Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-21 / 38. szám

kezzenek Őket csatlakozásra s együttes eljárásra meg­nyerni. Végre szabadságunk egyik biztositékául törekedjék e bizottság kieszközölni, hogy a vallásfelekezeteknek az 1878. XX. 1 törvénycikkben kimondott teljes jogegyen­lősége és viszonossága elvalahára megvalósíttassék. E határozati javaslat élénk tetszés nyilvánítások között elfogadtatik, és b. Vay M. elnök [ez értelemben ki is mondja a végzést. Gr. Lónyay indítványozza, hogy e határozat azonnal közöltessék az ágost. evangélikusok épen most Budapesten működő konventjével. (Elfogadtatik.) Horthy István, ki nem vette észre, hogy az elnök már kimondá a határozati javaslat elfogadását, hosszabb beszédben a bizottság javaslatától eltérő indítványt ter­jeszt elé. Beszédének és indítványának értelme az, hogy a főfelügyeleti jognak törvénynyel közelebbi meghatáro­zása szükséges, mert az 1790. XXVI. t. c. csak nagy általánosságban mondja azt ki. O is óhajtja magának az egész iskolaügynek törvénynyel rendezését, ne maradjunk a csupa negatio terén, hanem lépjünk a positiv cselek­vés terére. Egyfelől iskolaügyünket magunk is rendezzük minél elébb, másfelől a kiküldendő bizottságot arra uta­sítsuk, hogy a kormánynál folyjon be egyházunk jogainak és érdekeinek megfelelő iskolai törvény alkotásába. A határozat már ki levén mondva, Horthy I. indít­ványa -nem jöhetett sem vitatás sem szavazás alá. Ezután ismét a zsinati előmunkálatok tárgyalásának kérdésére tért a gyűlés. Hegedűs László a tiszáninneni egyházkerület megnyugtatása érdekében kéri, hogy ne siessenek a zsinattal, míg az egyes egyházkerületek véleményeiket el nem mondották ; Antal Gábor a konvent feladatául tekinti, hogy a tárgyalást megkezdjék, hiszen az egy­házkerületeknek ugy is lesz alkalmuk erről szólani. Szász Domokos legelőbb a zsinat szervezetére s ügy­rendjére vonatkozó részeket akarja tárgyaltatni, az egy­házalkotmány kérdését azonban az egyházkerületek ked­veért későbbre halaszthatónak gondolja. F i 1 ó Lajos megfordítva azt hiszi, hogy az alkotmányozás dolgát élőbb a zsinatra vonatkozó részekben most végérvénye­sen kell határozni s így az egyházkerületeknek nem lesz módjuk ezen kérdésben nyilatkozni, s pedig ez esetleg viszálykodást okozhat. Ezért ajánlja Ő, hogy a zsinat tervezetét most ne tárgyalják, hanem igenis e többi részt, különösen az iskolai dolgot, de csak oly feltétellel, hogy azok azután ismét az egyházkerületek­hez tétessenek. Abba beleegyezik, hogy a superinten­dentiák ezen véleményadásra záros határidő alatt legye­nek kötelezve. Szentpéteri a tanácskozás elhalasztását szük­ségesnek tartja s csatlakozik Filó nézetéhez. Kántor Sámuel élénken szólal fel a két superintendentia ellen, kik be nem adván véleményeiket, a tanácskozásokat gátolják. 0 azt akarja, hogy minden munkálatot tár­gyaljanak, hadd legyen már ezen hosszú vajúdásnak valami pozitív eredménye is. (Éljenzés több oldalról.) Révész Imre Filó nézetéhez csatlakozik. Az elha­lasztást nemcsak az egyházkerületek jogában állónak tartja, de célszerűnek is, mert az eltérések s ellentétek nincsenek kellően megvilágítva. A tanügyi dolgozatok tárgyalását, de csakis átalánosságban, helyesnek tartja. A hosszas alaki vita és Nagy János rövid dologra sürgető felszólalása után Nagy Péter püspök egyenesen a szavazást követelte. M o c s á ry Lajos még hosszabb beszédet tartott az elhalasztás mellett s ez ismét megindította a szóáramlatot, melyet jóformán figyel­metlenül hagytak. Pap Gábor püspök élénk érdeklődéssel fogadott fölszólalásában az előmunkálatok tárgyalását, és a vitának szavazással végét vetését sürgeti. Fördős Lajos, Molnár Aladár és Török Pál hozzá­szólásai után (miután még Beöthy és nézettársai is ki je­lenték, hogy megnyugszanak a bizottság azon ajánlatában, hogy ne minden előmunkálat, hanem csak az adhoc zsinat szervezete és az iskolaügy tárgyaltassék) elnök végre kimondja, hogy a többség elfogadja a bizottság azon javaslatát, hogy most csak az adhoc zsinatra és az iskolaügyre vonatkozó dolgozatok tárgyaltassanak. Török Pál superintendens kijelenti, hogy a zsinatra vonatkozó tanácskozásban részt nem vett, azonban egy­szersmind mind ő mind b. Vay hangsúlyozzák a békés egyetértést. Mocsáry Lajos kijelenti, hogy ő egyátalán nem vesz részt a bizottság ajánlata szerint történő tár­gyalásokban. Ezzel tárgyalás alá vétetett a magyarországi r e f egyház zsinata alakításának, szer­vezetének szabályzata, és a magyaror­szági ref. egyház zsinata tanácsko­zási szabályzatának és ügyrendének tervezete. „ •. Előadó Molnár Aladár; Antal Gábor a dunántuli egyházkerület nevében kéri, hogy az egyházkerületek, mint egyenjogú, erkölcsi személyek a zsinaton ne a népes­ség vagy más alapon különböző számmal, hanem egyenlő számmal küldendő képviselők által legyenek képviselve. Molnár A. indokolja a szöveget s kimutatja, hogy mind 1791-ben a budai zsinaton, mind azóta minden konventen sohasem egyenlő számú küldöttek képviselték az egyházkerületeket. Elfogadtatik a szerkezet, a mely szerint a tiszántúli egyh. k. 34, az erdélyi 18, a dunamelléki 16, a tiszán­inneni 14, a dunántuli 12 választott képviselőt küldhet. A 2-dik fejezet (3—14 §.) a választásokról és iga­zolásokról szólt. A választásokra nézve nyilvánultak az egyes e. h. kerületekben a különféle szólások és körülmények miatt a legeltérőbb kívánalmak. Ezért hosszabb vita után a többség elhatározta, hogy a zsinati tagok választása és igazolása iránt az egyes egyházkerületek intézkednek, és az előadót megbízta, hogy a másnapi ülésig az egész 2-dik fejezetet dolgozza át ezen határozat értelmében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom