Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

dai lelkész; nagy hévvel, alaposan, Ap. Cs. 1. 14: »VaIának mindezek egy akarattal együtt" volt szövege és beszédének felosztása a következő : »A Gusztáv-Adolf­egyieti munkásság tettleges bizonysága az evangeliomi egyház egységének. Mert: 1) Nemcsak külsőleg, de belsőhíg is összeköttetve tudjuk egymást. 2) Egymáshoz fiizötteknek valljuk magunkat nemcsak belsőleg, de külsőleg is. — Ez pedig nem tautologia, miről meggyő­ződhetnek majdan azok, kik e beszédet olvasni fogják. Álljon itt csak egy passus e szép beszédből : »Barátaim ! aki valaha látta ott künn az evangéli­kusok Ínségét, azokat a szegényes gunyhókat, melyek­ben összegyülekeznek az ige és asztal körül, mialatt a katholikusok pompás templomaikhoz zarándokolnak s istentiszteletet tartanak oszlopaik pompája és a művészet varázsa közt; ki valaha tanuja volt annak, miként ott egy Isten által az életből kiszólított evangélikus ember, ének és harangszó nélkül öngyilkos" gonosztévő módjára lett el temetve; ki valaha hallotta, miként a hitök j miatt háborgatottak az élet legnehezebb perceiben min­den lelki támogató nélkül maradnak vagy mikép a ser­dülő ifjúságnak egyházunk számáia el kell vesznie: óh, annak nem lehet soká tanakodnia afelett, vájjon az evangélikusok itt és ott okai-e annak, hogy vérei ily pusztába jutottak, hiszen ismeri a vakon születetthez intézett szavát az Úrnak, mely szerint sem ő, sem an­nak szülei valami nagyon nem vétkeztek, de hogy még van inség, hogy Istennek irgalma nyilvánvalóvá legyen ; óh a7. nem vigasztalódik azon, hogy ily szorultság még javára is válik az evangélikusoknak, hogy ez uton tanulják megbecsülni hitüket, melyet otthon semmibe vettek, hogy hinni kezdenek abban, a miről azelőtt vajmi kedveset tudtak, ugy a hogy némelyik Ameriká­ban tanult meg dolgozni, mi neki itthon nem volt ke­nyere ; óh az egyáltalán nem fontolgat soká, — ha érző szíve van, csakhamar odafűzve érzi magát hite sor­sosaihoz és ezen benső érzés hajtja őt a külső tettre. Lássátok ez okból szükség különböző vidékeken*) meg­tartani a G.-A.-egyleti gyűléseket, ezért szükség terjeszteni a G.-A.-e. tudósításokat., ezért kell a G.-A.-egylet által a hitrokonok ínségének hírét mindenfelé el terjesztet ni, hogy mindenütt, hol még evaugeliumi módon dobog a szív, kérő imájokban emlékezzenek meg testvéreikről mind­nyájan azon egy segitő előtt, kivel bírunk, azon sok helyett, kik mire sem képesek, — hogy az evangéliku­sok mind mikor a Miatyánkat imádkozzák hitrokonaikat foglalják a második kérésbe, hogy mindnyájan »egyaka- j rattal legyünk s bátran éljünk a joggal, melyet az Ur övéinek kérő imájához fűzött.® Erre aztán reggeli után, kezdetét vette az első nyilvános ülés a német református templomban, melynek háttéré zászlókkal, alól virágokkal, bokrokkal és a choruson füzérekkel volt díszítve. Ugyanott volt az elnöki szék, két oldalt a központi bizottság és titkárság j * Ne is hagyjuk el mi sem e. e. e. gyámintézetüuk vándor , gyűléseit. L. A. asztalai, ezek előtt a szószék és mindezek előtt jóval az előtérben a reformátusok urasztala. r Enek és ima után, megnyitá Dr. F r i c k e a gyű­lést. Megnyitó beszéde rámutatott a G.-A -e. fontosságára épen a mai korban, mikor pártoskodás és a katholicis­mus terjeszkedése a reformatió hazájában oly nagy mérvben veszélyeztetik evangyeljomi egyházunkat. Egy­úttal felkérte a gyülekezetet, hogy alelnökké B ö t t i­c h e r polgármestert és titkárrá Dr. Z e n k e r t Lip­cséből választaná meg, mi megtörtént. Következtek a hivatalos üdvözlések. S c h m i d t cons. tanácsos Berlinből az egyházi főtanács, M ü 11 e r generalsuperintendens Magdeburgból a szász provinciai kir. consistorium részéről üdvözölték a gyűlést. Most állott be pedig azon megható jelenetek sora, melyek könnyekre indított minket. Jött először 3 nagy és 6 kisebb, feliéibe öltözött leány ezüst és arany szent edényekkel, felajánlandók azokat a G.-A.-e. utján a szegény gyülekezeteknek. A 3 leány a magdeburgi G.-A. nőegylet adományait, a 6 leány a Rosenthalféle helybeli felsőbb leánytanodáéit ajánlotta fel J a c o b i helybeli lelkész szószólása mellett. Követték ezeket a dom­gymnasium növendékei német, utóbb a Mária-gym­nasium növendékei latin beszéddel- és a reáliskola és ipariskola növendékei mind fényes ezüst és arany aján­dékokkal. E küldöttségeknek egyenként felelt az elnök az egyiknek folyékony latin beszéddel. Más egy­letek részéről R o g g e Potsdamból teljes oltári felszerelést mutatott bo és ajánlott fel. A csehországi J ohannis­b a d és L e h m ann a nassau-hamburgi egylet részéről egy adományt szegény, szorultságban létező egyház ré­szére. Ezek után Dr, Cri-egern, a mi kedves isme­rősünk szokott élénk, correct modorával előadta kivona­tos évi jelentését az egyletnek 1877. és 78-ról. Az évi bevétel tett 653,212 márkát. Az egylet fenállása óta 14.837,213 m. osztott szét. Legtöbbet gyűjtött a mon­dott évben a stuttgarti egylet, t. i. 70,000 márkát. Az osztrák jubilaeumi alapítványra begyült 16,044. m. Az egylet ád 44 fő, 1003 fiók, 376 nő és 8 egyetemi hall­gatók egyletéből. A halottak közül Z s e d é n yi neve és érdemei kiemeltettek, mint ki maga volt egy G. A. ki­csiben. Épült s végleg kielégíttetett 8 egyház, 25 templom, 16 oskola, 13 paplak. Sürgős még 124 templom, 53 oskola, 47 paplak építése. XIII Leo pápa márc. 25. azon különös szerencsé­ben részesítette az egyletet, hogy különös átkozó bullá­val tisztelte meg. Legörvendetesebben halad az evangeliomi ügy Fran­ciaországban. De Spanyol- és Olaszországból is sok jót hallani. R o g g e Potsdamból átadja az elnöknek egy elhalt nem protestáns, de az ev. egyház iránt hálával viseltetett férfiú végrendeletét, melyben 30,000 márkát hagyomá nyoz az egyletnek. Szólottak azután L a m b s Strass-

Next

/
Oldalképek
Tartalom