Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

dai lelkész; nagy hévvel, alaposan, Ap. Cs. 1. 14: »VaIának mindezek egy akarattal együtt" volt szövege és beszédének felosztása a következő : »A Gusztáv-Adolfegyieti munkásság tettleges bizonysága az evangeliomi egyház egységének. Mert: 1) Nemcsak külsőleg, de belsőhíg is összeköttetve tudjuk egymást. 2) Egymáshoz fiizötteknek valljuk magunkat nemcsak belsőleg, de külsőleg is. — Ez pedig nem tautologia, miről meggyőződhetnek majdan azok, kik e beszédet olvasni fogják. Álljon itt csak egy passus e szép beszédből : »Barátaim ! aki valaha látta ott künn az evangélikusok Ínségét, azokat a szegényes gunyhókat, melyekben összegyülekeznek az ige és asztal körül, mialatt a katholikusok pompás templomaikhoz zarándokolnak s istentiszteletet tartanak oszlopaik pompája és a művészet varázsa közt; ki valaha tanuja volt annak, miként ott egy Isten által az életből kiszólított evangélikus ember, ének és harangszó nélkül öngyilkos" gonosztévő módjára lett el temetve; ki valaha hallotta, miként a hitök j miatt háborgatottak az élet legnehezebb perceiben minden lelki támogató nélkül maradnak vagy mikép a serdülő ifjúságnak egyházunk számáia el kell vesznie: óh, annak nem lehet soká tanakodnia afelett, vájjon az evangélikusok itt és ott okai-e annak, hogy vérei ily pusztába jutottak, hiszen ismeri a vakon születetthez intézett szavát az Úrnak, mely szerint sem ő, sem annak szülei valami nagyon nem vétkeztek, de hogy még van inség, hogy Istennek irgalma nyilvánvalóvá legyen ; óh a7. nem vigasztalódik azon, hogy ily szorultság még javára is válik az evangélikusoknak, hogy ez uton tanulják megbecsülni hitüket, melyet otthon semmibe vettek, hogy hinni kezdenek abban, a miről azelőtt vajmi kedveset tudtak, ugy a hogy némelyik Amerikában tanult meg dolgozni, mi neki itthon nem volt kenyere ; óh az egyáltalán nem fontolgat soká, — ha érző szíve van, csakhamar odafűzve érzi magát hite sorsosaihoz és ezen benső érzés hajtja őt a külső tettre. Lássátok ez okból szükség különböző vidékeken*) megtartani a G.-A.-egyleti gyűléseket, ezért szükség terjeszteni a G.-A.-e. tudósításokat., ezért kell a G.-A.-egylet által a hitrokonok ínségének hírét mindenfelé el terjesztet ni, hogy mindenütt, hol még evaugeliumi módon dobog a szív, kérő imájokban emlékezzenek meg testvéreikről mindnyájan azon egy segitő előtt, kivel bírunk, azon sok helyett, kik mire sem képesek, — hogy az evangélikusok mind mikor a Miatyánkat imádkozzák hitrokonaikat foglalják a második kérésbe, hogy mindnyájan »egyaka- j rattal legyünk s bátran éljünk a joggal, melyet az Ur övéinek kérő imájához fűzött.® Erre aztán reggeli után, kezdetét vette az első nyilvános ülés a német református templomban, melynek háttéré zászlókkal, alól virágokkal, bokrokkal és a choruson füzérekkel volt díszítve. Ugyanott volt az elnöki szék, két oldalt a központi bizottság és titkárság j * Ne is hagyjuk el mi sem e. e. e. gyámintézetüuk vándor , gyűléseit. L. A. asztalai, ezek előtt a szószék és mindezek előtt jóval az előtérben a reformátusok urasztala. r Enek és ima után, megnyitá Dr. F r i c k e a gyűlést. Megnyitó beszéde rámutatott a G.-A -e. fontosságára épen a mai korban, mikor pártoskodás és a katholicismus terjeszkedése a reformatió hazájában oly nagy mérvben veszélyeztetik evangyeljomi egyházunkat. Egyúttal felkérte a gyülekezetet, hogy alelnökké B ö t t ic h e r polgármestert és titkárrá Dr. Z e n k e r t Lipcséből választaná meg, mi megtörtént. Következtek a hivatalos üdvözlések. S c h m i d t cons. tanácsos Berlinből az egyházi főtanács, M ü 11 e r generalsuperintendens Magdeburgból a szász provinciai kir. consistorium részéről üdvözölték a gyűlést. Most állott be pedig azon megható jelenetek sora, melyek könnyekre indított minket. Jött először 3 nagy és 6 kisebb, feliéibe öltözött leány ezüst és arany szent edényekkel, felajánlandók azokat a G.-A.-e. utján a szegény gyülekezeteknek. A 3 leány a magdeburgi G.-A. nőegylet adományait, a 6 leány a Rosenthalféle helybeli felsőbb leánytanodáéit ajánlotta fel J a c o b i helybeli lelkész szószólása mellett. Követték ezeket a domgymnasium növendékei német, utóbb a Mária-gymnasium növendékei latin beszéddel- és a reáliskola és ipariskola növendékei mind fényes ezüst és arany ajándékokkal. E küldöttségeknek egyenként felelt az elnök az egyiknek folyékony latin beszéddel. Más egyletek részéről R o g g e Potsdamból teljes oltári felszerelést mutatott bo és ajánlott fel. A csehországi J ohannisb a d és L e h m ann a nassau-hamburgi egylet részéről egy adományt szegény, szorultságban létező egyház részére. Ezek után Dr, Cri-egern, a mi kedves ismerősünk szokott élénk, correct modorával előadta kivonatos évi jelentését az egyletnek 1877. és 78-ról. Az évi bevétel tett 653,212 márkát. Az egylet fenállása óta 14.837,213 m. osztott szét. Legtöbbet gyűjtött a mondott évben a stuttgarti egylet, t. i. 70,000 márkát. Az osztrák jubilaeumi alapítványra begyült 16,044. m. Az egylet ád 44 fő, 1003 fiók, 376 nő és 8 egyetemi hallgatók egyletéből. A halottak közül Z s e d é n yi neve és érdemei kiemeltettek, mint ki maga volt egy G. A. kicsiben. Épült s végleg kielégíttetett 8 egyház, 25 templom, 16 oskola, 13 paplak. Sürgős még 124 templom, 53 oskola, 47 paplak építése. XIII Leo pápa márc. 25. azon különös szerencsében részesítette az egyletet, hogy különös átkozó bullával tisztelte meg. Legörvendetesebben halad az evangeliomi ügy Franciaországban. De Spanyol- és Olaszországból is sok jót hallani. R o g g e Potsdamból átadja az elnöknek egy elhalt nem protestáns, de az ev. egyház iránt hálával viseltetett férfiú végrendeletét, melyben 30,000 márkát hagyomá nyoz az egyletnek. Szólottak azután L a m b s Strass-