogy ott kérdőjelt tettek utánna. Nem tudom mit szólt volna főjegyző barátomnak tanitó korában főnöke, ha egyik vagy másik stádiumot elhagyta volna osztályában, vagy más osztályban tanította volna ? Vagy talán ezen eljárás csak falusi iskolában, elemi tanítónak szabados? Én ugy tartom, hogy a Nowottny-féle hasonlat katonai reglementje vagy glédája szerint ez nem a katonai kis uj ferde állása, hanem a tiszt parancsa ellenére hátat fordítás, melyre nálunk nem az összeszidás, hanem ezen jelző felírása következhetik észszerüleg „a tanterv nines teljesen keresztűlvive® e miatt nem osztályozható. Ugy hiszem, hogy ezeknek moggondolása után nem fogja többé főjegyző barátom hirdetni, hogy ilyen osztály nincs sem a kerületi rendtartásban, sem az egyh. megyei utasításban, mert különben kénytelen volnék hinni, hogy főjegyző barátom a közgyűlés közérzülete által alkotott, s épen saját neve alatt irt határozatot megölő betűnek tekintve, a különben ő általa desperatus gárdának nevezett phalanx támogatására szegődött, melynek tisztességes cime lesz az önalkotta törvény elleni izgatás. Felhozza a n. t. főjegyző úr azt is, hogy a nem osztályozható cím a helyi fel ügyéletet elkedvetleníti és az egyházmegyének nem ad kellő tájékozást. Helyi felügyelet! Örülök, hogy erről is elmondhatok valamit. A kerületi Rendtartás Vili. alatt sorolja fel ennek teendőit, mik ha gondosan teljesítve volnának egyetlen iskolánk se volna »nem osztályozható®. Találhat főjegyző úr iskolát, hol a helyi felügyelet elnöke, kit lelkésznek neveznek, fél év óta nem volt az iskolában, másik évek óta nem tudta, hogy magyar nyelvtan, vagy a mértékek egy hanggal nincsenek tanítva, a harmadik annyit tud, hogy a súlyos beteg tanító ágyából olvastat a gyermekekkel; addig pedig ö}

a leik. zúgolódik, hogy iskolájok nem osztályozható, ismét más helyen a pókhálók és por képviselik a térképeket. Azért ezen iskolákban is volt ám élet, de osztályzata kitűnő, jeles , kielégítő nem lehetett, secundát adni nem akartunk s mivel a tanterv nem volt keresztűlvive, tehát nem osztályoztuk. Kedvetlenitse el a helyi felügyeletet a felügyelet hiánya, melyről a zöld asztal mellől épületesb dolgokat is tudnék, s talán fogok is elmondani a n. t. e. megye kellő tájékozására. Még egyet. A tanügyi bizotmány eljárásának helytelenítése után elmondja n. t. főjegyző barátom, hogy annak hatásköre kiszélesbíttetett. Különös, hogy azon egyházmegye, melynek iskoláiról nem kapott a főjegyző úr szerint kellő tájékozást, még is azt a tanügyi bizottmányt s annak elnökét szélesebb hatáskörrel ruházza fel. Félek tőle, hogy n. t. főjegyző barátom magánnézeteinek közlésével megkezdte a küzdelmet, hogy ezen széles s költség nélküli hatáskör valamikép eredményt ne mutasson fel. Annyi minden esetre tény, hogy »nem osztályozható® iskoláink többé nem lesznek, mert a főtiszteletü egyh. kerület- az iskolai tanítás eredményeit feltüntető jelzőket megváltoztatta, majd ez után magunkat szorosan ahhoz tartva nem lesz-e megint ok azt mondani „a betű megöl ? BOKOR BENŐ, e. megyei tanügyi bizottmányi elnök. Egyházlátogatás a pestmegyei evang. esperesség solti egyházkor ében. Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi superintendens úr, — Margócsy József, pestmegyei, és Bachát Dániel pestvárosi főesperesek és alólirottnak kísérete mellett sept. 13-án Budapestről gőzhajón indult el egyházlátogatási útjára a solti körbe. A gőzhajó A p o s t a gh o z közeledvén, a jó szem már messziről kivehette a parton várakozó nagy néptömeget s a lobogós zászlók jelenték, hogy itt ünnep van. A hajó kikötvén, Margócsy Kálmán és Gallé Elek lelkészek jövének a főpásztor elé, ki a hosszú kiszálló hídon végig haladván, a parton harsány éljenekkel, fogadtatott. Itt a főpásztor urat a megye díszmagyar ruhába öltözött alispánja : Föld váry M i h á 1 y úr, ismert ékes szólásával, ugy is, mint esperességi felügyelő melegen üdvözlé. Hasonlóan az egyházmegye főesperese : Margócsy József úr mondott alkalomszerű rövid üdvözlő beszédet. A paplak udvarán várakozók az egyház presbyteriuma s nagy néptömeg, melynek nevében S z irotka Gusztáv lelkész fogadta a rég várt vendéget. — Az est beálltával hozzáfogtunk a látogatási jegyzőköny olvasásához, melynek végeztével a főpásztor ur tette meg szokásos észrevételeit, felemlítvén, hogy kívánatos volna ha az egyház keresztelő követ szerezne. Mire az egyház fáradhatlan s áldozatkész felügyelője, Földvár y Mihály úr ajánlatot tett, hogy a szükségelt keresztelő követ saját költségén meg fogja szerezni, mi is hálás köszönettel fogadtatott. —