Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-12 / 41. szám

logusokat, de szélesebb köröket, különösen a jogászokat i is érdeklő értekezés. Tanulók sz. 31. Egy uj osztály állíttatott föl. A segélyzo-egylet alapszabályai már meg vannak erősítve, választmánya is a tanári karból s több tekintélyes zsidó polgárból megalakult, a gyűjtések is a legszebb eredménynyel folynak, ugy hogy az egylet megalakulása már biztosítva van. Az alsó tanfolyam tanulói önképző kört alakítottak. A könyvtárt, mely a lefolyt évben is szépen gyarapodott, nemcsak Magyarországból, hanem a külföldről is folytonosan gazdagítják. Az inté zeti alap 2346 frttal gyarapodott, melyhez a többi közt, néhai Scharmann Sámuel temesvári lakos 1337 frttal járult. 177) A budapesti II. kerületi községi nyilv. polg. leányiskola 4-dik tudósitványa. Igazgató Dr. Bohus R^zső Növendékek sz. 216, kik közül a legtöbb (154) r. kath., zsidó csak 39. Egy 1 párhuzamos osztály. 178) A budapesti III. kerületi nyilv. községi polgári fiúiskola 7-dik tudósitványa. Igazgató Weicenfeld Lipót Növendékek sz. 124, kik közül 65 r. kath., 46 zsidó stb. Egy hárhuzamos osztály. I 179) A budapesti V. kerületi nyilv. községi polgári leányiskola 3-dik értesitője. j Igazgató Gryulay Béla. Növendékek sz. 297, kiknek legnagyobb része (216) zsidó. Két párhuzamos osztály. 180) A budapesti Vll. kerületi nyilv. községi polgári leányiskola 6-dik tudósitványa. Igazgató Yajdafy Ernő. Növendékek sz. 437, kik közül 226 zsidó, 186 r. kath. stb. Három párhuzamos osztály. A fölvételre jelentkezett leányok közül — hely szűke miatt — száznál többet el kellett utasítania. Saját tapasztalásunkból tudjuk, hogy különösen a budapesti j zsidó polgárok zokon veszik, hogy az elutasított növendékeknek legnagyobb kontingense zsidó vallású. Pedig ez oly természetes, hogy csak azok akadhatnak fen rajta, akik a zsidók bármily jogos mellőzésében vagy csak a zsidó név egyszerű felemlitésében is, mindjárt zsidóüldözést látnak. Ott, ahol a tényleg beirt tanulók túlnyomó többsége zsidó vallású, természetes, hogy a viszszautasitottak közt is legnagyobb számmal szerepelnek a zsidók. De másfelől el kell ismernünk általában a budapesti szülők ama panaszának jogosultságát, hogy nem levén a fővárosban elegendő iskola, gyermekeik neveltetése meg van nehezítve, sőt egyátalában lehetetlen. S ezen bajon másképen nem lehet segíteni, mint ha a felekezetek, különösen a zsidók, szintén állítanak iskolákat. Az állam és tőképen a város milliókat áldoznak évenkint a közoktatásra, a protestánsok és katholikusok szintén önerejökből tartanak fen középiskolákat és egy csomó népiskolát. Illő és szükséges tehát, hogy a zsidó felekezet is hozzon több áldozatot, mint amenynyit addig hozott. A Pester Journal f. évi sept. 5-iki számában egy vezércikk jelent meg, melynek irója azt indítványozza, hogy a zsidók állítsanak a fővárosban egy gymnasiumot, oly formán hogy az állami gymnasium nevet viselne s tényleg az is lenne, amennyiben az állam kezelné az iskola alapjait, az nevezné ki a tanárokat, állapítaná meg a tanrendet, a zsidó felekezet, mint az intézet fentartója, csupán azon jogot tartaná fen magának, hogy az uj intézetbe való fölvételnél a zsidó vallású növendékeknek adhathatna elsőbbséget. Hisszük, hogy ez indítvány kellő visszhangra talál zsidó polgártársaink körében, s akkor kevesebb ok lesz afféle panaszokra, amilyeneket ma uton-utfélen hall az ember, de melyek — a tényleges viszonyok közt — csak arra alkalmasok, hogy magukat a panaszló feleket rosz színben tüntessék fel. Tanügyi lapszemle julius és aug. hóról. (Folytatás.) II. Néptanítók lapja. 13. sz. A vezércikkben Jakab Elek ir »V á r a d i Szabó Jánosról, mint a magyar népoktatásügy úttörőjéről.® E cikk írására szerzőt, Dr. Kiss Áronnak »A nevelés és oktatástörténet kézikönyve4

című művében közölt életrajz vezette. Ugyanis a magyar tud. akadémia kézirattárában Kazincy Ferenc és Varadi Szabónak 1815—1827. váltott levelezésére akadván : ebből közöl itt a fenntebbi életiratot kiegészítő részleteket. Ránk nézve annyiban érdekesebbek Jakab E. sorai, hogy a kiről ír, református ember volt s a báró Vay ok, jelesül egyházunk büszkeségének id. br. Vay Miklós ő méltóságának is nevelője, s oly egyén, kit a nagy nyelv-reformátor barátságára méltatott. E cikkből megtudjuk, hogy V. Szabó F. Kazincy nyelvújítását helyeselte, továbbá, hogy a tiszamelléki ref. egyházkerület Színen, — Tornamegyében — 1817. tartott gyűlésében indítványoztatván a prot. alsóbb iskolák reformja, fölvettetett azon kérdés : hogyan lehetne azokat célszerűbben berendezni, tanítókkal ellátni, a tanítási tárgyakat kibővíteni s korszerűvé tenni, átalában a tanulást és művelődést a nép között az eddiginél nagyobb mérvben elterjeszteni és megalapítani ? A gyűlés véleményadással Kazincyt bizta meg, kinek ajánlatára egy rendszeres tervezet kidolgozására Váradi Szabó János hivatott fel s így jött létre annak a következő című úttörő műve: »A hazabeli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról: hogy kellene azokat a szorgalom (industrialis) oskolákkal egybekötni. Különös tekintettel a protestáns iskolákra stb.® E könyvről a 2-ik cikkben igér J. E. ismertetést. A vezércikket Mayer Miksa értekezése követi »a 1 élektan, mint a történelem segédtudományáról® (folytatásban.) Szól itt a szerző : 5) az öszszellem kölcsönhatásai nak főalakjairól (a. nyelvbeli, b. nemzet-gazdasági, c. értelmi, erkölcsi, vallási, szépészeti egység, d. munkálkodási tényezők összefüggése, e. az összeség érdekében kifejtett egyéni tevékenység, f az összeség hatása egyesekre, g. közcélra törekvés.) 6) az össz-népszellem természete és hatásáról az egyéni