Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

osztályában 9, összesen 51. A képezdei tanfolyamot az intézettulajdonos kénytelen megszüntetni, ugy azonban, liogy gondoskodni fog azon tanitónojelöltek képzésének befejezéséről, akik a két évi tanfolyamot az intézetben már bevégezték. Az intézetet a ministerium 300, a város 200 frttal segélyezte. Az intézet által a párisi világkiállításra küldött tárgyak bronz éremmel lőnek kitüntetve. 116) A rimaszombati községi elemi fi- és ipax-iskola értesítője. Igazgató Törköly József. Növendékek sz. az elemi iskolában 191, az ipariskolában 117. A zsidó növendékek magán uton nyertek oktatást a vallástanból, mivel az intézet zsidó vallástanitója az év elején a várost elhagyta. Az iskolaszék lépéseket tett, hogy az elemi iskolában a 6-dik osztály is felállittassék ; továbbá, hogy a különféle büntetésekből befolyó Összegek a szegény tanulók segélyezésére fordíttassanak. Az ipariskolában igen sok mulasztás fordult elő. 117) A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló rózsahegyi r. kath. algymnasium értesítője. Igazgató Cápay Imre. Értekezések : Halvány vonások a „magyar IIorác*-ról (Berzsenyiről), Karsay Jánostól. Tanulók sz. 173, kik közül 94 r. kath., 57 zsidó stb. Az intézet tannyelve a magyar és tót. 118) A sáros pataki ref. főiskola jelentése. 23-dik évfolyam. Igazgatók az akadémiában Emődy Dániel, a gymnasiumban Szinyei Endre. Bevezetésül az akad. igazgató előadja a maga nézeteit a prot. jogakadémiákra vonatkozólag s értekezik azon kérdés felett,— amely — akarjuk hinni — jelenleg még tulajdonképen nem is kérdés, — hogy t. i. megszüntessék-e a sárospataki jogakadémiát ? Értekező e kérdésre természetesen nemmel felel. Hallgatók sa. a bölcsészet-hittani szakban 116, a jog- és államtud. szakban 57, összesen 173. A tanárok irodalmi működése nagyon hiányosan, sőt—lehet mondani — egyátalában nincs is feltüntetve az értesítőben. Ezt azért emiitjük meg, mert az igazgatói jelentés csupán Mitrovics jeles Egyházi szónoklattanáról emlékezik meg, amiből könnyen azt lehetne következtetni, hogy a többi tanárok irodalmi téren nem is működtek, holott - - csak a mi tudomásunk szerint is — Buza János egy önálló, nagy munkát irt, melyet a természettudományi társulat pályadíjjal tüntetett ki, a többi tanárok pedig — kevés kivétellel — a folyóiratokba és hírlapokba folyvást dolgoztak. A főiskolai könyvtár, valamint az éremgyüjtemény rendezése szépen halad előre^ az utóbbi rendezését br. Vay Béla, Borsodmegye főispánja vállalván magára. Az iskola kertjének egyrésze füvészkertté alakíttatott át. A tornacsarnok építését befejezték. A tápintézetnek 312 tagja volt. A főiskolai énekkar 1882-ben fogja megülni fenállásának századik évfordulóját. A gymnasiumban a tanulók sz. 605. Az alsó osztályok túlzsúfoltak. Az 1-ső osztályba ugyanis 125, a 2-dikba 98, a 3-dikba 93 fíu vétetett föl. Itt is égető szükség van tehát párhuzamos osztályok felállítására. 119) A sátoraljaújhelyi három osztályú r. kath. elemi népiskolába járó ifjúságnak értesítője. (Egy kis hiba van a cimben, amennyiben az értesítő nem az ifjúságé, nem attól származik, hanem az iskolai igazgatóságé, ez utóbbi kötelessége levén beszámolni a közönségnek az ifjúság magaviseletéről s az iskola állapotáról.)) Igazgató-tanitó Szabó Mátyás, kegyes tanitórendi áldozár. Növendékek sz. 165. 120) A segesvári ev. gymnasium és az azzal összekapcsolttanintézetek tudósitványa. Német nyelven. Igazgató i Höhr Dániel. A hozzánk beküldött példányból ép az a tiz lap hiányzik, amin a tulajdonképeni iskolai tudósítás van, ennélfogva az iskolára vonatkozó adatokat nem közölhetjük. Az értesítőben levő, Frőhlich József által irt munj kához azonban, melynek címe »Abriss der Sittenlehre für den Unterricht an ev. Mittelschulen®, már hozzászólhatunk, nem is tudnók megállni, hogy egy-két észrevételt ne tegyünk annak azon fejezeteire, melyekben az államról és a politikai életről van szó. E fejezetek minden sorából az inkarnátus szász atyafi kandikál ki, aki midőn általános politikai elveket látszik megállapítani, a legkülönlegesebb szász álláspontra helyezkedik, ugy hogy ha elveinek a gyakorlati alkalmazására kerülne a sor, amilyen roszul járnánk mi magyarok, ép oly öröme lenne a szász nátiónak. A legelső princípiumban a különben óvatos szerző egész vakmerőséggel kimutatja a foga fehérét, midőn azt az absurdumot mondja ki, hogy az „államnak nemzetinek kell lenni, vagyis odáig kell az állam határának terjedni, ameddig a nép nyelve terjed ; mert egy állam két vagy több nemzetnek egymással ellenkező, gyakran ellentmondó igényeit nem elégítheti ki.® Ez magyarul azt teszi, hogy a szászok nem pászolnak bele egy magyar állam keretébe, mert történetesen nem azt a nyelvet beszélik, a mi a magyar államnak a nyelve. Régi nóta ez különben, melyet szász ! barátainktól immár megszokhattunk. Nem is sértené a fülünket s e miatt való boszuságunk nem törne ki belőlünk, ha nem egy ev. iskolák számára irt Sittenlehreben muzsikálnák a fülünkbe. Ugyanezen oknál fogva ingerel fel bennünket szerző ama másik elve, mely szerint az alattvalók fel vannak jogosítva a felsőbbségnek ellenszegülni, ha az törvényellenes parancsokat bocsájt ki, s hogy a forradalom jogosult. Hogy ily nehéz és kényes, sőt még hozzá vitás politikai feladvány megoldása menynyire nem tartozik egy rövid Sittenlehre keretébe, azt annyival kevésbé kell bizonyitgatnunk, mert meg vagyunk ' felőle győződve, hogy szerző maga is tudja és belátja. S ha mégis saját belátása ellen cselekszik, lehetetlen ' mást gondolnunk, mint hogy tendentiózusan cselekszik j így. Azon nézetei is, mely szerint az esküdtszék legalkalmasabb testület arra, hogy egyesek politikai véleményeit megbírálja, vagy hogy a két kamara rendszer csak az államfejlődés megakasztására szolgáló intézmény — a mily kevéssé tűnnének fel például egy politikai munkában, annál gyanúsabb színben mutatkoznak itt, e munkában. Önkénytelenül gyanú ébred az emberben, hogy szerző talán azért magasztalja az esküdtszékeket, mert a nagyszebeni esküdtszék lebeg szemei előtt, melyne k