Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

után neki a »községi bizottmányban4 — elnökölnie s így az alkotmányos jogok gyakorlatában is példát nyújtania kell — a hazának köz- és közigazgatási törvényei, — továbbá, mivel neki a gazdászatban is példát kell nyújtania, a gazdasági-udvar rendbetartása, a szántóföldek helyes kezelése, kertészet, gyümölcsészet s más efélék. — De nemzetével is kell haladnia, annak irodalmát és tudományos fejlődését is kell figyelemmel kisérnie, mert hisz' az Ur Ján. 10, 4 azt mondja: „Előttök m egyen,4

tehát a községében található mindenféle irányú és foglalkozású híveinek (és lakosoknak) kell példát szolgáltatnia, kell tudni utmutatást adni. — Ezt jelenti az a szó »előttök,4 nem mondatik, hogy csak egy rész előtt, hanem mindnyájok előtt; „és a juhok ötet követik4

ez pedig anynyit jelent, hogy életteljes, szeretetteljes közösségben kell velők élnie; — mert hiszen, ha a Krisztus által bevezetett pásztor akar lenni, akkor azokkal és azok között kell élni és az ő juhait neveken neveznie, (Ján. 10, 3.) úgy hogy azokat külön-külön ismernie, óhajtásaiknak — és midőn hozzá folyamodnak felvilágositásért, várakozásuknak s reményeiknek meg kell felelnie ! — Sőt, miután az úr azt mondja »é s a j u h ok annak szavát h a 1 Íj á k4

, kivételt nem téve minden a juhakolban levő (a községben lakó) és hozzá tanácsért fordulóknak szives készséggel kell akarnia és tudnia jó tanácsot adni! Hogy az mindenoldalú tanulmányt, sok oldalú ismeretet, kitartó munkásságot és rugékony lelket, nagy olvasottságot, bő tapasztalást igényel, — az csak nem szorul magyarázatra ? ! — Éppen azért vétkesnek tartom az olyan lelkészt, aki minden alkalmat fel nem használ reá, hogy magát képezze s a ki bármely oknál fogva is elhanyagolja a társaival való tudományos érintkezést, eszmecseréket. A mi ismereteink csak úgy lehetnek életre valók és életelevenek, ha sok oldalulag megfigyelve, sokak által approbálva, a tapasztalás iskolájában mintegy megpecsételve nyerik meg a megerősítő helybenhagyást, — szentesítést. — Azért kell a lelkésznek tiszttársaival közös eszmecserékre összejönnie, nem csak, mert több szem többet lát, — hanem, mert tapasztalás az élet iskolája — és mindent egy ember nem tapasztalhat, — ezen eszmecserék útján képződjék az élet mesterévé! — — Ezen összejöveteleket ilyen időben — mondám — ezek (a lapokra s könyvekre mutattam) pótolják ! Szeretném tudni, hol veszi mindehhez az időt ? — vágott közbe Földi barátom, vagy talán — jegyzé meg némi sarcasmus-szal, — a napot az Úr-isten úgy teremtette, hogy az a papnak több mint 24 órából áll ? vagy talán a papok más tésztából vannak gyúrva és képesek a folytonos felhangolásra, ők képesek a szakadatlan tanulmányozásra is ? — Barátom! ugy mond — a föld véghetetlen teremtő erővel bír és neki is van szüksége holmi giz-gazra, hogy annak tápja erősítse 5 így az emberi léleknek is szüksége van néha bohóságokra, hogy ugy mondjam, — pongyolaságokra, hogy ezen állapotában magát kipihenvén, — annál inkább képessé legyen a szép eszmék teremtésére. Igazad van, felelém, de tulajdon példáddal foglak meg ! A föld először is rendszeres táplálékot kell, hogy kapjon; csak akkor fog igazán teremni! Ha csak giz-gazt hányunk belé és reá, s nem vetünk belé rendes és tiszta, jól kezelt magot is, bizonybizony csak giz-gazt fog az előtüntetni és teremni s nem éltető kalászt, gyümölcsöt. E11 sem mondám azt, hogy nem játszom, nem mulatom s vétek is volna a lelkésztől azt követelni, hogy ő a test- és léleküditő, ártatlan mulatságokban (tisztes helyen) szórakozást ne keressen. Ellenkezőleg ! Krisztus Urunk példája is az élet örömeinek élvezésére int; de figyeld meg csak jól, mit mond róla a szentírás, váljon ő az ő öröme között is nem volt-e magához mindig következetes, és váljon ott is nem adott-e példát, — nem tanitott-e eljárásával, nem gyógyított-e útmutatásával, — szóval nem volt-e ott is ama igazi, jó pásztor ? Te tehát még az örömeket is meg akarod rendszabályozni ? veté ellen Földi barátom. Na, köszönöm én az olyan örömet, a melyik »kottára van szedve,4 én nem kérek belőle, az nem lehet természetes, az nem a viránynak magától nyiló virága, az csinált virág, mely megett az életben a mesterség, kép nélkül szólva : a papnál tettetés van ! Igazad van — mondám — igazad ezen szavaidban, de ne felejtsd, hogy a beszéd tárgyától némileg eltértünk ! Ugy-e onnan indultunk ki, hogy én szikesen játszom veled, de csak, ha ezen feltételemet, (feladatomat), szándékomat keresztül vittem. Látod, ez a papnak rendszabálya az örömökre nézve s ettől nem térhet el. Végzett munka után, nyugodt papi lelkiismerettel (Palmer: j,Amtsgewissen4

) szabad és kell neki csak az örömben részt vennie. Mert, ha a lelkész a kicsinyekben nem tud magának parancsolni, a nagyobbakban sem lesz képes maga felett uralkodni, s a ki kicsiny feladatában, önmaga szabta kötelességéhez hűtlen, az megszokja a pontatlanságot, mert a kicsi mulasztásnak kicsi ürügy is elég, és ne gondold, hogy ha a kicsi mulasztásnak van kicsiny ürügye, hogy a nagynak ne kerülne nagy ! Bizonybizony mondom neked : „a ki hív a kevesen, a sokon is hív az és a ki a kevesen is hamis, a sokon is hamis az4

Luk. 16., 10. Ezt tanultam én az Úrtól és ez bölcs, az Úrhoz méltó mondás. Mert, a melyik pap valamely feladatát nem végzi csak azért, mert azt ő maga tűzte ki magának, az nem fogja végezni adandó alkalommal azt sem, melyet egy híve kiván meg tőle, mert csak egy híve kívánja; nemsokára azt sem fogja végezni, melyet többen kívánnak, mert nem mindnyájan kivánják, .... és így tovább! >Csak mikor a t ö mk e 1 e g b e léptünk, vesszük észre gyászos tévedésünk ! * Tántoríthatlan pontosság, sértetlen igazelműség és a legkisebbre is kiterjedő hűség, az tesz bennünket igazán papokká. Ennek azonban nem kell rideg betűhöz való ragaszkodás alakjában feltűnő törvény-betöltésnek lennie, hanem olyan légkörnek, a melyben a pap él, azon szellemnek, a mely Őt lépten nyomon kiséri 1,( cf. Palmer.