Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

hittani és confirmatiói oktatást, az ismétlő iskolásoknál pedig minden vallási tantárgy tanítását ezentúl a lelkész teljesítse. — Ezen tételt nem fogadhatjuk el, még pedig azért, mert e változtatással a cél elérve nem lenne. Igaz, hogy ezen tantárgyak elejtésével a tanitó elfoglaltatása. keveshednék, de anélkül, hogy a többi tantárgyaknak jobban szolgálhatna; mert míg a lelkész tanítana, addig ugy a növendék, mint a hely el lenne foglalva, s a tanitó passiv nyugalomra lenne utalva. De nem fogadjuk el kartársaink indokolása mellett se, mert a tanítónak kell- és mégis kívánjuk, hogy legyen annyi kép' zettsége, hogy a vallásoktatást kívánalom szerint kezelje. Nem fogadjuk el továbbá azért se ezen tételt, mert nekünk felekezeti tanítóknak legfőbb ékességünk a vallástani oktatás. Ezen tétel helyett a következőt ajánljuk : kívánatos, hogy a vallástani kézikönyvek helyes tanmódszer szoros megfigyelésével készíttessenek, különös tekintettel arra, hogy a most már követelt több és több tantárgyak tanítására is maradjon kellő idő s hogy az iskola megfelelhessen mindenütt a hozzákötött óhajnak, elodázhatlanul szükséges az osztott és osztatlan iskolák tekintetbe vételével két tanterv készítése és ezekhez szabott tankönyvek írása. Indokolás. Az már világos tiszta dolog, hogy egy ember annyi idő, s ugyan oly körűim nyek között, nem végezheti el azt, mit elvégez 6 ember. Továbbá az is igen érthető dolog, hogy a társadalmi műveltség, mely átöleli a gyermeket, minél nagyobb, annál fejlettebb képzettséget kiván a gyermektől ; az is tény, hogy a falusi gyermekek társadalmi állása soha se feltételez oly széles ismeretet, mint a nagy városoké, ezekből okvetlen következik, hogy az iskola nemcsak az elméleti, de a gyakorlati életnek is nevelvén tagokat, a gyermekek jövőjét nem ignorálhatja ; ad annyit, amennyit alappal nyújthat, s melyen a növendék önszorgalma mellett tovább képezheti magát, de nem nyújt feleslegest, haszonvehetetlent. Ha ezen okokat figyelembe vesszük, azonnal belátjuk a külön tanterv és tankönyv szükségességét az osztatlan 6 osztályú iskolára. A tananyagok helyes csoportosítása az, ami a tanítót a lehetetlenség építésétől felmenti. Ezen állításunkat, hogy osztatlan iskoláinknak szükséges a külön tanterv, támogatja a főváros azon intézkedése, hogy saját iskoláinak külön tantervet és tankönyveket óhajt alkotni, erre a pályázatot már ki is tűzte. Ha a főváros már különbséget talál a fővárosi osztott s vidéki osztott iskolák között, s ezt oly nagynak találta, hogy intézkedést látott szükségesnek, valóban könnyű belátni, hogy nagy különbség van az egy tanitó vezetése alatt álló osztatlan 6 osztály és a 6 tanitó alatt levő 6 osztály között. Ezt kéljük szeretett kartársaink! a zsinattól, ez ad majd alkalmat erőnk, időnk beosztására. 2. A második tételt, prédikálni az anyaeklezsiabeii tanítónak évenként rendesen csak háromszor (p. 0. karácson, húsvét és pünkösd első napja délutánján, vagy az illető lelkész úrral előre megállapítandó időben) legyen kötelessége. Ezen pontot elfogadjuk s hozzá járulunk. 3. A harmadik tételt, mint törvényen alapúlót, hazafiúi kötelességünk elfogadni, különben fel kell tételeznünk, felekezetünknek múltját tekintve, hegy e téren a lehetőt megtették és megteszik. 4. A negyedik tételt nem fogadjuk el, — e helyett a következő módosítást adjuk : A köznapi délesti isteni tisztelet látogatása alól a tanító és növendékek mentessenek fel, iskolai tekintetből. 5. Az ötödik pontot, mely a fizetés megállapítását célozza 500 frtban, elfogadjuk, — bár kijelentjük, hogy ily fizetésemelés célja, mindig a hivatalnokok hivatalra törekvésén szokott megtörni. — Mert így szólnak: N. egyház nem kap tanítót, ha csak 500 frt fizetést nem ad. Miként adjuk? kérdik az illetők, — készpénz vagy naturalékban ? Arra az egyházi hatóság nem adhatja beegyezését, hogy készpénz legyen a fizetés, mert tudjuk, hogy ebből milyen nehéz még városban ís megélni, hát még falun? Adhatjátok tehát naturalékban. Most kezdődik a becsülés, még pedig mesés árakon s utoljára ; kitűnik, hogy az a tanítóság, mi eddig 250 frtos volt, berukkol 600 frtosnak. Ezen visszaélések felemlítése után | is elfogadjuk a tételt s pártoljuk. 6. A hatodik pont a s. tanítókról gondoskodik. Ez felesleges munka, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a s. tanitók jobban díjaztatnak, mint a rendes tanítók. : Félévi időre kapnak lakást, 200 frtot s két legatiót. Azt hiszszük ez elég. Különben a s. tanítókról nem kell a zsinatnak gondoskodni, ezeknek agióját emeli maga az i idő és a szükséglet.. 7. A hetedik pontot, melyben az ismétlő iskoláí sokérti dijaztatás emelését és rendszeresítését kérik kedves kartársaink, teljesen méltányoljuk, elfogadjuk; de ; erre nézve, azt hisszük a polgári uton kell megindulnunk, levén az ismétlő iskola országszerte községi ügy. Ezért ezen pontot az előbbi 6. ponttal együtt letörölni véleményezzük. 8. „Elrendeltetik az ingyen iskoláztatás vagy is a tandíjmentesség. A tanitó az eddigi tandijakért az egyház által egy summában adandó megfelelő pénzösszeggel I és gabonával kárpótoltassék." — A nyolcadik pont alatti ingyen iskoláztatást lelkünkből pártoljuk, — mert ennek törlése az iskola iránti ellenszenv egyik élő gyökerét vágná el. De míg ez megtörténhetik, azt indítványozzuk, hogy az iskolás növendékektől járó fandijat az egyház i gondnokai által szedesse be, s az egyház elégítse ki a tanítót. 9. „Az államsegélyből ezentúi egyházmegyénként tanítói özvegy-árvák vagy özvegy-árva gyámintézetek is részesülnek ; nem nyervén az előbbi időből hátramaradt özvegy árváink semmi gyámpénzt az országos tanítói nyugdíjintézetből." A kilencedik pontot nem fogadjuk ei, mivel mi az 1 államtól az egyházak hozzájárulásával kapunk majd segélyt — az állam-nyugdijat. E pontot kihagyatni véleményezzük. 10. .A tanító az ő hivatalába a lelkészválasztási