Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

meg azokat. Hadd legyen verseny, és győzzön a legjobb. A biblia revisiojának ügyében is oly kísérlet tétetett, mely biztos kilátásba helyezi annak nem sokára leendő teljes valósulását. Ugyan is, a nagyszerű segédeszközökkel rendelkező britt bibliaterjesztő társulat vette a dolgot kezébe, és úgy indította meg, hogy ismerve a társulatnak törekvéseiben eddig tanúsított nemes kitartását, eleve kimondhatjuk, hogy csak rajtunk fog múlni, ha a vállalat az igazságos várakozásoknak nem találna teljesen megfelelni. Egyelőre az uj szövetség átdolgozott magyar szövege jelent meg próba képen, és — a mint e lapok olvasói előtt tudva van — sokoldalú eszmecsere indult meg úgy a fordítás, mint a hasz- i nált alapszöveg kérdése felett, mi a fordítás végkópi I megállapítására és tovább folytatására minden esetre j jótékony hatással lesz. E visszatekintés szűkre szabott tere nem en- ' gedi, hogy mult évi irodalmi termékeinket egyenként felsoroljam, s azokat, ha csak futólag is ismerteti próbáljam. Nem is az e sorok célja. De a veszteséget nem hagyhatom említeti en, mely egyházirodalmunkat az által érte, hogy Révész Imre a szerkesztése alatt kilenc éven át megjelent „Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelmezőt" az év végével megszűntette. Révész folyóirata szükséget pótolt, mert a történelmi jogfolytonosság nagy eszméje szolgálatában fáradozott, mely minden társaslót egyedöli biztos alapját képezi. Ez eszme mellett küzdve s nem bízva a 67-ben felavatott felemás liberalismus Őszin- 1 teségóben, túlzott merevséggel ragaszkodott a történelmi múlthoz; de talán épen az által lett üdvös mérséklője ama haladási doctrináknak, melyek az > egyházban is mindent az újításoktól vártak. — Mi mint tiz évvel ez előtt, úgy ma is csak azt valljuk, hogy egy századokkal ezelőtt megalkotott törvény betűjéhez való merev ragaszkodás az egyház ós iskola természetszerű haladását megakasztaná, s azért a jogfolytonosságot csak a nyert jogok alapján történő folytonos előrehaladásban látjuk. Más részről azonban sok tekintetben igazoltaknak tapasztaltuk a Figyelmező aggodalmait, melyek óvatosságra és elő vigyázatra intenek. A legfontosabb, legtöbb ingert kelthető kérdés- ! ben, mely a mult évben hivatalosan tárgyal tátott, nem mondhatjuk meg, hogy — Talleyranddal szólva — a kezdetnek végénél vagyunk-e, vagy a vég kezdeténél. Minden esetre jellemző, hogy a sok évtized óta várva várt zsinati ügy tárgyalása iránt a közönség oly csekély érdeklődéssel viseltetett." Az előmunkálatok kidolgozására kiküldött bizottságok teljes nyugalomban folytathatták részint Debrecenben, részint Budapesten tartott tanácskozásaikat, s azzal a lelkiismeretességgel, melyet az ügy nagy jelentősége igényel, elkészítették: a), a tervbe vett zsinat helye, ideje, tagjainak száma, a választás módja, s a tanácskozás ügyrendjét illető szabályzatot ; b) a közös egyházalkotmány tervezetét; és fi) a perrendtartást s az egyházi hivatalnokok ós tisztviselők eljárását és működését szabályozó törvényjavaslatot. A bizottságok sok tanulmányt ós erős munkát igénylő nehéz feladatukat becsülettel oldották meg; de fájdalom ! épen ellenkező eredménynyel, mint amelynek elérése végett kiküldettek. Mert azon pillanatban, midőn hosszas munka után az oly rég óhajtott egyesülés a papíron létesült, a valóságban annál nagyobb lett a szakadás. Az erdélyrészi superintendentía ugyan is, tekintve hogy közjogilag a többi négy superintendentiánál nagyobb szabadsággal bir, nem tartozván alkotott egyházi törvényeit, fejedelmi szentesítés alá bocsátani; tekintve továbbá azt, hogy a házassági törvénykezést tényleg gyakorolja ; hogy egyes egyházai helyhatósági jogkörrel rendelkeznek 5 hogy a főtanodák közvetlen kerületi hatóság alatt állanak stb. stb., azt követelte, hogy a zsinat törvényhozási joga csupán az egyházkerületek egyetemét illető közös ügyekre terjedjen; minden egyéb kebli ügyekben pedig az egyes superintendentiák továbbra is függetlenül és szabadon intézkedhessenek. A nagy bizottság többsége e kívánságot abban az általánosságban teljesíthetőnek nem tartotta, az erdélyrészi superintendentiára nézve azonban az egyes paragrafusoknál a kivánt fentartásokat becikkelyeztetni határozta. Napnál világosabb, hogy az erdélyiek midőn vallásszabadságukat biztosító alaptörvényeikre hivatkoznak, csak kötelességüket teljesitik, épen úgy mint a hogy mi, Királyhágóninneniek a zsinatot csak az 179°/!-26. t. c. alapján hisszük létesithetőnek. A dolgok ily állása mellett természetes, hogy az öt superintendentía egyesülése csak is úgy eshetik meg, ha az erdélyi superintendentía részére a